Lustán csírázó magból, kényelmesen cseperedő, édesen savanykás fanyar ízű som

Azt vettem észre, s nagyon örülök neki, hogy újra kezd divatba jönni a húsos som (cornus mas) - jómagam éppen ezzel a gyümölccsel kezdtem amatőr biokertész pályafutásomat. Valami halovány, még a gyermekkorból származó emlék késztetett rá – a régi óvodaépület körül sombokrok virultak, s ősszel mindig degeszre ettük magunkat a gyümölcséből. Kerttulajdonossá boldogulva már az első ősszel négy somcsemetét rendeltem az egyik csomagküldéssel is foglalkozó kertészettől, s nem nagy szakértelemmel, de sikeresen elültettem őket – hittem akkor, de teljesen elkeserítettek, mert két év alatt szinte alig nőttek valamit, végül belehúztak, s a negyedik ősszel már meg is kóstolhattam a termésüket. Régen csalódtam akkorát. Szinte sokkolta az ízlelőbimbóimat a fanyarul savanyú aprócska gyümölcs. Éretlen, gondoltam, próbálkoztam egy hét múlva, egy hónap múlva, s már éppen elkönyveltem, hogy biztosan rosszul emlékszem a gyermekkori lakomákra, hisz a som nyersen ehetetlen, amikor a bokor alól felszedtem néhány lehullott, sötét bordó színű bogyót - s láss csodát! Ugyanaz az a savanykás-édes, fanyar íz, amit óvodás korom óta sem feledtem. Elkönyvelhetjük: a som nyersen csak túlérve fogyasztható. S most, október elején éppen ebben az állapotában várja a különleges ízek hódolóit. 

Amúgy egy erdei gyümölcsfaj, Magyarországon őshonos, jobbára a középhegységekben, s ott is általában az erdőszéleken találkozhatunk vele - a napos helyeket, laza, meleg talajokat kedveli, árnyékban nem terem. A szárazságot állítólag jól tűri, a kemény kánikulában  mégis megesett rajtuk a szívem, s juttattam pár vödör vizet a kókadozó sombokroknak is. A növényvédelemmel nem kell sokat fáradozni, szinte alig van kártevője -  míg a szomszédos labdarózsa bokrok betegeskedtek, a som cserjékre egy árva levéltetű sem fanyalodott át. Szóval érdemes beszerezni egy-két csemetét ebből az ősi, sokáig méltatlanul mellőzött gyümölcsfajtából, hiszen alig igényel gondozást, nem kell metszegetni, bár idősebb korban ráfér egy kis ágritkítás. Tősarjról is szaporítható, sőt magról is, de számítsunk rá, hogy nehezen csírázik, állítólag két év is kell hozzá, mire rászánja magát.

A gyümölcse sok vitamint, almasavat, pektint, cukrot, illat-és festékanyagot tartalmaz, aszalványként télen kitűnő C-vitamin forrás. Készíthető belőle lekvár, kompót, bor, de még pálinka is. Az éretlen somból sós vagy ecetes vízben az olajbogyóhoz hasonló csemegét nyerhetünk, borecetben tartósítva a kapribogyót helyettesítheti.

Szörpöt érett somból készítsünk, a bogyókat szétnyomkodjuk, két kilóhoz, két liter vizet öntünk, majd 1 deka citromsavval összekeverjük. A pépet átpasszírozzuk, hozzáadunk másfél kiló cukrot, összekeverjük, fokozatosan melegítjük, két percig forraljuk, tartósítószert adunk hozzá, üvegekbe töltjük, légmentesen lezárjuk.

Biokertészet hókuszpókusz nélkül - olvassa el dossziénk cikkeit! KLIKK IDE!


Életmód dosszié