Homoktövis - fagyasztva, aszalva, befőzve

Igaz, a reklámipar mostanában túl könnyen osztogatja a "szuperélelmiszer és gyógynövény" titulust, a homoktövisnek viszont jár a doktorátus: termésének, magolajának és levelének sokoldalú hasznát látja a hivatásos orvoslás is. A gyógynövény lexikon is befogadta, s mint a nehezen gyógyuló sebek, fekélyek medicináinak alapanyagát dicséri.

Még a hitványnak látszó levele is érték, ősszel, még lombhullás előtt gyűjtsünk belőle. Káliumban, magnéziumban, kalciumban, béta karotinban, E-vitaminban, polifenolokban, zsírsavakban gazdag, így kitűnő gyulladáscsökkentő, erősítő, stressz oldó, májvédő teát készíthetünk belőle. Olvastam valahol, hogy Nagy Sándor kopár hegyekben vonuló kitikkadt, éhező  seregét is a homoktövis levél masszája mentette meg, valószínűleg 20-25 százalékos fehérjetartalma, valamint magas C-vitamin és mikroelem készlete segedelmével. A népgyógyászat évezredek óta ismeri, manapság a tudományos kutatások eredményeként több gyógyhatású terméket készítenek belőle. Nekünk megelőzésként elég, ha  téli estéken teaként szürcsölgetjük.

A homoktövis gyümölcsszüret az igazán macerás. A hagyománytisztelők egyesével, kézzel szedegetik, a leleményesek a metszőollóval leoperált ágacskákról kisollóval csipegeti le a bogyókat, a technika barátai pár órára ágastól berakják a fagyasztóba, így könnyen le lehet pergetni a szemeket,  azok nem maszulnak, nem törnek, nem engednek levet. A leszedett sárga bogyók akár mehetnek is vissza a mélyhűtőbe és mindig csak egy kisebb adagot használjunk fel belőlük. Turmixoljuk össze például mézzel - tartósítószer helyett keverhetünk bele grapefruit mag kivonatot.

A legcélszerűbbnek a "villásszüret" tűnik: tartsuk a gyümölccsel rakott ág alá a gyűjtőedényt és a jó hosszúszárú villával  óvatosan "húzzuk" bele a szemeket.  Megéri tűrni és kitartani - a bogyókból gyógyhatású gyümölcslé, dzsem, zselé, szörp, bor, likőr készíthető.

Többféle lekvárreceptet is találtam. Az egyik szerint  az alaposan megmosott 1 kilogramm bogyóhoz adjunk fél liter vizet és főzzük jól szét. Turmixoljuk és passzírozzuk át, majd 50 deka cukorral - ennyitől enyhén savanykás marad   - és egy csomag (2:1) dzsemfixszel keverjük össze.  Állandó kavargatás mellett nagy lángon 3-5 percig  rotyogtassuk - közben a habot szedjük le róla.  Lehetőleg kisméretű üvegekbe töltsük, csavarjuk rá a tetejét és fordítsuk fejre 5 percig.  A másik javaslat:  az 1 kiló homoktövis bogyót 20 deka kristálycukorral és fél kiló befőző cukorral  keverjük össze, majd  az egészet kevergetve 15 percig főzzük. A forró masszát azonnal passzírozzuk át egy szitán - az átszűrt lekvárt töltsük üvegekbe. Azok se keseregjenek, akiknek konyhai munkáját nem segítik gépek! Egy krumplitörővel jól nyomkodják össze a bogyókat és duplarétegű gézen csavarják ki.

A szirupot ugyanúgy készítjük, mint a lekvárt, csak nem teszünk bele dzsemfixet, cukorból viszont a dupláját.  A passzírozás után visszamaradt masszát se kótyavetyéljük el, szárítsuk meg s majd teát készíthetünk belőle. A homoktövist akár meg is aszalhatjuk. A szárítmányokat őrölve tároljuk, s télen egy evőkanál port  forrázzunk le egy csésze vízzel, várjuk meg míg feloldódik, s ha egy kicsit hűlt édesítsük mézzel - az így felturbózott immunrendszerünk ellen esélye sem lesz a náthának és egyéb bacilusfajzatnak.

A férfinép se tétlenkedjen! A homoktövis-borhoz  csak 10 liter felforralt és lehűtött víz, 40 deka szárított bogyó, 3 kiló cukor, 3-4 deka élesztő kell -  a matériát 15-20 napig erjesszék. A felszínen összegyűlő masszát  szedegessék le, szárítsák meg - jó lesz majd téli teának.  A kierjedt levet palackozhatják - az itóka gazdag C-vitamin tartalma mellett enyhe hashajtó és vizelethajtó hatású - szóval nem igazán ajánlott berúgni tőle.

Kép: Érik a homoktövis - a nehéz szüret után könnyen feldolgozható