Biokertészet hókuszpókusz nélkül, ízfokozó helyett szárított zöldségek

2016. január 04., 20:57 szerző: Fincza Zsuzsa
hozzászólás
Bár nem szokásom az újévi fogadkozás, az idén mégis tettem egy ígéretet az egészségemnek: nem használok többé semmiféle "művi" ételízesítőt. Mert miért is kéne?
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Itt a kömény, a bors, a fahéj s a többi fűszerfajzat, a kertben termett "ízfokozó" növényeink: a vörös- és a fokhagyma, a csombor, a majoránna, a kakukkfű, a bazsalikom és társai. Minek ehhez még mesterséges adalék is, mint például az elhíresült nátrium-glutamát (a glutaminsav nátriummal alkotott sója), más néven E621? Állítólag önmagában nincs is jó íze, az ízlelőbimbóinkat stimulálja, egy hivatalos megfogalmazás szerint: "a nátrium-glutamát az ötödik alap íz, az "umami" (mennyei íz) érzetét is kiváltó molekula". Szóval nem umami ízű, hanem annak az érzetét kiváltó. Olyan, mint a látomás vagy a hallucináció, csak ízben? Többen állítják: nem az ételre hat, hanem az agyunkra. Azt pedig nagyon nem szeretjük, ugye?

Tudom, úgy sem úszom meg, az élelmiszeripar így is, úgy is megeteti velem, ha másként nem álnéven, hiszen már szinte minden kész élelmiszerbe - felvágottakba, szószokba, fagyasztott ételekbe belekeverik. Meg a leves kockákba, ételízesítőkbe, fűszersókba - de ezekkel szemben már van választási lehetőségem.  Amúgy maga a  glutamát nem ördögtől való, hiszen természetes állapotában - például a  tejben (az anyatejben is!), sajtokban, paradicsomban, zöldborsóban, körtében, szójában, halban -  is előfordul, a gyomor könnyedén feldolgozza, de reklamál, ha túlzásba visszük.

Summa summarum: ha egy mód van rá, nem használok szintetikus úton előállított ételízesítőt, hiszen könnyedén készítek magamnak zöldségekből, fűszernövényekből. Még most, télvíz idején is.

A kelkáposzta bírja a téli kiképzést

A karácsonyi menü elkészítése után például maradt egy kis darab lila káposzta. Pár napig nézegettem, mit is kezdhetnék vele? Megsütni kevés, de eldobni kár lenne. Hát szárítsuk meg! Levekre bontva szépen meg is száradt, porrá őrölve már ki is próbáltam zöldséges-sajtos krémlevesbe szórva. Az első ami kiderült: vizet érve egyből kiengedi a beleszáradt színt. Ami jó hír, mert azt jelenti, hogy megőrzi legfőbb értékét, a színét adó antocián tartalmát, amely a táplálkozáskutatók szerint védelmet nyújt a legtöbb daganatos betegséggel szemben. Igaz, az étel színe is bordóra váltott, viszont jól mutatott benne a tejszíncsík.  A szárított lilakáposzta a húsokhoz is kiválónak bizonyult: neki köszönhetően a szerény kis pulykaragú úgy nézett ki, mintha egzotikus vadmadárból készült volna. A zamatának is jót tett. A túlzástól persze óvakodjunk, csak fűszerezzünk vele, mert szárítva koncentráltan őrzi az ízét és az összes belbecsét: vitaminjait és ásványi anyagait, köztük a  kalciumot, káliumot, vasat.

A kelkáposzta az egyik legtéltűrőbb zöldségünk, mínusz tíz fokig bírja a zegernyét, szinte egész tavaszig frissen használható a kertből. Ebből is mindig akad egy kis maradék, amit szintén kár lenne elkótyavetyélni -  szárítsuk meg ezt is!  A többi szárított zöldfűszerekkel együtt majd beleszórhatjuk a húslevesekbe. Ami  nem csak finom lesz tőle, hanem biztos, hogy használ az egészségünknek is, elvégre a kelkáposzta, miként az egész família, gyógynövényszámba megy. Remek csonterősítő, kálium és kalciumtartalma szabályozza a vérnyomást, jótékonyan hat a szívizom működésére, a szabályos szívverésre. Szárítva is megőrzi a béta-karotin készletét, szóval így is erősíthetjük vele az immunrendszerünket, de az A- és E-vitaminja sem illan el, ami jól jön az influenzás időszakban  a gyulladások legyűréséhez.

A kelkáposztakrémet próbálták már? 20 deka levelekre szedett kelkáposztát és 15 deka spenótot dobjanak forrásban lévő vízbe, 2 perc múlva vegyék ki,  mossák le hideg  vízben, majd alaposan csepegtessék le. Turmixgépben 3 gerezd foghagymával, egy evőkanál  mustárral, 2 evőkanál balzsamecettel és másfél deci olívaolajjal pürésítsék - a mustár helyett rakhatnak bele pirított fenyőmagot is . Megállja a helyét mint önálló tésztaszósz, de kínálhatjuk sajtok mellé, párolt zöldségekhez vagy húsokhoz, halakhoz mártogatósnak.

Fincza Zsuzsa

hozzászólás

Facebook

Hozzászólások