Bulvár

2016.07.06. 16:55

A bukovinai és galíciai húsdaráló - 1916 nyarán a Monarchia tovább erőltette az orosz medve térdre kényszerítését

Ezerkilencszáztizenhat nyarának elején a központi hatalmak hadereje intenzív hadműveleteket folytatott Európa nyugati felében. A németek Verdun térségében kezdtek hadmozdulatokba, míg az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje Dél-Tirolban lendült támadásba.

Dr. Papp Attila

A Monarchiától szorongatott olaszok ismételt kérésére az orosz hadvezetés május végén egy tehermentesítő offenzívára szánta el magát a Pripjaty-mocsarak térségétől egészen a román határig nyújtózkodó, majd 500 kilométeres arcvonalon. A keleti front eme hosszú szakaszán az újonnan kinevezett Bruszilov tábornok négy hadserege (7., 8., 9. és 11.) főleg az osztrák-magyar csapatokkal nézett szembe. A frontszakasz északi részét (a Pripet és a Bug folyók között) a 4. osztrák-magyar hadsereg védte a Linsingen német tábornok vezette seregcsoporttal összekapaszkodva. Középen (Galíciában, a Bug, a Szeret és a Dnyeszter folyása között) a Monarchia 1. és 2. hadserege őrködött, míg a Dnyesztertől délre (Bukovinában, a Kárpátok előterében) pedig az osztrák-magyar 7. hadsereg katonái a németek Dél hadseregével együtt rendezkedtek be védelemre.

A központi hatalmak 8 cm-es Eberhardt légvédelmi ágyúja tüzelőállásban

Az első világháború e szakaszában már egyértelműen megmutatkozott a Monarchia nemzetiségi sokszínűségének a hátránya. József Ferdinánd főherceg, a 4. hadsereg parancsnoka például arra kényszerült, hogy a 11. gyaloghadosztályának 89. és 90., többségében ruténekből álló ezredeit a székelyudvarhelyi 82. gyalogezred és a losonci 29. tábori vadászzászlóalj magyar többségű legénységével váltsa fel.

Német katonák gázálarcban, lövészárokharc közben

Míg a Monarchia a szláv nemzetiségű katonáival bajlódott, addig a cári csapatok megindultak. 1916. június 4-én többórás, és nagyon heves tüzérségi előkészítés után mind északon - Lucknál -, mind pedig délen - Oknánál - áttörték a Monarchia csapatainak védelmét. Három nappal később elesett Luck, majd június 10-én az oroszok átkeltek a Stripa folyón is. Ismét három nap múlva már Kovel közelében jártak. Délen a központi hatalmak először a Prut folyó mögé szorultak vissza, majd június 18-án elesett Csernovic, és ezzel egész Bukovina orosz kézre került. A frontvonal közepe táján a cári csapatok lelassultak, ugyanis mind a monarchista 1. hadsereg, mind pedig a németek Dél hadserege derekasan küzdött. Azonban ez sem sokat segített az arcvonal helyzetén: 1916 júniusának végére az orosz haderő már Lemberget és a Kárpátok hegyláncait fenyegette.

Német katonák hallgatják az ellenség lehetséges állásait

Bruszilov átütő sikerét egy új hadászati technikának köszönhette. Ugyanis a keleti fronton eleddig nem volt szokás a többórás, heves tüzérségi előkészítés. Így a rövid, és nem nagy erejű tűzcsapásra számító osztrák-magyar hadvezetés a hevenyészve kiépített első vonalakat nem ürítette ki. Mikor elkezdődött az elsöprő erejű orosz tüzérségi tűz, a központi hatalmak első vonalának lövészárkaiban kuporgó katonáit valósággal a földhöz szögezte a pergőtűz. Az így demoralizált csapatokon aztán könnyűszerrel gázolt át a szuronyrohamra induló orosz gyalogság. A cári csapatok négy vonalba felsorakozva támadtak. Az első támadó hullám rögvest megszállta az első lövészárkokat, de nem ment tovább, hanem biztosított. A második hullám tört tovább előre, akik mögül a pihent és veszteséget alig szenvedő támadó csapattestek rohanták le a monarchista csapatok második védelmi vonalát és lövészárkait. Az ekkor érkező, és a lövészárokrendszeren veszteség nélkül átjutó negyedik hullám pedig ismét továbbhaladt, és az áttörést immár hadműveleti mélységben fejleszthette tovább. Így viszont az állóháborúra berendezkedett monarchista vezetés által - hibásan - a második vonal mögött közvetlenül elhelyezett tartalékot is meglepetésszerűen tudták lerohanni az oroszok. Ráadásul a Luck előtti homokos talajba csapódó heves orosz pergőtűz által felkavart hatalmas porfelhők jótékonyan eltakarták a rohamozó cári csapatokat, míg a porszemcsék eltömítették a monarchista katonai puskák zárszerkezetét.

A katasztrófával fenyegető helyzetben az Osztrák-Magyar Monarchia kénytelen volt hadosztályokat kivonni a dél-tiroli és a balkáni hadszíntérről. E csapatokat a megingott frontszakasz északi részének főerősségét jelentő Kovel mögé helyezték el. Ezzel viszont bevált az antant elképzelése: az orosz támadás tehermentesítette a nyugati front olasz szakaszát. Ekkor azonban Bruszilov követett el hatalmas hadászati hibát: makacsul ragaszkodott az eredeti tervének fő célpontját jelentő nagy vasúti csomópont, Baranovicsi elfoglalásához, ahelyett, hogy délről, a bukovinai és galíciai orosz áttörést fejlesztette volna tovább hadászati átkarolássá. Ehelyett a frontvonal északi részén próbált meg betörni, és ez végzetesnek bizonyult. Ugyanis a Linsingen tábornok vezette, harcedzett német seregcsoport aránylag kevés harci érintkezésben vett részt, hisz itt az osztrák-magyar 4. hadsereg állta a sarat. Így a pihent németek 1916. június 16-án megállították a vasúti csomópontot mindenáron elfoglalni akaró oroszokat, majd Kovel térségében ellentámadásba mentek át. Ez viszont kihatással volt az egész arcvonalra, így a Bukovinából a Kárpátok irányába előretörő, addig sikeres 9. orosz hadsereg további térnyerését is meghiúsították.

12 cm-es Róka-Halász-féle légaknavető irányzás közben

Az oroszok július elejéig közel félmillió embert vesztettek. Érthetetlen módon, a hadvezetésük úgy döntött, hogy újra támadást vezényelnek, és a fő támadási irány ismét az arcvonal északi része lesz, az addig is sikeres Linsingen tábornok német katonái. A cári csapatok újfent Kovel ellen indultak, illetve csapásirányként választották még az arcvonal közepén ülő Lemberg városát. Úgy tervezték, hogy a német és az osztrák-magyar csapatok csatlakozási pontján áttörhetik az arcvonalat. Július 27-én indultak meg a cári csapatok Kovel ellen, kevés eredménnyel. A németek mindenütt óriási ellenállást fejtettek ki, és ez jótékony hatással volt a Monarchia csapataira: ők is derekasan küzdöttek. Az oroszok hamarosan a tartalékaikat is bevetették, de az arcvonal északi részével így sem bírhattak. Ezzel szemben a frontszakasznak a Monarchia csapatai által védett középső részén - Lemberg irányába - majdnem sikerült az áttörés, de ahelyett, hogy ide összpontosítottak volna a továbbiakban, innen vontak el csapatokat az északabbra lévő, Kovel elleni sikertelen támadás folytatásához. Ezzel az újabb hadászati hibával végképp elszállt az orosz esély a döntő áttörésre. A szeptemberig elhúzódó harcokban az orosz támadás teljesen kifulladt.

A hadászati döntést nem hozó Bruszilov-offenzíva során a Monarchia hadereje majdnem teljesen összeomlott. Állományának csaknem háromötödét, 1916 végéig csaknem egymillió embert vesztett el. Az offenzíva után német csapatok kísérőjeként, német irányító tisztekkel harcoltak tovább az osztrák-magyar csapatok, önálló hadmozdulatokra képtelenné váltak. Ugyanakkor a németek is súlyos veszteségeket szenvedtek, közel 350 ezer embert. Az orosz emberáldozatok az év végéig a másfél millió főt is meghaladták, ugyanakkor az olaszok és britek dolgát a nyugati fronton egyértelműen megkönnyítették mind Verdunnál, mind pedig a Somme folyó mellett. Lélegzethez jutottak az olaszok az Isonzó mentén, sőt, fontos hozadékként Románia is hadba lépett: 1916. augusztus 27-én hadat üzent a központi hatalmaknak. Ugyanakkor a cári hatalom nem vette észre: az orosz nép a tűrőképessége határára érkezett .

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!