Elő a metszőollóval és irány az almás!

Bár nem megszokott jelenség a februári égzengés, bízzunk benne, hogy nem válik valóra a jóslat - én mindenesetre a másnapi napsütésnek hittem, és folytattam az almafák metszését.

Még szerencse, hogy kedvenc gyümölcsfáink toleránsak a korai kaszabolásra, így száraz, fagymentes időben, bejáratni a téli pihenésben eltunyult izmainkat, már kibátorkodhatunk a kertbe.  Tudom, nincs dicsekedni valóm, hiszen a rutinos gazdák szerint az öreg almafák fazonírozását februárig már be  kellett volna fejezni  -  Erzsi, a szomszédomban már az ősszel túltette magát a nagy munkán.  A magamfajta "botcsinálta" gyümölcskertész viszont örüljön, ha végez a metszéssel mire kitavaszodik.

Van egy tréfás találós kérdés: "hol van a legjobb helyen a metszőolló?" - A válasz: "Hát a kertész zsebében". Egyrészt, hogy kéznél legyen, ha kell, másrészt: nem muszáj állandóan csattogtatni vele és megkopasztani minden fát. Heidrun Holzförster, híres német gyümölcskertész magyarul is megjelent könyvében írja: " a hajtás, a fa vagy a bokor visszametszése nem jelenti azt, hogy a növény kisebb lesz, hanem ellenkezőleg: éppen a fejlődést ösztönzi".

Mint kiderült, Némethonban is divat: ha a gyümölcsfa nagyra nőtt és már nem elég hozzá a létra, egyszerűen lefejezik, vagyis  erőteljesen megrövidítik a fa vastag vezérágait, gondolván, hogy így a fa kisebb lesz.  Ezzel szemben a valóság: az agresszióra a fa nyurga vízhajtásokkal reagál. Ugyanez történik, amikor fa vastag ágait drasztikusan visszavágják: vízhajtások százai nőnek rajta, s ha ezeket letaroljuk,  a következő évben megismétlődik ugyanez: sok hajtás kevés, termés. Egy gyümölcsfán ugyanis a korona és a gyökér egységet alkot, s ha az ágak nagy részét levágjuk  a gyökér többlettápanyaggal rendelkezik, s a fa a levágott részeket  a lehető leggyorsabban újabb hajtásokkal pótolja.  A német sztárkertész a vízhajtásokra azt javallja, hogy egyenletesen elosztva csak a felét likvidáljuk, a többit hagyjuk metszés nélkül,  ezeken majd rövid oldalhajtások bújnak elő, amelyek a következő évben termést hoznak. Szóval nem a lustaság mondatja velem: termő gyümölcsfáknál minél kevesebbet vágjunk! Ha viszont éveken keresztül hozzá sem nyúlunk a fáinkhoz, növekedésük egyre inkább csak rügyekre, levelekre és gyümölcsre korlátozódik és gyorsan elöregszik.

Én egyébként nem csinálok a metszésből nagy faksznit. Nusi, másik bölcs szomszédom tanácsát követve azzal indítok, hogy sorra levágom a "talponálló", egyenesen felfele törekvő valamint a befele növő ágakat,  az egymást keresztező, zavaró gallyakat, vesszőket, majd velük együtt a hasadt, sérült, elhalt vagy betegnek részeket is eltávolítom. Ezek után már áttekinthetőbb a korona. Igyekszem, hogy a belsejéből ne távolítsak el tőből egészséges termőrészeket, elsősorban a külső felületen ritkítok, hogy a belső tér is elegendő napfényt kapjon.

Egyébként még a tavalyi, sikeresen eltárolt almaterméssel is akad tennivaló. Fontos, hogy rendszeresen válogassuk át és a romlás legapróbb jele esetén is  távolítsuk el a betegeskedőket, mert egyetlen rohadt alma képes egy hét alatt egy egész rekesznyit megbetegíteni. Szó, ami szó, az alma egész évben igényt tart a kertész kétkezi munkájára. Ezt amúgy meg is érdemel, hiszen a leghálásabb gyümölcsünk, lám, a téli almák akár a tavaszi bogyósok fedezik a család vitaminszükségletét. Most olvastam, hogy azoknak a kismamáknak, akiknek a terhesség és a szoptatás ideje alatt az étrendjükből nem hiányzik az alma, egészségesebb a kisbabájuk -   skót és holland orvosok kutatásai  szerint főleg az asztma kialakulásának a kockázata kisebb. Azt se feledjük, hogy az  alma antioxidánsai főleg a héjában tartózkodnak, ezért, ha egy mód van rá, ne hámozzuk meg, vagy ha muszáj, ne dobjuk el, szárítsuk meg és készítsünk belőle gyógyteát.