Őszi erdőn, erdőszéleken

Az erdőben minden fa mögött újabb varázslat kacsint ránk, a színes és ritkuló lombokon át sejtelmesen esik be a napfény, s festi még szebbé a sárguló, vöröslő faleveleket, a friss avarszőnyeget. A vétyemi ősbükkös, az erdők katedrálisa, a zöldes-barna homály áhítatot ébreszt, az óriás koronamagasságokból még csak kevés fény törhet át. Igazából akkor lesz majd fényesen ragyogó e fák között, amikor a lehull milliónyi falevél, s a téli Nap akadálytalanul aranyozhatja be a negyven méternél is magasabb fatörzseket.

De még, remélhetőleg távol a tél, egyelőre gyönyörködjünk az ősz színeiben. A varázsaltos erdőszélekben, ahol ezernyi színes ruhát öltött fa és bokor kelleti magát. Leírhatatlanul szépek, vegyük észre őket.