Vetés előtt tegyük hűtőbe a levendula magjait!

Mennyi elvesztegetett idő! Korholnak is érte a családtagok, akik teaként is megszerették az illatos gyógynövényt.

Azt persze tudtam, hogy évszázadokon keresztül használták fájdalomcsillapításra, görcsoldásra, s hogy mindemellett nyugtató hatású, erősíti az idegrendszert. Nem véletlenül szerepel a nevében a doktorátus: Lavandula officinalis, hívják orvosi levendulának is, utalva sokoldalú gyógyító képességére. A hivatásos orvoslás is elismeri antibakteriális, fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő hatását, a tudományos kutatások igazolják, hogy erősíti az immunrendszert, csillapítja a rovarcsípéseket, nyugtatja a pattanásos, gyulladt bőrt. Olaja bedörgölő szerként csökkenti a reumás fájdalmakat, meghűléskor tisztítja a légutakat, csökkenti a fertőzéseket. Magam is használtam légfrissítőként, rovarriasztóként, illatosító aromaolajként, kenőcsökbe, balzsamokba, de mindig csak külsőleg. Patikaszerként belsőleg is el tudtam képzelni, viszont egyszerű üdítőitalnak túl aromásnak és pacsuli illatúnak gondoltam. Míg ki nem próbáltam.

A nyáron ugyanis készítettem a kinyílt friss virágból egy üveg szörpöt, később olvastam, hogy a pannonhalmi szerzetesek a növény szárát is felhasználják – mindenesetre úgy sokkal egyszerűbb és gazdaságosabb. Az egész család odavolt az új italért, gyártottam vagy 10 litert – karácsonykor bontottuk meg az utolsó üveggel. A levendulatea is mindenkinek bejött, általában citromfűvel és zsályával vagy mentával és körömvirággal keverjük. A gyógyteát közvetlenül fogyasztás előtt forrázással vagy pár másodpercig tartó főzéssel készítsük, fontos, hogy fedjük le az edényt: ne párologjanak el az illóolajok. Fogyasszuk bátran, hiszen enyhe idegnyugtató hatású, csökkenti az idegi alapú gyomor- és bélbántalmakat, a stressz okozta magas vérnyomást, az alvászavarokat. Egy csésze teához elég 1 teáskanál szárított virág. A levendula fűszernek is kiváló, már be is gyűjtöttem pár receptet – tehetjük olajba, ecetbe, lekvárba, kompótba, de fűszerezhetünk vele közvetlenül is.

Ne hagyjunk veszni egy szirmot sem a levendula virágából!

Summa summarum: az idén gyarapítanom kell a levendulaállományt! Bár macerásnak ígérkezik, kipróbálom a vetést, ugyanis a már későn szedett, kissé elnyílott virágokból sok aprócska fényes fekete mag maradt vissza – ezeket tényleg kár lenne veszni hagyni. Elvégre 95 évvel ezelőtt a tihanyi levendulás is magvetéssel kezdődött... A szakirodalom szerint a levendulamagnak a csírázást gátló anyagok lebomlásához hidegre van szüksége, ezért legalább két hétre tegyük a hűtőszekrénybe. Van, aki hathetes hűtést javasol, márciusig még arra is van időnk. Egy erkélyládában a virágföldet – a legjobb a laza, kissé homokos kerti talaj – alaposan locsoljunk be, aztán hagyjuk, hogy a felesleges nedvesség kicsöpögjön belőle. A magot egyszerűen csak szórjuk az edény földjére, de hagyjuk a tetején, mert a levendula fényben csírázik. Legfeljebb gyengéden nyomkodjuk le, viszont fedjük be valami átlátszó fóliával – én a növényóvodákat kelésig folpackba bugyolálom –, így már csak a fényt és a kellő hőmérsékletet kell a biztosítani a csírázáshoz. Ha már a magok többsége kikelt, majd leszedhetjük a ládáról a fóliát.

A levendulát szabadba késő ősszel, tél elején kell vetni – így a mag megkapja majd a hideget, de akkor se takargassuk, hiszen a fényre szüksége van.