Biokertészet hókuszpókusz nélkül - Gyógybogyót termő közönséges ördögcérna

Jöjjön például a goji bogyó néven elhíresült legújabb "csodagyümölcs"! Bár ezeket a titulusokat mindig fenntartásokkal kezelem, mellette szól, hogy  tűri a miénkhez hasonlatos extrém időjárásokat, még a  25 Celsius fokos fagynak is fittyet hány, s nem végzi ki holmi mínusz 5-6 fokos légköri zegernye.  Bár szingliként is terem, beruháztam három  cserepes Lycium barbarumra, alias közönséges ördögcérnára, amik termik majd nekem a rengeteg goji -, más néven farkas bogyót, ami a hagyományos kínai gyógyászat ősidők óta használt erősítő és fiatalító medicinája. A gyógyító ördögcérna  őshazája a Mongólia és Kína határánál a Sárga folyó által elöntött tápanyagokban dús földdel megáldott Ningxia tartomány,  ahol a Himalája vízgyűjtő területéről érkező temérdek csapadék kioldja a talajból az ásványi anyagokat, majd felhalmozza a Jangce völgyében - kivételesen jó öntözővizet szolgáltatva a termesztőknek. Nos, az én cserjéimnek be kell érniük a szolid magyar esővízzel, az istállótrágyával és a komposzttal, amit útravalóul pakoltam számukra az ültető gödrükbe. Egy észak-amerikai kertészeti szaklap egyenesen a "könnyen termeszthető szívós növények" kategóriába sorolja a Lycium barbarum "big lifeberryt", ami  tapasztalataik szerint minden talajt elfogad, csak jó vízelvezetésű legyen. Rövid ideig bírja a sivatagi kiképzést is, de igazán sok és kiváló gyümölcsöt csak öntözve terem.  Egy kicsit megijedtem, amikor burjánzó bokorként jellemezték, előrebocsátva, hogy természeténél fogva mindenáron kúszni akar a földön, de kiderült, jó erős karóra kötözve eredményesen kommandírozható, az oldalsó ágak finoman metszve elágazásra ösztönözhetők.

A Lycium barbarum szépséges lila virágából fejlődik ki a goji bogyó

Bár pár király-lila virág pompázik goji -gyerkőceim még véznácska ágain, de nem hinném, hogy már az idén megkóstolhatom az apró fényes-piros paprikára hasonlító lédús bogyóikat. Elméletileg persze már felkészültem a "betakarításra",  tudom, hogy "zölden", nem szabad leszedni, mert a burgonyafélék nagy családjának ivadékaként az éretlen termés szolanint tartalmaz, akárcsak a krumpli bogyója, és ezért mérgező.  A goji egyébként gyorsan pirosodik, de az íze enyhén keserű, ezért meg kell várni, amíg a vesszőkön teljesen beérik. A nagyüzemi termelők is kézzel szüretelik és utána még 5 napig szárítják a szabad levegőn.  Gyümölcsként többnyire aszalványként kerül forgalomba, de könnyen rehidratálható.  Például készíthetünk belőle teát:  10-15 szemet este beáztatunk egy csésze hideg vízbe és reggel megisszuk, vagy ugyanennyit leforrázunk és  melegen felhajtjuk, mindkét esetben mézzel és citrommal  gazdagíthatjuk. Több süteményreceptet is olvastam a friss vagy a beáztatott aszalt goji bogyóval megbolondítva, sőt ismert csemegéknél egyenesen javallják, hogy mazsola helyett farkasbogyót tegyünk vele. Müzlibe vagy joghurtba keverve már reggel felturbózhatjuk vele az immunrendszerünket. Le is fagyaszthatjuk a gyümölcsöt egészben, pépként vagy akár nejlonzacskóba hegesztve léként is.  Az amúgy méregdrágán árult dzsúszt  a friss vagy a felolvasztott bogyókból mi magunk is elkészíthetjük.  Azt azonban borítékolom: én egyszerű gyümölcsként bánok majd vele, amennyit lehet, nyersen felfalunk belőle, a maradékból készítek aszalványt, szörpöt és dzsemet is, persze, csak, ha ízlik majd a családnak.