Biokertészet hókuszpókusz nélkül

Amióta műkedvelő kertészkedésre adtam a fejem, a tavasz egyik legboldogabb pillanatának számít, amikor elsőször meglátom a földből kikukkantó haragoszöld krumpli levélkét, s ha nem veszik észre a szomszédok, odamegyek hozzá, köszöntöm – isten hozott kedves kolompér, nagyra nőj! – és gyengéden megsimogatom.

Gyermekkoromban aprócska kertünk volt, édesanyám minden négyzetcentiméterét „hasznos” veteménnyel ültette tele, dísznövényeknek nem jutott hely. A szomszédban viszont igen, a kerítés melletti bokrokon olyan gyönyörű mikuláspiros virágok nyíltak, hogy képtelen voltam ellenállni nekik, s bár a tövisek véremet fakasztották, a léceken átnyúlva, mindig téptem belőlük egy csokornyit.

Biokertészet hókuszpókusz nélkül

A kertek környékén is végigsöprő tavaszi nagytakarítási hullám áldásos hatásaként a felhalmozott faágrakás alól előbukkant egy ősrégi komposztáló kutricánk, amelyet ugyan nem felejtettem el, de a férfiemberek mindig rápakoltak valamit, amitől nem fértem hozzá.

Többen is kérdezték, érdemes-e tavasszal gyümölcsfaültetésre vetemedni? Naná, hogy érdemes!

Nem véletlenül nevezték el szülőföldjén „vízszürcsölőnek” a hortenziát, hiszen csak a jó vízelvezetésű, nedves talajon virít igazán.

Biokertészet hókuszpókusz nélkül

Mint minden évben, az idén is már a tél utolsó napjaiban pánikszerűen ránk tört a tavaszi kerti munkák árja. Bemelegítésként körbejártam az almafákat, a kétesztendős növendékeket - mielőtt további beavatkozással a megfelelő koronaalakításra késztetném őket – alaposan szemügyre vettem, mert a gyümölcsfák metszése olyan művészet, amely jókora beleérzési képességet feltételez.

Biokertészet hókuszpókusz nélkül

Majd’ minden jeles naphoz fűződik tapasztalatokból fakadó bölcs népi összegzés, szólás, közmondás. Zsuzsanna ünnepét például a közelgő kikelettel kapcsolják össze.

Biokertészet hókuszpókusz nélkül

Ahogy leesett az első hó, elérkezett a kert dologszerető tollas önkéntesei számára a jutalmazás ideje. Az utolsó pillanatig dolgoztak, kutatták a fakérgek, az avarrá aszalódott falevelek alatt sunnyugó kártevőket, szedegették a kóróvá szikkadt gyomok magvait. Kora tavasztól megállás nélkül robotoltak, megérdemlik a honorálást.

Biokertészet hókuszpókusz nélkül

Rövid időn belül hárman is kérdezték, vajon megélnének-e belőle, ha gyógynövénygyűjtésre adnák a fejüket. Nos, romantikusan hangzik a természet lágy ölén bolyongva eltölteni a munkaidőnket, s van ráció is a gondolatban, hiszen szép hazánkban több mint ezer fajta gyógynövény terem, ráadásul Zala megye neve a gyűjtésre javasolt vidékek között az élen olvasható.

Biokertészeknek szóló klubot szervez a megyeszékhelyi Viruló Kert Baráti Közhasznú Egyesület. A speciális képzés iránt érdeklődőket előzetes megbeszélésre és igényfelmérésre várják február 2-án, csütörtökön este 17.30- kor a zalaegerszegi Iparosházba.

Artúrral, kedves kertészinasommal egyre türelmetlenebbül várjuk a tavaszt. Én még csak elvagyok a cserepes virágok körüli szöszmötöléssel, a frissen beszerzett könyvek böngészésével, de négylábú cimborámat nem vonzzák az efféle pótcselekvések.

Biokertészet hókuszpókusz nélkül

A múlt héten úgy döntöttem, főzök egy egészen kicsi adag kocsonyát. Pontosan hat tányérral, hogy éppen elfogyjon, mire megunnánk. Régi elhatározás, de eddig mindig túlfőztem a célon, ezúttal viszont megmakacsoltam magam és csak egyetlen kocsonyahús egyencsomagot vásároltam a boltban - meg persze egy jókora füstölt csülköt, amit ecetes tormával külön is meg lehet majd enni.