Jó reggelt, Zala megye!

Mert jól látszik, nagy hévvel fordulnak mind többen a Távol-Kelet világértelmezési variációi felé. Pedig gyaníthatóan csak a felszínt vesszük magunkhoz, amikor leülünk, úgy hisszük befele figyelünk, csendben maradunk, jógagyakorlatokat próbálunk, meditálni igyekszünk, feszültséget oldunk. Közben persze megállíthatatlanul cikáznak a gondolatok: nem hívtam fel ezt vagy azt, nem vettem kenyeret, megint esik az eső. Ráadásul a hősi pózban igenis fáj a térd, s jön a bosszúság, ha nem sikerül a faállás.

A jóga világnapján elcsendesítettem az elmém, tessék, ennyi jutott eszembe...