Meg kell menteni a bolygót! - Farkas Bertalan az űrkutatás mellett környezetvédelemmel is foglalkozik

A találkozó helyszínén, az iskola tornatermében a falakon a gyerekek által készített tablók a technika és az űrhajózás fejlődését mutatták be. Egy tablón a híres vendégről gyűjtött írások és képek voltak. Az előadói asztal felett pedig egy igazi űrhajó lógott, amit Boros Csaba ezermester és Ágh János bádogos készített.

A kék űrhajósruhába öltözött Farkas Bertalan fontosnak tartja, hogy a vidéki gyerekek is megismerjék az első magyar űrrepülés történetét. Mesélt gyerekkoráról, fiatalkori kedvteléséről, majd nagy élvezettel adta elő az űrhajózás előkészületeit, a repülést és a visszatérést. Mindezeket korabeli filmfelvételekkel illusztrálta. Beszélt a nemzetközi űregyüttműködésről, a Hold- és a Mars-programról. A közönség az előadás után aláírásokért, közös fényképért ostromolta a mosolygós, barátságos hőst, akit nehezen sikerült az érdeklődők gyűrűjéből beszélgetésre hívni.

Farkas Bertalan fontosnak tartja, hogy a vidéki gyerekek is megismerjék az első magyar űrrepülés történetét
Fotó: A szerző

- Mikor vetődött fel önben, hogy űrhajós legyen?

- Gyerekkoromban elképzelhetetlennek tűnt az űrhajózás. Amikor már pilóta voltam, egy szombati repülési napon a Magyar Néphadsereg című lapban egy cikket olvastam, hogy csehszlovák, lengyel és NDK-s űrhajósok felkészítése kezdődött Csillagvárosban. Utána a vadászpilóták közül engem is kiválasztottak, végül kilencvenöten kaptunk lehetőséget arra, hogy megpróbálhatjuk, és Magyari Bélával ketten jutottunk el a repülés lehetőségéig.

- Ma is van kapcsolata az űrhajóstársaival?

- Alapító tagja vagyok az Űrhajósok Nemzetközi Szövetségének. Ennek keretében évente más-más országban találkozik 100-120 egykori űrhajós. Ilyenkor mindig van egy úgynevezett nyílt nap, amikor iskolákba, egyetemekre, kutatóintézetekbe visznek bennünket. Magyarországon ez nem probléma, mert kicsi ország, igaz, Amerikában vagy Oroszországban sem, mert ott meg repülővel szállítanak minket. Ezek jó dolgok, mindig óriási az érdeklődés. Legutóbb Bécsben voltunk.

- Jelenleg is foglalkozik még űrkutatással?

- Hát hogyne! Nagyon sok meghívást kapok, és ezekre fel kell készülni. Szerettem volna még egyszer repülni, sajnos ez már nem sikerül, de az nagyon szép dolog lenne, ha a második magyar űrhajóst felkészíthetném, segíthetném a munkában, és magamhoz ölelhetném őt, vagy őket.

- Gyakorlati kutatómunkát is végez?

- Igen, állandó kapcsolatban vagyok hazai és külföldi kutatóintézetekkel és ez fontos dolog.

- Kérik a véleményét most is?

- Igen. Kapcsolatteremtés szempontjából ez fontos, mert minket, űrhajósokat - teljesen mindegy, hogy északra, délre, keletre vagy nyugatra vagyunk - ismernek, tudnak rólunk és kikérik a véleményünket. Ez azt jelenti, hogy képezni kell magunkat folyamatosan. Fontos szerepet kapott az életemben a környezet- és természetvédelem, a klímaváltozás is. 80-tól foglalkozom ezzel, a diplomamunkám is e témával kapcsolatos. Feladatunk, hogy a politikusokkal, államfőkkel megértessük, hogy ezért tenni is kellene. Fontos, hogy a kutatók véleményére adjanak. Emlékszem rá, amikor gyerek voltam, volt négy évszakunk, most pedig gyakorlatilag nincs tél, megváltozott nagyon sok minden, és erre illene odafigyelni. Úgy érzem, felelősséggel tartozunk a Föld jövőjéért. Tudjuk, milyen sérülékeny a bolygónk, amely egy a milliárd ilyen jellegű égitest között, és ezt meg kellene mentenünk...