"Vállalni kell az érzéseinket" - Vannak dolgok, amik elől egy pap sem futhat el

2017. május 04., 10:00 szerző: Horváth-Balogh Attila
komment
Mióta tiszta vizet öntöttem a pohárba, nyugodtabb lett a lelkiismeretem, hiszen nem kell titkolóznom senki előtt – ezt Polgár Róbert, volt murakeresztúri plébános mondta lapunknak.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Polgár Róbert 9 év után, tavaly ősszel állt fel a keresztúri plébánia székéből. Most elérkezettnek látta az időt arra, hogy a nyilvánosságnak is beszámoljon döntése hátteréről – hiszen gyakorlatilag az egész papi pályafutása addig is a nyilvánosság előtt zajlott. Mint mondta: úgy érzi, tartozik ennyivel azoknak, akik szimpátiával, vagy esetleg együttérzéssel, megértéssel fordultak felé.

Polgár Róbert - itt még papi civilben, tavaly augusztusban

– Saját kérésemre mentettek fel szeptember elsejével a keresztúri plébánia ellátása alól – bocsátotta előre Polgár Róbert. – Ugyanis itteni papságom időszakában született 3 gyermekem, és ahogy ők nőttek, egyre inkább úgy éreztem, hogy mellettük és az édesanyjuk mellett a helyem. Döntenem kellett: a papi hivatást, vagy a családot választom? Utóbbit választottam. Úgy gondolom, hogy több, mint fél év elteltével visszatekintve helyes döntés volt ez, s annak idején, amikor megosztottam az elöljáróimmal azt, hogy miképpen határoztam, akkor azt mondták: az egyházmegye számára ez mindenképpen veszteség, de erkölcsi szempontból a legjobb választás volt. Sokáig vívódtam, amíg erre jutottam, mert én kora fiatalságomtól fogva papnak készültem. Szerettem is csinálni, jól éreztem magam benne, de mindenki életében vannak olyan helyzetek, amiket nem tervez előre, mégis emberileg vállalni kell az érzéseket. Mióta azonban tiszta vizet öntöttem a pohárba, nyugodtabb lett a lelkiismeretem, hiszen nem kell titkolóznom senki előtt. Lelkileg nagyon nehezen viseltem az életem kettősségéből fakadó feszültséget, nem volt ez jó érzés...

Azt is elmondta: tapasztalatai szerint a papság egy része hasonló érzésekkel viaskodik nap, mint nap, ezért ő a maga részéről támogatja a cölibátus újragondolását.

Számos pályázatot nyert meg Murakeresztúrnak és a fíliaként hozzá tartozó Fityeháznak a volt plébános, kápolna, templom és plébánia újult meg, közösségi ház, teniszpálya, röplabdapálya, valamint játszótér készült – természetesen, ezek mind-mind ott maradtak a településeken és a helyi közösségek gyarapodtak általuk. Azonban Polgár Róbert magánszemélyként sikerrel szerepelt a fiatal gazda pályázaton is, fürjtartásba fogott. Civilként részben ezt a vonalat viszi tovább. Fürjtojást termel, a madarak miatt és a sportegyesület elnökeként még most is rendszeresen visszajár Murakeresztúrra.

– Azt gondolom, nagyon kevés olyan ember él a településen, aki a szóbeszéd alapján nem akarta tudomásul venni, hogy papként családom volt, holott kicsi a világ és ebből fakadóan nyilván, semmi nem marad titokban – válaszolta kérdésünkre. – Ezzel együtt mégis úgy éreztem, sokakat váratlanul ért a döntésem, hogy megválok a reverendától, de azt gondolom, lassan lecsillapodnak a kedélyek, az élet pedig megy tovább a megszokott kerékvágásban. Aki korábban értékelte azt a munkát, amit végeztem, az most is barátsággal fordul felém – a többiekkel pedig nem foglalkozom. Mindenkinek a lelkiismerete szerint kell dönteni, én is aszerint cselekedtem.

Polgár Róbert párjával, Varga Anettel és közös gyermekeikkel, Lorkával, Palkóval és Hannával
Fotó: Varga Marietta

Róbert most Keszthelyen él párjával, a pedagógus végzettségű Varga Anettel és óvodás-, illetve iskoláskorú gyermekeikkel, Lorkával, Palkóval, Hannával.

– Mindenféle papi tevékenység alól fel vagyok mentve és ha kérem a cölibátus, a papi nőtlenség alóli felmentést, akkor házasodhatom is. Természetesen, kérni fogom, de ez nem egyszerű folyamat, mert a Szentatyához kell fordulni a püspökségen keresztül – jelezte Polgár Róbert.

Most egyébként a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnál a külhoni, elsősorban a csángó kapcsolatokkal foglalkozik, hiszen ő maga is Csángóföldről érkezett Magyarországra több, mint 20 évvel ezelőtt.

– Hétfőtől szerdáig Budapesten vagyok, a szolgálatnál, illetve van egy lovasterápiás központunk, ahol a kertészeti feladatokkal is én foglalkozom – árulta el. – De közreműködtem például a parlamenti karácsony megszervezésében is, most májusban pedig megyek ki egy csoporttal egy hétre Erdélybe, ahol szűrővizsgálatokat végzünk. Akárcsak a papság, ez is egyfajta misszió, hiszen a szolgálat beteg gyermekeket segít...

Horváth-Balogh Attila

2017. május 04., 10:00 szerző: Horváth-Balogh Attila

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...