Kúszóbajnok borsócsapat: Peti, Zsuzsi és a többiek

Egy hónapja, hirtelen felindulásból úgyis e növénynek ítéltem az utolsó üres lakosztályt, s a kései időpont miatt az is elég nagy könnyelműség volt. Olvastam valahol, a borsó a legigénytelenebb zöldségek egyike, termesztéséhez fikarcnyi szakértelemre sincs szükség, általa a kezdők is dúskálhatnak a sikerélményben.

A különleges cukorborsónak lila színű a virága. Fotó: Fincza Zsuzsa

Még hogy igénytelen? Már a vetésekor résen kell lenni, mert ha egyetlen magot is takaratlanul a föld felett hagyunk, akár ki is írhatjuk egy nagy táblára madárnyelven: „reggelizzen itt, s jöjjön vissza vacsorára is”, az utolsó szemig felkutatja az éhenkórász népség. A vetés időpontjára sincs még egy olyan szekáns növény, mint a borsó. Fejlődése kezdetén „rövidnappalos” élőlényként viselkedik, vagyis több éjszakai sötétre, mint nappali fényre van szüksége ahhoz, hogy megfelelő hosszúságú szárat növesszen, a későn vetett – tán az elegendő szunyókálás híján – alacsonyabb marad, így kevesebb emeleten hoz virágot, s alig terem. Miután viszont elérte a kellő magasságot, már, mint „hosszúnappalos” teremtmény sok fényt, 12 óránál is több ébrenlétet igényel, ahhoz, hogy ontsa a termést. Tehát a most vetett borsó törpe maradna, és alig teremne. Amúgy már a gyümölcsfák metszésekor is a borsón jár az eszem, a megfelelő hosszúságú lenyesett ágakat rögvest kihegyezem – hogy könnyebb legyen majd a földbe szúrni – és félreteszem borsókarónak. E pillangósvirágú hüvelyes ugyanis csinos kis kacsokat növesztve kész kúszóbajnoknak számít, még az alacsonynövésű Peti borsó – a Rajnai törpe, Petit Provencal magyarított beceneve – is örömmel fogadja a kapaszkodót, a délcegtermetű cukorborsó pedig életben sem marad támaszték nélkül. Azt is tartsuk észben, hogy a zsenge, édes termés érdekében a borsónak gyorsan kell nőnie, magyarán sok táplálékra van szüksége, s ehhez gyakori öntözéssel járulhatunk hozzá. A szürettel sem totojázhatunk: akkor a legjobb ízű a borsószem, ha a hüvelyek már teltek, de még fiatalok és zsengék.