Éjszakai denevérles tücsökkel, madárral

Esteledik. A botfai Rózsás dűlő aljában lévő aprócska tó körül egyelőre csak egy vidám embercsapat nyüzsög, a felnőttek denevérfogó hálót állítanak a vízparton, asztalt, padokat cipelnek, kivetítőt, laptopot szerelnek, a bokrok mögött fénycsapdát eszkábálnak a rovaroknak. Fogalmam sincs, mennyien vagyunk - a sötétben nehéz létszámellenőrzést tartani. Egy biztos, itt van Fehér Csaba Endre, a Fehér Holló Természetvédelmi Egyesület vezetője és segítői, s mint látom, nem hiányzik dr. Illyés Zoltán, a Mindszenty Ifjúsági Ház vezetője sem. Minden együtt van tehát a beharangozott denevérleshez - csupán a főszereplők hiányoznak.

Dr. Illyés Zoltán flóra-, és faunafelelős főszervező biológus kivételesen nem éppen optimista: - Lehet, hogy keresztülhúzta az időjárás a számításainkat és ma nem fogunk denevért. Azért választottuk a megfigyeléshez ezt a helyszínt, mert széles e vidéken ez a kis tó az egyetlen vízfelület, ahol száraz időben - amilyennek ilyenkor, augusztus derekán lenni illene - inni tudnak az állatok. Az előzetes megfigyeléseink is azt mutatták, hogy csapatostól járnak ide éjszakánként. Most viszont tele van az út és a rét pocsolyával, így találnak maguknak máshol is innivalót. Persze azért nem adjuk fel a reményt. A bokrok mögött felállított fénycsapda is jól működik, éjszakai pillangók és mindenféle szöcskék értetlenkednek a szokatlanul fehér paravánon.

Fehér Csaba Endre (a képen balról, mellette dr. Illyés Zoltán) a denevérekről tart izgalmas élménybeszámolót Fotó: Fincza Zsuzsa

Az asztalon könyv, amiben minden honi lepkefajta szerepel, nincs akadálya hát, hogy beazonosítsuk a sokadalmat.Este tíz óra, a denevérfogó háló azonban még mindig üres. Sebaj! Körülálljuk, -üljük Fehér Csaba Endre denevérkutatót, aki a napokban a Natura 2000 területei között prioritást élvező zalaegerszegi csácsi-erdőben méri fel a denevérpopulációt. Mint meséli, ott a hálósnál furfangosabb módszerrel dolgoznak: az állatok „ultrahangját” speciális hangfelvevő készülékekkel, ultrahang-detektorokkal „gyűjtik”, majd ezeket számítógép segítségével vizsgálják.

- Sajnos egyre fogy a denevérek száma, de ezen ne is csodálkozzunk, hiszen folyamatosan nyirbáljuk az életterüket - összegzi Fehér Csaba Endre. - A felelőtlen és haszonleső gazdálkodás az erdők kivágásával milliárd élőlényt foszt meg az otthonától, az életlehetőségétől. A bükkösökhöz például számos, kipusztulás szélén álló, fokozottan védett faj kötődik. A környéken is élő piszedenevérek a lábon száradó bükkfák hártyaszerűen leválni kezdő kérge alatt találnak búvóhelyet - számukra a tölgy és egyéb fa nem megfelelő - ha eltűnik a bükk az erdeinkből, eltűnik ez a denevérfaj is.

A megoldás? Kövessük a finn példát! Ők már belátták, hogy az erdő a puszta létével több hasznot hoz, mint a kitermelésére épülő gazdaság. Különben is hazánkban az állami erdők zöme tájvédelmi körzet, nemzeti park vagy üdülőkörzet területén található, tehát közerdőnek minősül - könnyen meg lehetne akadályozni az elprédálását. Éjjel 11 óra - bár több denevért látunk (vagy látni vélünk), a hálók még mindig üresek. Fehér Csaba Endrétől viszont több érdekességet is megtudunk az éjjeli rovarvadászokról. Például, hogy úgy isznak, mint a fecskék: repülés közben, nem szállnak le, mert az felesleges időpocsékolás, és különben is veszélyes, hiszen elkaphatná őket valamelyik éjszakai ragadozó - a házi macskák így is nagyon sok denevért elfognak. Az aprócska bundás szárnyasokról sok téveszme kering: hogy vérszívók, vámpírok, ami persze nem igaz, hiszen az összes európai denevér rovarokkal táplálkozik, s nem, hogy kárt nem okoznak, hanem inkább hasznot hoznak.

1901-ben Magyarország volt az első ország, ahol védetté nyilvánították a denevéreket, s azóta is kivétel nélkül az összes honi fajta védett. Nyár végén kezdődik és egészen novemberig tart a denevérek lakodalma, a denevérfiúk csak ilyenkor keresik a denevérlányok társaságát, egyébként külön élnek. A nőstények úgynevezett szülőkolóniában nevelik az utódokat, a hímek külön bandáznak, csak ilyenkor csalogatják füttyökkel, énekekkel a partnereket. A denevérnőcik különleges dolgokra képesek: a nász során általában - a hosszúszárnyú denevér kivételével - nem termékenyülnek meg, hanem majd csak tavasszal, vagy a téli álom bizonyos szakaszaiban, január február környékén.

Addig - Fehér Csaba Endre fogalmazásával élve - elraktározzák azt a kis csomagot, amit a partnerüktől kaptak. Általában egy vagy két utódot szülnek, a három már ritkaság. Ugyancsak elterjedt téveszme, hogy denevérek vakok, pedig elég jól látnak, az ultrahangos radarozást csak sötétben vetik be, nappal ők is a szemükkel néznek. Egyre gyakrabban láthatunk denevéreket világos nappal is, néha a fecskékkel közösen vadásznak. Vonulnak is, de a madaraknál rövidebb a mifelénk honosak esetleg 30-40 kilométer távolságra. Szóval estefelé érdemes kémlelni az eget, mert korai denevéreket is láthatunk. Meg is fogadjuk, hogy így teszünk, mert bizony éjfélkor  is üres az ultramodern  habosított spéci-denevérfogó háló.

Dr. Illyés Zoltán a harissal - az év emlőse helyett reggel hálóba akadt az év madara

De azért nem omlunk kardjainkba. Hiszen, ha nem is tapogathattuk meg őket, nagyon sokat megtudtunk az év emlőseiről. A zalaegerszegi Józsi Anikó 5 éves Gyurka fiával együtt így is az idei nyár egyik legizgalmasabb élményének tartja ezt a pár órás éjszakai kalandot, a lézeres csillagnézést, a pillevadászatot, a zseblámpás erdei bolyongást. A botfai Nemes Bernadett kislányával, Czebei Lucával állandó részvevője az  ifjúsági ház rendezvényeinek, a természetvédő túráknak. Mint mondják, a madárgyűrűzések alkalmával szoktak a házhoz, akárcsak a Zalaegerszeg-kertvárosi Varga János, aki feleségével a nyáron egy gyerektábort szervezett a kastélyban, sok-sok sporttal és természetjárással.

A denevérek éjszakájára két kislányával, Noémi Dorinával és Petrával érkezett. Ők azért a sáros, mezei  úton hazafelé caplatva elárulják, reménykednek, hogy legközelebb meg is simogathatnak egy denevért.  Mert olyan aranyos...Az éjszakára mégis a reggel teszi fel a koronát: kárpótlásul, hogy nem találkoztunk személyesen a 2016. esztendő  emlősével,  az év madara, egy haris (Crex Crex) a táborozók szeme láttára ugrik a Válicka-parti nádasban felállított hálóba. A haris fokozottan védett teremtmény, természetvédelmi értéke  félmillió forint.- Egy vonuló egyed lehet, hiszen az idén az intenzív keresés ellenére sem sikerült fészkelő párt felfedeznünk  a Válicka-völgy Zalaegerszegi és Csatári szakaszán. A tollazata alapján ez egy idei kelésű fiatal példány - magyarázza dr. Illyés Zoltán.

A vizsgálat után felkerül a fürjszerű (német neve: Wachtelkönig - fürjkirály), balkáni gerle méretű  madár lábára az egyedi sorszámmal ellátott gyűrű, és máris vonulhat tovább dél felé, a messzi Afrikába. A harissal a Botfán 2010 óta fogott madárfajok száma 42-re bővült és túllépték az 1500 hálóval elkapott és megvizsgált egyedszámot - s míg mindez  bekerül a madarásznaplóba,  egy 25 egyedből álló gólyacsapat köröz a botfai Válicka-rét fölött - kedves madaraink is vonulóban vannak.