Állatvilág

2015.09.25. 15:15

Mit ér a madár élete?

Az ősz a madárvonulás időszaka, elcsendesednek az erdők, kertek, alig lehet madárhangot hallani.

Darázsi Zsolt

A reggeli csöndben felrémlik a néma tavasz víziója. Vajon mi lesz? A jelek valóban nyugtalanítóak.

Több millió madár kel útra Európából a telelő helyekre, sokszor több ezer kilométert megtéve. Sokan nem érnek célba. Modern befogó hálók ezrei várják őket (főleg az énekeseket) Észak-Afrika partjainál, nem tudományos céllal. Az állomás vége: egy mediterrán étterem tányérján 4-5 társával együtt a vendég előtt, ropogósra sütve hever az áldozat, vagy a piacon végzi, befőttes üvegben. A megfogyatkozott kékvércséket Máltán lövik halomba kizárólag „sportból”, nem zavartatva magukat attól, hogy Magyarországon milliókat költünk védelmükre, ami a jelölésükből is kiderül.

A szalakóták szinesgyűrűs jelölései jól leolvashatók a Facebookra feltett képeken, amik a sivatagi vadászatok terítékéről készültek. Törvények persze vannak, helyiek, meg EU-sak, de ezek is csak szabályok, amelyek annyit érnek amennyit, betartanak belőlük – semmit. Mit ér egy madár élete ott, ahol egy emberé sem számít!? Ehhez jönnek még a természet okozta, növekedő nehézségek, a Szahara terjedése vagy az időjárás szélsőségei. Évről évre kevesebb madár indul neki a hosszú útnak.

Nem kell azonban mindent másokra fogni, itthon is van gond elég. Mint mondani szokták, a magyar ember kedves madara a gólya és a fecske – de ha ezek beszélni tudnának, minden bizonnyal mást mondanának... Arról a sok szép falusi házról, ahol üres az istálló vagy már le is bontották őket. A sok jó ereszről, amin szép színes szalagok lobognak a szélben, hogy ne tudjanak fészket rakni a fecskék. A gólyafészkek ide-oda rakosgatásáról, mert „Nehogy má' az én járdámra szarjanak!”. A villanyoszlopról lelőtt gólyák pedig már szólni se tudnak.

Beszélhetnének még a városi házak erkélyeiről felújítás címén levert fecskefészkekről, a városokba kényszerített, és onnan lassan kiüldözendő varjakról. Az antibakteriális tévéreklámokon nevelkedett nemzedék pánikba esik a fecskeürüléktől. Már vannak olyan falvak (!) az országban, ahol hiába lesik az eget, azt nem hasítja a fecskék szárnya.

De szólhatnának a mezőgazdasági területek madárvilágának drasztikus csökkenéséről, vagy a városszéli vizes élőhelyek feltöltéséről – például bevásárló központok részére.

Tovább is van, mondják még? Minek... Az elmúlt évtizedek nemzetközi természet- és környezetvédelmi konferenciáinak eredménye annyi, hogy a szakértők utazgatásától növekedett a világban a CO-kibocsájtás. Ezt be is ismerték: az eredmény egyébként nulla.

A közöny és a természettől való teljes eltávolodás az emberek nagy többségét elérte.

Sokszor fújtunk már ébresztőt: a madarak után mi következünk! Ki fogja megkérdezni: Hé, vonul még ott valaki?

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!