Biokertész - Ribizli ébresztgető

Az elszáradt ágakat tördelem ki a ribizli bokrokból, azon morfondírozva: miként lehet, hogy savanykás bogyósunk ahelyett, hogy „csípné" a megpirult, érzékeny bőrt, csillapítja a fájdalmát, fertőtleníti és megakadályozza, hogy felhólyagosodjon. Valószínűleg növényi zsírjai hatnak ilyen jótékonyan. A ribizlit Nyugat-, és Dél-Európai őshazájában az ekcémás és a neurodermitiszes bőr kezelésére is sikerrel alkalmazzák.

A friss gyümölcspépet bátran használhatjuk piperekencének. Mázoljuk be vele jó vastagon az arcunkat és ezt a maszkot legalább fél órán át hagyjuk hatni, majd először langyos, aztán hideg vízsugárral mossuk le. A vitaminok, a gyümölcssavak és zsírok rugalmassá és feszessé teszik a bőrt.

Mint az ízéből is sejthető, piros ribizlink nem szűkölködik a savakban. Még szerencse, hogy a fürtök éretten sem potyognak, így sokáig a bokron hagyhatjuk, hátha összeszednek a konok kis bogyók egy kis plusz cukrot a napsütéstől. Egy kiló ribiszkében amúgy négyszer annyi C-vitamin van, mint ugyanannyi narancsban (csak a csipkebogyó tartalmaz nála többet), nem véletlen, hogy Észak-Európában már a 16-17. században e két gyümölccsel kúrálták a skorbutot. Megvan benne több fontos vitamin, ásványi anyagok sora, a hivatásos orvoslás (el)ismeri tumorellenes hatását, de levele is gyógyhatású, teája enyhíti a köszvény és a reuma tüneteit.

A savanykás piros bogyók csodákra képesek. Fotó: Fincza Zsuzsa

De kanyarodjunk vissza a ribizlibokrok ébresztgetéséhez! A kivénhedt ágak mellett a ványadtabbak közül is nyírjunk ki néhányat, a szellős, napsütötte bokorban több és szebb gyümölcs érik. A vesszőket úgy vágjuk vissza, hogy minél több termőrügy, bokrétás nyárs maradjon rajtuk.

Sokan az őszi ültetésre esküsznek, de ez senkit ne tartson vissza a márciusi telepítéstől, a tavaszinak is megvannak az előnyei.

Sokfelé szokás az öreg bokrokat több részre szétvágni és elültetni, pedig ezekből a csonkokból nem fejlődik hasznos bokor. Inkább „csirkézzünk" a levágott ágakból fás dugványokat. A 20-30 centis ágak alsó feléről dörgöljük le a rügyeket (itt sarjadnak majd gyökérbajuszkák), dugjuk a kert sarkában jó puha földbe, öntözzük be, mulcsozzuk körülötte a talajt és nyáron ügyeljünk rá, hogy ne száradjon. A meggyökeresedett kis ribizli gyerkőcöket aztán ősszel a végleges helyükre ültethetjük. Biztosabb a gyökeresedés, ha a termő bokor ágát le tudjuk hajlítani a talajig és földet húzunk rá, így míg gyökeret nem ereszt, az anyanövény táplálja.