Számos nyári érdekesség a közönség elé került a fenékpusztai "madarász-matinén"

2015-ben hat, tavaly pedig nyolc gólyatojást vettek gondozásba a természetvédők, a fiókák az állomáson is keltek ki, majd néhány hét elteltével örökbefogadó gólyacsaládokhoz kerültek, ősszel pedig rendben elrepültek Afrikába. Idén újabb négy idei gólya érheti meg a felnőttkort az emberi gondoskodásnak köszönhetően, ami még akkor is nagy dolog, ha ezek a fiatal madarak éppen nem tojásként kerültek a bázisra.

A madarak a Somogy megyei Lulla faluban látták meg a napvilágot és a sorsuk akkor fordult rosszra, amikor apjukat egy esős-szeles keddi napon végzetes áramütés érte.

A gólyákat számon tartó lullaiak hívására a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársai érkeztek a csonka család megmentésére. Egy gólyaszülő ugyanis nem tud utódokat nevelni: a magára maradt nőstény nem hagyta volna el alig egyhetes fiókáit a fészken, addig ült volna mellettük, míg mind éhen nem pusztulnak. A négy apróságot ezért Fenékpusztára szállították.

Itt néhány nappal ezelőtt a nagyközönség is megismerkedhetett velük, amint egy lavórba rögtönzött fészekben élvezték a gondoskodást: emészthető méretű darabokra cincált naposcsibével etették őket, illetve egy öntözőkannából inni is kaptak gyakran. Ha a "földszintes" kvártély esetleg hagy is kívánnivalót maga után, a koszt minden bizonnyal kárpótolta őket. A való világban a leggondosabb gólyaszülő sem tud folyamatosan ilyen bőséges táplálékkal szolgálni gyerekeinek. A vadászat fáradságos és nem is mindig szerencsés "odakinn", nem beszélve az itatás jelentette maceráról, hiszen a felnőtt madár a csőrében szállítja a vizet a fészekre.

A múlt szombati madarász-matiné kedves látványossága volt egy vadóc mezei veréb fióka is. Őt a vihar fészkestül verte le egy fáról, és most rozsdafarkú fiókákkal él együtt papírdobozban. És hiába a legkisebb a csapatban, az etetésnél mindig az első - bár önállóan még nem hajlandó elfogyasztani a kukacokat, csak ha a bázis munkatársa, Varga Júlia a tenyerébe ülteti. Szabadon engedésének ez az akadálya, illetve hogy - vélhetően a zuhanás nyomán - légmelle alakult ki, mely újra és újra felfúvódik.

Korábban sosem látott vendégei is vannak idén a gyűrűzőbázisnak: az egyik épület padlásán évekkel ezelőtt elhelyezett gyöngybagoly költőládában idén először telepedett meg madárcsalád.

- Az egyik röpdénkben több sérült gyöngybaglyot is ápoltunk, és ezek tavasszal elkezdtek "hangoskodni". Ez csalogathatta ide a fajtársakat - gondolkodott hangosan a vendégek felől Varga Júlia.

- Elképzelhető, mert amúgy ezt a ládát nem raktuk valami jó helyre annak idején - csatlakozott a diskurzushoz dr. Klein Ákos, az orosztonyi székhelyű, ám országos működési területű Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány vezetője, aki gyűrűzni érkezett a fiókákat Fenékpusztára. - Ez a faj a magas és nyugalmas templomtornyok padlásait kedveli, szinte biztos, hogy ez a család a legalacsonyabban fészkelő bagolyfamília itthon. Remélem azonban, hogy jók lesznek a tapasztalataik, és mostantól minden szezonban lesz költés a ládában.

Nem tudni, hogy a négy fióka nyilvános meggyűrűzése mennyiben segítette elő, hogy a madárcsalád otthonosan érezze magát Fenékpusztán - bár vigasztalásukra elmondható: ezekben a hetekben a madarászok igyekeznek minden idei baglyot ilyen módon megjelölni a megyében, tehát akárhol is fészkelnének, elvileg nem úszhatnák meg ezt a találkozást.

A gyűrűző, mielőtt visszahelyezte volna a fiókákat a kényelmes odúba, ki is takarított ott - avagy összegyűjtötte a bagolyköpeteket, további vizsgálatra.

- A baglyok felöklendezik és kiköpik a táplálék emészthetetlen részeit: csontokat, szőrt, pikkelyt, karmokat - monda Klein Ákos. - Ezekből megtudjuk, mit és mennyit ettek a baglyok, avagy milyen rágcsálók élnek a környéken.

A baglyok esznek madarakat is, a köpetben tollak is találhatók, sőt, előfordult a szakértő praxisában olyan is, hogy a néhai szárnyas lábszárcsontján ott fityegett az egykor gazdájára rakott gyűrű. Nem hiába mondják, hogy a természetben minden mindennel összefügg...