Színészek, sportolók mesélnek házi kedvenceikről

Az állatok világnapját 1931 óta ünnepeljük minden esztendőben Szent Ferenc emléknapján, október 4-én. Ez a nap Assisi Szent Ferencnek, az állatok védőszentjének halála napja. A rendalapító a legenda szerint nemcsak értette az állatok nyelvét, hanem beszélgetett is velük. Már a 13. század elején azt hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami körülvesz minket, legyen az élő vagy élettelen. Megkérdeztük, sportolóink, színészeink, milyen állatot tartanak.

Balogh János, a szombathelyi Weöres Sándor Színház színésze és kedvese Balogh Lívia már tapasztalt kutyatulajdonosok voltak, amikor az egyéves Bandi hozzájuk került. Miután az első kutyájuk Bogi elpusztult, elhatározták, hogy a következő négylábú, akit befogadnak mentett kutya lesz.

Balogh János, a szombathelyi Weöres Sándor Színház színésze és kedvese Balogh Lívia

‒ A Fekete István Állatvédő Egyesület segített abban, hogy egymásra találjunk. Amit tudni lehetett róla, az az, hogy Vasasszonyfán egy kocsma előtt találtak rá. Nekünk pedig ennél jobb ajánlólevél nem kellett – mesélte Balogh János. Először elhoztuk egy napra, aztán még egyre, végül örökbe fogadtuk. Bandi nagyon karakán természetű, életrevaló kutyus, nagy harcot kellet vívni vele, de már volt elegendő tapasztalatunk ahhoz, hogy túllendüljünk a nehézségeken, de nem adta olcsón magát. Bandi nagyon szeretett volna kertes házban élni.  Hagytuk is magunkat rábeszélni. A családban falkavezér továbbra is én vagyok, következetesen neveljük, nem engedünk a hízelgésnek.

Jordán Tamás, a WSSz igazgatója azt mondja, el se tudja képzelni az életét kutyák, macskák nélkül; és ebben párja, Pap Kriszta, valamint Benedek fia is mélységen egyetértenek. Sőt: Kriszta, ha tehetné, az összes kitett, kóbor állatot befogadná; szívszorító, hogy milyen sok kisállat jut erre a sorsra. Jelenleg két kutya – Briárd, Bambusz - meg három cica – Sipirc, Tömő (avagy Tömzsi, a fekete perzsa) és Pizsama - él együtt a Jordánékkal Szombathelyen, a Hadnagy utcában; valamennyien teljes jogú családtagok. Mind önálló személyiség, mindnek megvan a saját története: „Sipirc becsavargott hozzánk, még Budapesten, és nem mozdult Benedek mellől, Tömőt ajándékba kaptuk, Pizsamát pedig a Hadnagy utcában találtuk. Kriszta ragaszkodott hozzá, hogy fogadjuk be, mert különben sose lesz otthona. Annyira hozzánk tartozik, hogy nincs szívem kitenni éjszakára. Kora reggel addig harapdálja a nagylábujjamat, amíg föl nem kelek, és föl nem szolgálom a reggelijét. Bírom a kutyákat, a macskákat csodálom. Eleganciájuk a keleti bölcseké: a macska maga a megtestesült nyugalom, a létezés esszenciája. Elnézem őket, és arra gondolok: jó volna, ha legalább néha tudnék így létezni. A kutya más: mindig csinál valamit.”

A Szombathelyi Haladás NB I-es labdarúgócsapatának 25 éves védője, Dvorschák Gábor fülét sokáig rágta kedvese, míg igent mondott a kutyavásárlásra. Most azonban már cseppet sem bánja, hogy ,,Masni" is családtag lett.

- Párom, Annak két évig könyörgött, hogy vegyünk kutyát, de miután nekem sosem volt, így nem rajongtam az ötletért - mondta Dvorschák Gábor. - Aztán csak beadtam a derekamat. Még Németországban, Jenában futballoztam, kintről felvettük a kapcsolatot egy magyar tenyésztővel, és amikor karácsonykor jöttünk haza, Gödöllőn átvehettük a kutyát.  Így valódi karácsonyi ajándék volt a számunkra Masni. Merthogy így hívják golden retrieverünket, törzskönyvi neve valamivel hosszabb: MagicMadnessMilkyway Muffin. Sajnos hordozott egy genetikai betegséget, így már fél éves kora után kapott két csípőprotézist.  Mielőtt ez a betegség kiderült, elvittük egy drezdai kutyakiállításra, ahol elnyerte a díjnyertes kölyök címet. Október 15-én lesz a második szülinapja. Nagyon sokat tanítom, de nem csak én, hanem párom is rengeteget foglalkozik vele, ő lovagolni is jár, és ilyenkor Masni is elkíséri. Ahogy hallom, borzasztóan élvezi a lovak látványát. Reggel az viszi le sétálni, aki korábban kel, nyaranta pedig páromékbalatoni nyaralójában virgonckodik, saját kis úszómedencéje is van, de Szombathelyen is rendszeresen visszük úszni. Szóval nem gond, hogy társasházban lakunk, így is mozog eleget. Párom keményebben fogja, én kevésbé. Amikor Anna jön értem edzésre, mindig elhozza magával. Masni amúgy egy csoda, minden pillanatot boldoggá tesz, és átsegít minket a nehéz időszakokon.

Endrődy Krisztián és Alberti Zsófi, a Weöres Sándor színház fiatal színészházaspárja már jó néhány éve megosztja otthonát egy magyar vizslával.

Endrődy Krisztián és Alberti Zsófi vizslájukkal

‒ Bruttónál már a névválasztással is igyekeztünk jelezni, hogy többet jelent nekünk, mint a nettó értéke. A nevet egyébként Zsófi választotta, mivel energiaszintje jóval egy átlagos vizsla fölött van – mesélte Krisztián. - Egészen szeptember 29-éig ő volt az első a családban, ezen a napon azonban visszaszorult a második helyre, hiszen megszületett a kisfiúnk Endrődy Mihály.Bruttónál már egészen kicsi kora óta a következetes nevelés hívei voltunk és oktatására is nagy hangsúlyt fektettünk. Büszkén állíthatjuk, hogy az engedelmességi vizsga kettes fokozatával rendelkezik. Bruttó minden rezdülését háromhónapos kora óta figyeljük, azonban egy alkalommal két napig kénytelenek voltunk nélkülözni a társaságát, amikor kutyabarátaival elkeveredtek egy vadászatban. A parkerdőben találtuk meg végül, azóta nem akar elszökni, készül az engedelmességi vizsga hármas fokozatára.

- Van egy újfundlandi kutyánk. Nőstény, Bellának hívják, és nagyon cuki  - árulta el Kálmán László, a Falco KC Szombathely korábbi legendás kosarasa, aki ma már edzőként segíti szeretett csapatát. - A kertes házba 2009-ben költöztünk be, azóta van velünk. Igazi családtag, mindenki nagyon szereti. Egész nap a kertben rohangál. Van egy kis tó a kertben, imádja a vizet, bőszen fürdik, vagy csak fekszik, áll a vízben – Bella igazi búvárkutya. Érdekesség, hogy bejöhet a házba, de nem igen él a lehetőséggel. Be-benéz, de aztán uzsgyi vissza a kertbe. Nagyon barátságos, ragaszkodó kutya, mondhatnám, hogy néha inkább félénk. Mindenki szívesen foglalkozik vele, soha semmi problémánk nem volt vele – például még semmit nem rágott szét. Tényleg nem tudok róla rosszat mondani, öröm vele néhány percet is együtt játszani, bohóckodni. együtt játszani, bohóckodni.

Jordán Tamás, a WSSz igazgatója azt mondja, el se tudja képzelni az életét kutyák, macskák nélkül; és ebben párja, Pap Kriszta, valamint Benedek fia is mélységen egyetértenek. Sőt: Kriszta, ha tehetné, az összes kitett, kóbor állatot befogadná; szívszorító, hogy milyen sok kisállat jut erre a sorsra. Jelenleg két kutya – Briárd, Bambusz - meg három cica – Sipirc, Tömő (avagy Tömzsi, a fekete perzsa) és Pizsama - él együtt a Jordánékkal Szombathelyen, a Hadnagy utcában; valamennyien teljes jogú családtagok. Mind önálló személyiség, mindnek megvan a saját története: „Sipirc becsavargott hozzánk, még Budapesten, és nem mozdult Benedek mellől, Tömőt ajándékba kaptuk, Pizsamát pedig a Hadnagy utcában találtuk. Kriszta ragaszkodott hozzá, hogy fogadjuk be, mert különben sose lesz otthona. Annyira hozzánk tartozik, hogy nincs szívem kitenni éjszakára. Kora reggel addig harapdálja a nagylábujjamat, amíg föl nem kelek, és föl nem szolgálom a reggelijét. Bírom a kutyákat, a macskákat csodálom. Eleganciájuk a keleti bölcseké: a macska maga a megtestesült nyugalom, a létezés esszenciája. Elnézem őket, és arra gondolok: jó volna, ha legalább néha tudnék így létezni. A kutya más: mindig csinál valamit.”