2015.11.09. 13:38
Biokertészet hókuszpókusz nélkül - Somgyerekek a berkenyeóvodában
Ideális gyümölcsfaültető időt jósolnak a meteorológusok, elő hát az ásóval és az öntözőkannával! Kezdem a "bogyósokkal". Megjegyzem, homoktövisék már berendezkedtek, s üzenik a bagodi szülői házba Erzsikének, hogy jól vannak: sikerült gyökeret verniük a messzi Besenyőben.
Legújabb gyümölcsszerelmemet, a feketeberkenyét is a kertbarátaimnak köszönhetem. Még a nyáron a kanizsai dr. Cey-Bert Róbertné firtatta, nincs-e ötletem a feketeberkenye feldolgozására? Nem volt. Bár sok berkenyével beszélő viszonyban vagyok, de az aróniának is nevezett fekete bőrűhöz addig még nem volt szerencsém. Azonnal bele is ástam magamat a szakirodalomba, s kóstolatlan beleszerettem az apró bogyókba. S amilyen mázlim van, pár hét múlva a Jánka-hegyen, Milleyné Marika oklevéllel kitüntetett konyhakertjében degeszre tömhettem a bendőmet az áhított, kicsit fanyarkás, ám nagyon finom gyümölcsből. S két napja meg mi történt? Kedves volt kolléganőm, Szaknyéri Szilvi beállított egy ajándék feketeberkenye-gyerekkel. Naná, hogy rögvest találtam megfelelő tanyát a számára - a talaj semleges kémhatású, pont amilyent szeret, közel a veteményeshez, könnyen öntözhetem esőtlen időkben, amire szükség is lesz, mert sekélyen gyökeresedik és így nem képes a mélyebb rétegekből oltani a szomját. Nem árnyékolja a közelben rátarti gyümölcsfa, kedvére dőzsölhet majd a napfényben - szóval a hely ideális tűnt, de láttam, hogy baj van. Olyan magányos volt szegény! Nem hagyhattam...
A húsos somból különleges szörp és dzsem készíthető Fotó: a szerző
Így történt, hogy végül három növendékkel megnyitottam a feketeberkenye-óvodát, s hogy ne unatkozzanak, játszótársnak befogadtam közéjük két somcsemetét . A bordó bogyósból ugyan már van négy jókora termő bokrom, de a családnak annyira ízlik "egzotikus"somszörp és a lekvár, hogy az állomány gyarapítása mellett döntöttem. A somhoz amúgy gyerekkori szerelem fűz: Zalalövőn az óvoda-udvar végében egész somsövény kényeztette az aprónépet.
Jól meglesznek együtt, hiszen hasonló bánásmódot igényelnek- bár a som őshonos magyar bogyó, az arónia pedig amerikai "gyüttment" - az indiánok anno hústartósításra használták - no, nem a savanyúsága, inkább az antibakteriális ereje miatt. Egyik sem igényel permetezést és egyéb vegyi csatározást, szinte alig van ellenségük - hacsak rájuk nem fanyalodik majd valamelyik magyar hernyóharamia. Mind a két bogyóst hagyhatjuk bokrosodni vagy a könnyebb gyomirtás érdekében metszéssel akár fáként is nevelhető. Jól tűrik a fagyot, azt mondják a som bírja a aszályt is, ami szerintem enyhe túlzás, az idén nyáron eléggé kornyadoztak, s csak akkor magukhoz tértek, amikor kaptak egy kis frissítőt.
Nehéz lenne eldönteni, melyik az értékesebb gyümölcs. Az aróniát a külföldi szakirodalom egyenesen "termelő-barátnak" és "superfruitnak" nevezi, hosszasan taglalva a tudományos kutatásokat, amelyek anti-bakteriális és gombaellenes aktivitását dicsérik. Olvasom, C-vitamin és antioxidáns tartalma háromszorosa a fekete áfonyáénak. Persze a mi jó öreg somunkat sem kell félteni, C-vitaminban, karotinban, pektinben és almasavban nagyon gazdag. Kiváló immunerősítő és gyulladáscsökkentő, segíti a szervezet regenerálódását, sejtmegújító folyamatait. Az aróniának is ez az erőssége, elsősorban bél és bőrbetegségek, húgyúti fertőzések kezelésére és a magas végnyomás karbantartására használják. Több országban a kemoterápiás kezelés alatt álló betegek állapot- és életminőségét javítják vele. Na ugye, hogy nem sok az a 3 aróniacsemete!