Borosta

2016.01.08. 15:14

Az élni akarás balladája

Alejandro González Inárritu tavaly a Birdmannel rögtön három Oscart is bezsebelt, egy évvel később pedig már az új művének örülhetünk, aminek szintén minden esélye megvan arra, hogy fontos tényező legyen a díjszezonban.

Péter Zsombor

A visszatérő nagy viszontagságok árán született meg, csak természetes fényben forgatták, a stábtagok közül volt, aki „földi pokolnak” nevezte a munkálatokat és a színészeket is kikészítették az embertelen körülmények. Az eredményre azonban büszkék lehetnek!

Az 1800-as évek Amerikájában járunk, amikor az ún. civilizált emberek és az őslakos indiánok még javában csatáztak egymással. Hugh Glass (Leonardo DiCaprio) egy csapattal tart, amikor táborukat támadás éri és menekülniük kell. Egy erdőben húzzák meg magukat, ahol Glasst megtámadja egy, a bocsait védő medve. A sérült férfit nem sokkal később sorsára hagyja néhány társa, ő azonban nem adja fel és utánuk megy, hogy elégtételt vegyen.

A történet egyáltalán nem nagy eresztés, de a cselekmény már sokkal tartalmasabb. Egy ember végtelen élni akarásának vagyunk tanúi, aki nem adja fel, amíg ver a szíve. Természetesen a bosszú nem megoldás, erre maga a főhős is rájön, de mint motiváció végtelen erőt és kitartást ad neki, hogy elérje egyetlen megmaradt célját. Inárritu rögtön egy olyan jelenetsorral indít, amire évek múltán is emlékezni fogunk. A rajtaütés elképesztően intenzív, naturalista és feszült lett, rögtön bedobva a nézőt a mélyvízbe. Az ominózus medvetámadás nemkülönben kegyetlenül hatásos, a mű második fele pedig vált egy éleset és átmegy túlélő-kalandba. A legtöbb támadás emiatt fogja érni A visszatérőt. Hiába szorítunk Glass-nek, egy idő után kissé repetitívvé válik azt nézni, ahogy vánszorog. Inárritu nem éppen kommersz, nézőbarát filmet készített, a bő két és fél órás játékidő itt-ott kikezdi a tűrőképességünket. Mégis a rendező zsenijét dicséri, hogy amikor lankadna a figyelmünk, mindig lép egy merészet és újra meredten figyelhetjük a történéseket. Ez annak köszönhető, hogy nem Glass az egyetlen fontos figura a filmben. Nagy figyelmet kapnak az indiánok, a főhős múltja, csapata, de ez mit sem érne, ha nem lenne ott John Fitzgerald (Tom Hardy), aki Glass teljes ellentéte. Kettejük kontrasztja remekül illik ebbe a felütésbe. Ezt tetézi a zárás, ami brutális és roppant nyers, Inárritu pedig nem kínál választ, csak kinéz ránk, hogy magunkban leljük meg azt.

Leonardo DiCaprionak régóta érik az Oscar. Jelen esetben is nagyot alakít, de most sokkal inkább a fizikai megpróbáltatások emelik piedesztálra a munkáját. Aki viszont még őt is kenterbe veri, az Tom Hardy! Elképesztő amit itt mellékszereplőként művel, a tábortüzes meséjénél pedig..., no azt a tekintetet nem lehet tanítani, ilyet csak a legnagyobbak tudnak.

A popcornmozik világában az ember gyomrát megfekszi egy ennyire erős kaland/dráma, de hatalmas szükség van az Inárrituhoz hasonló géniuszokra, akik nem félnek újítani és szembemenni a kommersz igényekkel. A visszatérő ugyanis maradandó élmény. Technikailag tökéletes, mesésen fényképezett természeti látványorgia, mindemellett a szikársága, naturalizmusa is autentikussá teszi.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!