Csodálatos Csodanő - Ilyen az első női főszereplős szuperhősmozi

2017. június 17., 13:00 szerző: Péter Zsombor
komment
Az eddig korántsem olajozottan működő DC univerzum újabb állomásához érkeztünk, ami több fronton is tartogatott merész újításokat.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Batman vagy épp Superman után egy kevésbé ismert karaktert mutatnak be, ráadásul ez az első női főszereplős szuperhősmozi. Kétlem, hogy bárki Wonder Womantől várta volna, hogy megtörje a stúdió rossz sorozatát, mégis ez történt.

Diana (Gal Gadot) egy, a világtól elzárt szigeten él amazon társaival, idilli békében. Egy nap kiment a tengerből egy lezuhant pilótát, aki szembesíti a borzalmas valósággal: az első világháború pusztításával. A harcos nő szeretteit hátrahagyva elindul, hogy szembenézzen a kihívásokkal.

Wonder Woman jött, látott és az év egyik legnagyobb meglepetését szolgáltatta. Képünkön Gal Gadot a film egyik jelenetében

Tartottam a filmtől, főként, mert nem különösebben kedvelem Csodanő karakterét. Másrészt ez a film a DC válasza az első Amerika kapitányra, ami szintén nem a szívem csücske. Ehhez képest az eredmény több mint meglepő. Rögtön megtetszett a csodás szigeten játszódó élénk színű felvezetés. Rohamtempóban haladunk, de korrekt képet kapunk a főhős múltjáról, megfűszerezve a görög mitológiával. Diana amilyen egyszerű jellemnek tűnik kezdetben, annyira válik komplexé, s remekül nyomon követhető a változása. Ahogy naivan rácsodálkozik az első férfitestre vagy hangoztatja Árész elleni szent küzdelmét, erős kontrasztban áll a folyamatosan előtörő realitástudattal, ami a háború miatt válik egyre erősebbé. Ebben a változásban méltó partnere Steve (Chris Pine), aki megismerteti az akkori modern társadalommal. Parádésan működik köztük a kémia, ami számtalan emberi, romantikus és komikus pillanatot eredményez. A majd két és fél órás játékidő hosszú, mégsem unalmas, hála a remek mellékszereplőknek és a könnyed humornak. Az akciókon látszik a mesterségesen kreált látvány és néha műnek érződik a vizualitás, ettől függetlenül kár lenne elvitatni a hatásosságát. A végletekig túlhasznált lassítások itt nem érződnek kínosnak. A történet is tartogat érdekességeket. Árész nemcsak veszélyes ellenfél, hanem fogalom is, egy mítosz. Ő maga a háború, amit az ember vív és szít saját maga ellen. A karakter nem kimondottan emlékezetes, a misztikuma viszont annál inkább. Az ilyenkor szokásos heroizmus és pátoszosság a végére kicsit szirupos lett, de ez már nem tudta elrontani az élményt. Az összkép koherens és egységes. Gal Gadot pedig kárpótol minden hibáért. Amellett, hogy isteni szépség, tehetséges színész is. Chris Pine nem kevésbé remek partner, szenzációs páros az övék.

A Wonder Woman egyértelműen az év meglepetése. A kezdeti színkavalkád után fokozatosan lesz egyre sötétebb tónusú a film, ez a fajta változatosság pedig végigkíséri a cselekményt. Noha nem reformál műfajt, friss alkotás. Ötletes elemekkel tarkított, régimódi, mégis modern szuperhősmozi, kiváló hangulattal, remek karakterekkel és jellemábrázolással. Van remény egy jó Igazság ligája filmre, drukkolok, hogy ez a csodás nő gatyába rázza a férfiakat is.

Péter Zsombor

2017. június 17., 13:00 szerző: Péter Zsombor

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...