Felidézett falusi hagyományok - A silingát a férfiak, a cekkert a nők fonták

A program szervezője ezúttal is a helyi Harangvirág Turisztikai és Művelődési Egyesület volt, melynek elnöke, Szabó Mária lapunknak elmondta, hogy az említett munkafolyamatok egy része – például a kukoricafosztás és a tökmagköpesztés – már teljesen feledésbe merült, a többit pedig csak néhányan ismerik és űzik.

– Annak idején a faluban élők közül mindenki tudott kosarat, vagy ahogy felénk mondják: silingát fonni, valamint cekkert kötni – tette hozzá. – A kosárfonás a férfiak feladata volt, a cekkert pedig a lányok vagy asszonyok készítették el sasából, vagyis kukoricacsuhéból.

Fotó: Gyuricza Ferenc

Ezekre a munkákra Bíró János is jól emlékszik még saját gyermekkorából. Mint mondotta, egy héten általában két cekkert készítettek családtagjai, annyit ugyanis biztosan el lehetett adni a közeli városban, Lendván. Az érte kapott aprópénz jól jött a csak kevés keresettel rendelkező falusiaknak.

A faluban élő népi iparművész, Tüske Mária azon kevesek közé tartozik, akik ma is aktívan gyakorolják a csuhéfonást. Mint mondotta: előkészület nélkül 10– 12 óra kellett ahhoz, hogy egy cekker elkészüljön. A kukoricacsuhéból készült táskák – hacsak nem áztak szét – akár egy életen át kitartottak, legfeljebb a fülüket kellett kicserélni.

Miközben zajlott a bemutató, az egyesület tagjai népi ételekkel kínálták a vendégeket. Vágott zsírral kent kenyér és hozzá vöröshagyma, illetve kukoricamálé és gibanica is volt a körbehordott tálcákon.