Milyen volt a VOLT? Zalai fiatalok élménybeszámolója

Enyhe túlzással már hívhatnánk Magyarországot a fesztiválok országának. Hiszen, ha csak a legnagyobbakat említjük, ellátogathatunk a Soundra, a Szigetre, az EFOTT-ra, a Zamárdiban rendezett Strandra, de a rockzene szerelmeseire is gondolva a Rockmaratonra, sőt, ha valaki nem szeretne túl messze utazni, akkor ideális lehet az AlteRába Fesztivál is. Az egyik legelső volt a minden évben (idén június 29. és július 2. között) Sopronban megrendezett VOLT fesztivál. Az ország egyik legsikeresebb bulija ez, így nekünk sem kellett sokáig kutatnunk olyan zalaiakért, akik elmesélnék a fesztiválon szerzett élményeiket. Egy nyolc fős baráti társaságot interjúvoltunk meg, avagy, milyen volt a VOLT?

A csapat a fesztivál harmadik napjára érkezett, s bulizta át magát júniusból júliusba. Adódott a kérdés, melyik fellépőt várták leginkább, hogy pont erre a napra váltottak jegyet? A legtöbb voks a Halott Pénzre (a zenekarral lapunk nem is oly rég közölt interjút) és a Punnany Massif-ra esett. A külföldi fellépők közül Fitos Roland és Szekeres Ramóna is Axwell Λ Ingrosso-t emelte ki, Szilágyi Judit pedig Wiz Khalifat is nagyon várta. A legmeglepőbb választ talán Csizmadia Nórától kaptuk, aki a „magyar retró" mellett tört pálcát. „Hét olyan előadó is szerepelt a palettán, akiket élőben is nagyon szerettünk volna meghallgatni. A Halott Pénz mellett – bármily meglepő – én a TNT-t vártam a legjobban."

A bevezetőben felsorolt nagy fesztiválokon már mind több ezres, gyakran több tízezres tömeg tombol. Aki volt már valaha, akár csak egy tömött diszkóban is, reflexszerűen teheti fel a kérdést, hogy valóban jól lehet szórakozni ekkora tömegben?

„Attól függetlenül, hogy annyi fesztiválozó volt, mégis kulturáltan tudtunk együtt bulizni több ezren, mindenki barátságos volt, és mondhatni, hogy odafigyeltünk egymásra." Judit véleményével egyetértett Kovács Anita is. „Nem vagyok nagy bulizós és éjszakákat átvirrasztó személy, általában az első szoktam lenni, aki kiesik egy buliból, de a VOLT más volt, azt vettem észre, hogy hajnali 4 óra és nem akarok haza menni. Teljesen más a hangulat, mint akár egy zalaegerszegi fesztiválon. Egyszerűen magával ragad és beszippant. Rengetegen vannak, mégsem tűnik fel. Nincs lökdösődés, koncert alatt se jön neked senki, ha mégis, senki sem ideges, hogyha ráléptek a lábára, vagy meglökték."

Kérésünkre a lányok megpróbálták szavakba önteni azt a hangulatot, amit szerintük képtelenség. Erről az érzésről a férfi „szakasz" is beszámolt. István Máté szerint „az egész hangulata olyan, mintha egy teljesen más világba csöppenne az ember." Fitos Roland folytatta, „szinte hihetetlen, hogy ezen a fesztiválon mindenki milyen barátságos, nyitott és jókedvű volt. Negatív élményt egyáltalán nem is tudnék mondani!"

Ha már szóba jött a negatív élmény, erre is rákérdeztünk. Egyedül Czipp György tudott bármit is ide sorolni, mégpedig a festipay kártyájának (ez biztosítja a fesztiválon a készpénzmentes fizetést) elvesztését. Később Judit adott egy cseles választ. „Negatív élményként azt tudnám mondani, ami lehet inkább tapasztalat, hogy nem csak egy napra kellett volna mennünk, mert ebből a fesztiválból egy nap nem elég!"

Azt hiszem. egy fesztiválnak sem kellene jobb ajánlólevél, mint Anita összegző gondolata. „Aki nem nagy „parti arc" annak is el kell mennie, minimum egyszer, hogy megtudja mennyire más élmény! Én vagyok az élő példa! Egyszerűen imádtam, ha tehetném, most is visszamennék!"