Dragunov, a félautomata mesterlövészpuska

Az SZVD-t 1963-ban rendszeresítették a szovjet hadseregben, majd megjelent a Varsói Szerződés többi tagállamának fegyverzetében, a gépesített lövész alegységek szakasz szintű támogató fegyvere volt.

Az internetes oldalakon is fellelehető adatok szerint a SZVD vagy Dragunov mesterlövészpuska gázelvételes, forgózáras reteszelésű fegyver, amit Jevgenyij Dragunov tervezett a Szovjetunióban 1958 és 1963 között. Az SZVD volt a világ első, kifejezetten erre a célra épített puskája, és nagyon elterjedt a Varsói Szerződés országaiban. A fegyver félautomata, csak egyes lövésre képes. A fegyver SZVD–63 típusnéven is ismert, itt a szám a rendszeresítés évére utal. Az SZVD nem tartozik a klasszikus mesterlövészfegyverek közé, ezért gyakran katonai távcsöves puskának nevezik. Az SZVD-hez a fegyver tervezésével párhuzamosan Viktor Szabelnyikov elkészítette a ballisztikailag jobb lövedékkel szerelt, pontosabb tüzelést biztosító 7N1 jelű acélköpenyes, acélmagvas lőszert. A 7N1 helyett 1999-től a 7N14 jelzésű lőszert használják az SZVD-hez, ez elődjéhez képest hegyesebb lövedékkel készül.

Az SZVD hatásosan csak 600 méterig alkalmazható. Ezen a lőtávolságon a lövedék szórása 2 szögpercen belül marad. Fotó: Arany Gábor

Habár az SZVD még 1000 méteren túl is halálos, hatásosan csak 600 méterig alkalmazható. Ezen a lőtávolságon a lövedék szórása 2 szögpercen belül marad, de nem éri el a mesterlövész fegyverektől elvárt 1 szögperc szórást. A fegyver nagyobb távolságokon a félautomata működéséből adódóan (a fegyverben mozgó nagy tömegű zár miatt) már pontatlanabb. A pontosság speciális lőszerek alkalmazásával növelhető.

Hazánkban a néphadsereg, rendőrség speciális egységeinél rendszeresítették a Dragunov mesterlövész puskát és most is rendszerben áll. Alkalmazása mind inkább háttérbe szorul, speciális feladatokban helyét valódi a mesterlövészpuskák veszik át.