Apanapló - A modern locsolók nem járnak szélben

Lázas munkában a csapat: Eszti, Sára, anya és Kata

Sára már napokkal előbb próbálgatta, milyen ruhában fogadja majd a fiúkat. Eszti másra „gyúrt”, ő csak azt hajtogatta: „húsvét, nyami, sonka”. Hasonló tüneteket mutatott Kata, aki még a tojást emlegette favoritként. Az előkészítésben tevőlegesen is részt vettek, anyjukkal szombaton szorgosan festették a tojásokat, amik persze, a tányéron landoltak vasárnap, hiszen a fiúknak ma már nem sikk a piros tojás, napjaink locsolói minimum Kinderekben mérik a kedves gesztus értékét, de még jobban örülnek, ha pénzt kapnak. Kata persze, nyakig összefestékezte magát, kis keze kékben és pirosban pompázott. Késő estébe nyúlt a munka, a gyerekek fáradtan tértek nyugovóra. Aztán eljött a vasárnap, amikor Eszti és Kata álma valóra vált, már ami a sonkát és a tojást illeti. A kulináris élmények után aztán eljött a hétfő is, és a lányok már kora reggel talpon voltak, hátha korán kelnek a locsolók. Nos, nem keltek korán és a várakozásoktól el is maradt a számuk, csak pár fiú tisztelte meg látogatásával a Horváth-házat. Pedig a lányok többet vártak, azokra is számítottak, akik tavaly eljöttek, de ők talán féltek kimozdulni a szeles időben. Kata még annak a pár srácnak sem engedte magát meglocsolni, ő egy valakit várt. Egész délelőtt azt hajtogatta: a Zalán majd meglocsolhat. Márhogy főnököm csodaszép kisfia, a Pásztor Zalán. De sajnos, Zaza belázasodott, így nem ért oda hozzánk. Ám a csajok feltalálták magukat: Eszti és Kata megkaparintotta az én locsolókölnimet és egymást, illetve anyát locsolták – meg engem... Kata ezzel a versikével penderült elém: BMW-vel érkeztem, kétszázhússzal fékeztem. Locsolhatok? Hát így fordul meg a világ, s lesznek a locsoltakból locsolók...