A frissen reszelt torma megvéd a vírusoktól

. Az igazi persze a gyökeres kiszerelés, vagyis az eredeti, úgy ahogyan a kertben termett. Szívós kis növény, a leghidegebb teleket is állja, így akár a hó alól is frissen szedhető, megvadíthatjuk vele a szilveszteri kocsonyánkat és a húsvéti sonkánkat egyaránt, de a legtikkasztóbb kánikulában is hajlandó hozzájárulni a télire szánt savanyúságok ízesítéséhez és tartósításához. A piacokon is egész évben beszerezhető, de tárolni is gyerekjáték. A késő őszi kertásásokkal egybekötve, vagy egy enyhébb téli napon gyűjtsünk be egy jókora készletet az érett tormagyökerekből - a pincében homokba vermelve akár egy évig is megvárja, míg felhasználjuk. A hűtőszekrényben, szellőző csomagolásban is elvan egy darabig.

Könnyen szaporítható, de nehezen írtható, ha be akarjuk telepíteni a kertünkbe, jó helye lesz egy félreeső sarokban, ne akarjuk besorozni a vetésforgóba, mert a legkisebb maradványa is kihajt. Félárnyékos helyen, fák alatt is fejlődik, de az ízanyagok kialakulásához szüksége van némi napfényre. Persze ha valaki piacra akarja termelni, adja meg a módját! Termessze nyílt, napsütötte területen, a földjét jó mélyen forgassa fel, igazán kiváló termést a humuszban gazdag öntéstalajokon ad - a szárazságot és a pangó vizet e hosszúgyökerű növény nem szereti. Ha komolyabban akarunk tormázni, a vékonyabb, fel nem használt gyökerekből készítsünk dugványokat: a felső részén mindig kerek, az alsón ferde metszést ejtsünk, hogy ültetéskor ne tévesszük el a menetirányt.

Az egész planétánkon kedvelt gyógy-, és fűszernövény őshazájáról még napjainkban is vitatkoznak a szakemberek, nekem az a variáció szimpatikus, amely szerint a Kárpát-medencébe ősapáink a Volga és a Don vidékéről hozták magukkal. Jól tették. A jó minőségű magyar torma keresett termék külföldön, az utóbbi években Európa éves tormakészletének felét hazánkban termelik meg.

Eleinte csak gyógyításra használták, később jöttek rá, hogy fűszernövényként is megállja a helyét. Manapság viszont inkább, mint fűszernövény ismert és a gyógyhatása kezd a feledés homályába veszni. S ezt ugyebár nem hagyhatjuk!

A tudósok újabban a baktérium és vírusölő hatását hangsúlyozzák, a kutatások szerint ha frissen reszelt tormával kényeztetjük a szervezetünket, akár fél napig is ellenáll a fertőzéseknek. Illóolajai a gyökér reszelésekor szabadulnak fel, igaz, közben könnyünk, nyálunk és egyéb fejben képződő testnedvünk „egybefolyik”, de ne bánjuk, mert általa eddzük arcüregeinket és koponyánk egyéb rejtett, megfázásra hajlamos zugolyait. A népgyógyászat már ősidők óta bizonygatja, hogy a torma csípős illóolajának belégzése tisztítja, gyógyítja a légutakat, asztma, bronchitis és más felső légúti hurut esetén a mézzel szelídített, frissel reszelt tormát javasolja. Jó izzasztó és vizelethajtó, ezáltal méregtelenítő és némiképp fertőtlenítő hatású, s így egybevetve gyógyítja a köszvényt, a reumát, az isiászt, az izomfájdalmakat, enyhíti a hólyag és a vesegyulladást, a húgyúti fertőzéseket, csillapítja a lázat. A középkorban Európa szerte bélféregűző hatása miatt patikákban is árusították.

Csípős növény létére sok C-vitamint, kalciumot, káliumot, nátriumot és magnéziumot tartalmaz - ha egészségesek vagyunk se tagadjuk meg magunktól, jót tesz az immunrendszerünknek. Akár minden nap ehetjük, étvágygerjesztő, segíti az emésztést és kedvező irányba befolyásolja a vérkeringést.