Zámbó Csaba gyűjteménye: a söralátét-mánia nem ismer határokat

- A gyermekkoromtól kezdve gyűjtöttem dolgokat - fogalmazott Zámbó Csaba. - Kezdetben kisautókat és bélyegeket, később söröscímkéket. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy 414 darabos söralátét készletem gyűlt össze.

Pedig a dél-zalai férfi nem az a kocsmázós fajta -legalábbis - már kinőtt abból a korszakból, inkább a minőségi sört kedveli. Főleg egy belga apátsági folyékony kenyeret, melynek a hivatalos alátéteiből egy külön mappát rendezett be. A műanyag tokokat egyenként lehegesztette, így védve a relikviákat a levegőtől. A többit - egyelőre - cipősdobozokba, országok szerint felcímkézve őrzi. Egy kisebb dobozban elfért Amerika, de első ránézésre Írország, Ausztrália, Csehország sem foglal nagy helyet.

- Viszont Németországból a 2300 darabos csomag nem került a többi közé  - folytatta Csaba, aki a házának galériájában külön szentélyt rendezne be az 5 éves termésből. - Természetesen nagyon büszke vagyok a világhírű sörgyáraktól beszerzett alátétekre, de a kisebb sörfőzdék egyedi tervezésű kartonlapocskáit kedvelem a legjobban.

Utóbbiakból is több százat tart otthon Csaba, sőt a mániájának köszönhetően néhányat már saját maga is tervezett. S még ezeknél is sokkal büszkébb a legendás Kanizsa Sörgyár tárgyaiból álló gyűjteményére. Ám a poharak, üvegek, címkék és az alátétek kizárólag eszmei értéket képviselnek. Ahogy a régiségek is, hiszen természetesen már a háború előtt léteztek Magyarországon alátétek.

Európában először 1892-ben a drezdai Robert Sputh készített az aránylag olcsó farostból alátétet. Ezek előtt agyagból vagy épp porcelánból készült korsótartókat (bottle coasters) üvegalátétet használtak. Persze a mai alátétek többsége is farostból készül, de egyéb jó nedvszívó anyagot, mint például filcet, papírt, lent, kartont és vattát használnak fel, s általában gumival, műanyaggal és fémmel egyéb díszítőelemekkel dekorálják őket. A nyomdatechnika fejlődésével színes, s ötletes alátét került a korsók alá.

- Az alátétek vastagsága eltérő, kezdetben 6,5 milliméteres volt ez aztán később fokozatosan vékonyodott, így manapság 1 milliméteresek - tette hozzá Csaba. - Sajnos az elmúlt években a skandináv országokból érkező farost fokozatosan drágult, így sok gyártó manapság kétszer is meggondolja, hogy az új termékekhez alátétet is készítsen.
Éppen ezért olyan értékesek a ritkaságszámba menő egyedi készítésű lapok, bár utóbbiakat a külön erre a célra készített söralátét kartonból ki lehet vágni.

Csaba figyelmét persze felkeltette, jó ismerőse, Szabó Béla zöld söre is. Lokálpatriótaként meglepte egy saját készítésű alátéttel, melyet a zöld nedű feltalálója azóta is nagy becsben tart.

- Az országos sörcikkgyűjtő klubba 2006-ban léptem be, így a hazai gyűjtőkkel folyamatosan tartom a kapcsolatot - mesélt tovább Csaba. - Persze az internetes szupersztráda is kihagyhatatlan eleme a keresésnek, hiszen könnyedén egészen varázslatos darabokra lelhetek.

Csaba hozzátette: a múlt héten kapott egy csomagot Oroszországból, melyben éppen Türkmenisztánból érkezett söraláltétre lelt.

- Ezen kívül még kétezer darab egyéb reklámfelirattal tarkított alátét is került hozzám, ám utóbbiak nem tartoznak a gyűjteménybe - tette hozzá a kanizsai férfi. - A magyar sörkultúra nagyszerűsége miatt - érthetően - olykor órákat töltök a lapok tanulmányozásával. Szinte mindent tudok róluk, a történetükön keresztül a sörök születéséhez el lehet jutni. Az ismerőseim elcsodálkoznak, ha angolai vagy éppen örmény nedűről mesélek, pedig a világ minden táján, így Japántól Pakisztánon át szinte minden nemzet fogyaszt sört. Ki ilyet, ki olyat, de a lényeg ugyanaz: habos legyen, és kesernyésen ízletes. Ha pedig a hab túlcsordulna, akkor ne felejtsük el az alátétet.

Csaba szerencsés hiszen felesége, Horváth Veronika és hároméves kisfia, Márk kitűnően viselik a söralátét-mániát. Sőt mint azt Csaba elmondta: a galérián elhelyezett szentély csak az ő kuckója lesz, ahol végre látványos vitrinekben sorakozhatnak a kör-, négyzet-, téglalap-, vagy épp a meglepő ország formájú alátétek.

OLDALTÖRÉS: Mindenki gyűjt valamit

Mindenki gyűjt valamit

Mindenki gyűjt valamit

Mindenki gyűjt valamit

 
Kavicsokat a mai napig gyűjtök, ha meglátok egy érdekeset, például sötétzöldet fehér csíkkal, biztosan lehajolok érte. Aztán hazafelé rendszerint megvilágosodom vagyis rájövök, hogy fogalmam sincs hol helyezzem el az aznapi fogást, így inkább megszabadulok tőle. A legújabb őrületem az érdekes hűtőmágnesek felkutatása. Persze közel sem vagyok olyan fanatikus, mint Csaba, hisz én csak saját és ismerőseim utazásaiból származó apró emlékeket tapasztok a hűtőszekrény ajtajára. Legutóbb éppen a kolléganőmét, aki a tunéziai Djerba szigetéről hozott egy lábnyom alakú színes porcelánt.