Bujtsunk magunknak feketeszedret

Már gondolatban a sírfeliratát fogalmaztam, amikor ezen szomorkodni, kizarándokoltam a kertbe. Aztán fordultam is vissza a szederszedő vödrömért. Mert lehet, hogy rekordterméssel az idén sem dicsekedhetünk, de az eső és az emberibbre fordult időjárás hatására az életben maradt szederszemek érni kezdtek. Úgy látszik meghálálják, hogy a hosszú, forró kánikulában minden áldott este bokronként kaptak egy-egy nagy vödör vizet. Tanult kertészemberek nem véletlenül hangsúlyozzák, hogy a „thornfree” szeder kifejezetten vízigényes, ültetvényt csak oda érdemes telepíteni, ahol biztosítani tudjuk a rendszeres öntözését.

Amúgy nem csak a szederszüretnek jött el az ideje, a házi szaporításra is az augusztus második fele a legalkalmasabb. A legegyszerűbb, bevált, amatőr kertészek számára is ajánlott módja az úgynevezett fejbujtás. Egy-két nagyobb cserepet, vagy akár reklámszatyrot töltsünk meg komposzttal dúsított, jó minőségű, laza kerti földdel, a szaporítani kívánt növény indája alatt süllyesszük a talajba és a hosszú inda csúcsát fejjel lefele jó mélyen dugjuk bele. A hajtáscsúcs akár egy-két hét alatt meggyökeresedik, s ha nem hagyjuk szomjan halni, gyorsan megerősödik. A dugványokat csak tavasszal választjuk el az anyatőtől, majd nyáron a szaporító edényben hagyva tovább nevelgetjük. Ősszel, vagy a következő tavasszal aztán ki is ültethetjük a végleges helyére. Napsütötte, szélvédett, déli fekvésű lakosztályt keressünk a számára, figyeljünk arra is, hogy a középkötött, humuszban gazdag homokos vályogtalajt kedveli, és létfontosságú, hogy földje jó levegő- és vízgazdálkodású legyen. A pangó nedvességben a gyökerek könnyen rothadnak és megfertőzi őket mindenféle baktériumos nyavalya. Vegyük számításba, hogy szederünk extrahosszú karokat növeszt majd, ezért a töveket legalább 2,5 méter távolságra ültessük.

Ha nem magunk neveljük, a legjobb, ha konténeres sarjakat vásárolunk, azokkal sokkal biztonságosabb a telepítés. A tüskementes feketeszeder ugyanis kevés hajszálgyökeret ereszt és emiatt nehéz úgy bánni vele, hogy ne peregjenek le róla a földszemcsék. Ültetés után a talajt alaposan tömörítsük és jól iszapoljuk be, majd rendszeresen öntözzük.
A kiültetett növényünk szárait 20-25 centisre nyessük le.

A második évben még csak egy-két hosszú vesszőt hagyjunk meg, azt is folyamatosan kötözzük a támasztékhoz, mert könnyen letörhet. A nyáron kifejlődött hónaljhajtásokat is augusztus végén kell visszavágni, hogy még legyen idejük megerősödni télig a hónaljrügyeknek, mert ezekből indulnak ki majd tavasszal a termőhajtások.

Az idősebb bokroknál a letermett vesszőket tőből likvidáljuk, nem hagyjuk meg tavaszig, mert előszeretettel választják téli szállásul a növényeinkre fenekedő kártevők. A túl hosszúra nyúlt éves hajtásokat is metsszük kissé vissza. Bokronként öt tősarjnál nem szabad többet meghagyni.