Bulvár

2016.10.14. 18:40

A varázslatos Bryan Adams

A kanadai világsztár ismét remek hangulatú, telt házas koncertet adott a Papp László Sportarénában

Gyuricza Ferenc

A lassan már az 57. életévét betöltő kanadai világsztárral kapcsolatos tévedések legnagyobbika, hogy életművét a lírai, érzelmes balladákra alapozta. Nyilvánvaló, hogy nem lehet említés nélkül hagyni az (Everything I Do) I Do It For You, Heaven, Please Forgive Me triumvirátusát, amit teljes generációk köthetnek romantikus emlékekhez és első szerelmi élményekhez - de akár a Here I Am is beilleszthető a sorba, hogy egy ezredforduló utáni, frissebb dalt is említsünk -, Adams valójában mindig is az a fazon volt, aki az aréna- vagy soft-rock közegben is rendkívül jól érezte magát, lásd a szintén világslágerré vált Summer Of 69-t és társait.

Ezt a két világot tudja mesteri módon ötvözni, s egy fogásként tálalni hősünk, akivel kapcsolatban azt sem kockázatos kijelentetni, hogy gyakorlatilag bármikor, bármilyen körülmények közt képes egy Papp László Sportaréna nagyságú teret megtölteni. Ezúttal ráadásul egy igencsak méltányolható okot is talált rá: tavaly októberben Get Up címmel már a tizenharmadik szólóalbumát adta ki, így ennek lemezbemutató turnéja során ejtette ismét (immár hetedik alkalommal) útba Budapestet.

Bryan Adams külsőségek nélkül, csak dalaival is remek hangulatot teremt
Fotó: Gyuricza Ferenc

Hogy mily mértékben épített ennek az új albumnak az anyagára a dalszerző-énekes-gitáros, arra egyetlen adat: hat dalt emelt be róla a programba, ennyit azok az ugyancsak világsztár státusszal rendelkező pályatársak sem igen szoktak az éppen aktuális albumaikról bevállalni, akik a Bryan-éhez képest jóval szerényebb életművel rendelkeznek. Ezen sorok íróját meg is lepte, hogy miközben a hazai rádiók gyakorlatilag szó nélkül mennek el a kanadai zenész újabb albumai mellett, a publikum jól érzékelhető többsége ezt a hat dalt is együtt énekelte az előadóval, vagyis már a nyitó Do What Ya Gotta Do lendülete megadta a koncert alaphangját. A lemezbemutató jelző ez esetben tehát valós tartalommal bírt.

Adams (és persze a társai) zsenialitását mutatja, hogy lazán, végig fesztelenül, már-már vigyorral is felérő mosollyal az arcukon mutatták be dalaikat. Kevés körítéssel - gyakorlatilag egy hatalmas méretű kivetítővel a hátuk mögött, amin hol a színpadi történéseket követhette a néző, hol régi klipekből vett jelenetek futottak - s hanyag eleganciával, amit a farmer és zakó egyenöltözék testesített meg. Újabb remek bizonyíték arra, hogy ahol a produkció, vagyis a zenészi teljesítmény, illetve maguk a dalok önállóan is elviszik a show-t, egyáltalán nincs szükség cirkuszra.

Adams a közönséggel szemben is közvetlen. Mosolyogtató pillanat, amint a You Belong To Me előtti konferálásnál a wriggle the ass kifejezést a közönségből valaki magyarul is bekiabálja, hogy aztán Bryan rögtön magáévá tegye, s gyermeki önelégültséggel többször is a mikrofonba kiabálja, hogy Riszáld a feneked! . Pár dalra rá, az If Ya Wanna Be Bad Ya Gotta Be Good alatt egy magyar lányt hív képletesen táncra, miközben szól a dal a színpadon, Emma a reflektorok tűzében erotikus vágyat imitálva vonaglik a karzat széksorai közt.

A két jelenet között szívszorító pillanat is akad, Adams az első akusztikus blokkjában a Here I Am című dalt szintén egyik magyar rajongójának ajánlja, Évinek, akinek édesapja a daganatos betegséggel folytatott küzdelme során hallgatta azt. A dal a magyar lány kérésére nemcsak bekerül a programba (a Here I Am általában ezen a turnén nem hangzik el), de az énekes egy személyes üzenettel is zárja azt.

Szem nem marad szárazon. Hasonlóan hatásos a második, a ráadás végén elővezetett akusztikus blokk, a Három testőr című filmből ismert All For Love alatt ezernyi mobiltelefon lámpája világítja be a sportaréna nézőterét. Amúgy nem sok előadó merné megkockáztatni, hogy akusztikus blokkal zárjon egy rock & roll koncertet, Adams ezt is lazán megteheti.

Csúcspontok persze bőven vannak a végig magas színvonalú műsorban, a Tina Turner nélkül is igen hatásos It s Only Love-ba ültetett nüansznyi finomságok, a Kids Wanna Rock szikársága, de az 18 til I Die lendülete is legalább annyit ért, mint egy Heaven alatti vetítés az elnyújtott záridővel fényképezett csillagos égboltról.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!