2013.01.28. 18:15
Az ország vagy a nép hangja?
Pál Dénes minden kétséget kizáróan az ország hangja. Csak éppen nem abban az értelemben, hogy széles e határban nem dalol nála különb csalogány. Hanem abban, hogy győzelme a nép hangját közvetítette.
A Voice péntek esti döntőjében a publikum meghozta ítéletét: látványos fölénnyel, az sms-ek 55 százalékával egy mélytorkú fiatalember vitte el a pálmát. Mondhatni nevető sokadikként, hiszen amíg a kamera fel nem fedezte delejes farkastekintetét, csak egy volt a tömegből. De a tehetségkutató szerkesztői ráéreztek, hogy a fiú egész képernyőt kitöltő írisze mágikus erővel hat az sms-küldőkre, s ettől kezdve nem volt megállás. A finisben pedig nem átallottak még egyet csavarni is saját túlkapásukon, s napszemüvegben lépett fel Mező Misi titkos favoritja.
Mindenesetre elég pikáns, hogy a "Csak a hang számít" szlogen jegyében olyan előadó nyert, akiről ez a legnagyobb jóindulattal sem mondható el. Persze ne becsüljük alá Pál Dénes kisugárzását, a glóbusz más tájain világmárkákat szokás futtatni egy ilyen tekintettel. Hiszen tagadhatatlan hogy hatásos, hogy felkelti az érdeklődést, a vonzalmat, s mi másról szólna a show business. Ráadásul a hangja sem rossz, bár a mesterével előadott duettben (Vidéki sanzon) mintha jelen sem lett volna.
Jómagam szurkoltam Gájer Bálintnak is, de már megbarátkoztam a végeredménnyel. Gájer ugyan pazarul, intellektuálisan énekel, ám ami ezt még megfejelhetné a személyiségéből, az nem biztos, hogy megvan benne. Leginkább a józan Sean Pennre emlékeztetett, ami egy koncerten nem biztos, hogy erény. Viszont Pál Dénesben ott a lehetőség. A hangja egyértelműen fejleszthető, van is rajta mit, a titokzatos félmosoly pedig csupa ígéret. Magányos hős, aki szerepéhez hűen sejtelmesen hallgat, a képzelt szövegbuborékba pedig minden rajongó azt ír be, ami neki a leginkább tetszene. Tuti siker.
A döntőre a műsor szerkesztői igyekeztek bevetni apait-anyait. Duettekből is két sorozat volt, előbb vendégekkel (Dukai Regina, Bangó Margit, Szulák Andrea, Szinetár Dóra) aztán a mesterekkel. Somló, ahogy közegébe került, mindjárt magára talált, de ez sem segített azon az ősproblémán, hogy a Voice színpada rosszul lett kitalálva. Az egész adásfolyam alatt zavaró volt, hogy a főszereplőt úgy vadássza a kamera, hogy túlzsúfolt, kusza a színpadkép, hogy nem áll össze az élmény.
Azért a pénteki döntőben sem maradtunk lehengerlő hang nélkül: Presser torkából tört elő. Őt sem azért szeretjük, mert négy oktávot énekel, mégis megállt a levegő. Mennyi erő, rezgés és patina... Csukott szemmel is rá szavaznék.
