Szomszédoló zalai kertészkedők

- Úgy számolom, éppen 25 éves a kapcsolatunk a szőlőtermelők egyesületével - végez útközben egy kis fejszámolást Mrakovics Miklósné, a Zalaegerszegi Hagyományápoló, Kertbarát és Kulturális Egyesület elnöke. - A különböző rendezvényekre, például borversenyekre, ünnepségre rendszeresen átjárunk egymáshoz, de így, egy teljes busznyi néppel felváltva megyünk, egyik évben mi kerekedünk fel, a következőkben ők jönnek, s ilyenkor a két egyesület szinte teljes tagsága találkozik.

A zalaegerszegi kertbarátok Lendván, a régi szép épület előtt. Balról a második Mrakovics Miklósné, a harmadik Farics Dorisz
Fotó: Fincza Zsuzsa

Lendva szerencsére nincs messze Zalaegerszegtől, így a kertbarátoknak nincs sok idejük agyalni azon, mit is főznek majd az augusztus 7-ei landorhegyi jótékonysági lecsónapon, s ki mivel rukkol ki a szeptember közepén esedékes terménybemutatóval egybekötött ünnepségükön, amellyel majd a 100 éves kertbarát mozgalom előtt tisztelegnek. Éppen csak túléljük a Bak és Zalatárnok közötti útépítés viszontagságait, s már ripsz-ropsz átrobogunk Lentin, majd a volt rédicsi határállomás túloldalának agyontáblázott útvesztőjén keresztülvergődve már csipognak is a mobilok, hogy roamingolhatunk, ha akarunk.

Lendván, a Szent Katalin templomnál Farics Dorisz, a Csentei Szőlőtermelők Egyesületének elnöke vár ránk. Miután csatlakozik a társulathoz, buszunkkal felkanyargunk a Vinarium-toronyhoz, Lendva tavaly ősszel átadott kilátójához. A tengerszint felett 182 méternyire, a 302 méter magas hegyen , mint Dorisz meséli, valamikor egy lármafa állt. Régen onnét kémlelték elődeik a vidéket, és ha martalócokat vagy ellenséges hadat láttak közelegni, fellármázták, s így figyelmeztették a népet. Az 54 méter magas, acélcsövek tartotta szüretelőkádra emlékeztető kilátót idegenforgalmi látványosságnak szánták, népszerűségét azonban alaposan alábecsülték, az ősz óta körülbelül 60 ezren látogatták meg, többen, mint amire egy egész évben számítottak. Mi sajnos nem gyarapítjuk a táborukat, mert csak közbebuszozzuk és már csorgunk is le a városközpontba. Ennyire futja az időnkből.

A csentei faluotthon a kerthelyiséggel

A gyönyörű, a kánikulában áldásosan hűvös Alexandriai Szent Katalin plébániatemplomban is éppen csak körülnézünk. Pedig itt tartják Szlovéniában az év utolsó búcsúi szentmiséjét, a főoltár és a tabernákulum teljes felújításon esett át , az orgonáját pedig Varnus Xavér is megszólaltatta. A körülötte lévő térrel együtt ez a város szíve. A parkban Szent István király, Szent Flórián és Anton Martin Slomsek, a szlovének boldoggá avatott püspökének szobra békés egymás mellett élésben fogadja a turistákat, a háttérben a várral, amit szintén csak messziről csodálunk. Nekem a legjobban az a korinthoszi-jellegű oszlopok tartotta kopott timpanonú, málladozó vakolatú öreg épület tetszik, ami szintén ékessége lehetne a térnek, ha felújítanák, de sajnos - sóhajt Dorisz - magánlakások vannak benne, ráadásul a ház egyik felét albánoknak adták el. A térrel szemközti fagyizót viszont közelebbről is szemügyre vesszük, főleg, hogy ráadásgombócot is kapunk az egy eurónkért, alig tudjuk elnyalni, míg a Makovecz-féle színházépületig eljutunk. Pedig szép kényelmesen baktatunk le Weisz Laci bácsi, az utolsó lendvai zsidó háza mellett, beszaglászunk Szlovénia egyetlen igazi fagyitölcsérgyártó üzemének ajtaján, s kívülről mustrálgatjuk a Zsinagógát. A színházépületbe bejutunk, megnézünk egy festménykiállítást és megcsodáljuk az épület Makovecz-stílusú szerkezetét. Bizony, állapítjuk meg, Lendvára egy egész nap is kevés lenne, de nekünk rohannunk kell, mert csentei barátaink a faluotthonban már várnak bennünket.

Csente Lendva után a Muravidék legnagyobb települése, olyan, mintha Lendva kertvárosa lenne. Amerre a szem ellát, gyümölcsösök, szépen művelt szőlőskertek kúsznak fel a domboldalakra. Itt mindenkinek van egy kis szőlője, mondják, nem véletlen hát, hogy itt a székhelye a 114 fős Szőlőtermelők Egyesületének, miként az is természetes, hogy Budin Borisszal az élen a gazdák a legfinomabb borokból készült harmatos fröccsel fogadják a hőségtől kitikkadt zalaegerszegi kertbarátaikat.

Az udvar hátsó fertályán egy jókora bogrács körül a csentei Simon Béla és a lendvai Ivanics Sztanko pörköltnek látszó étel készítésében mesterkedik. A marha- és a disznóhúst, valamint az előkészített fűszereket nézve úgy tűnik, érdemes lesz majd megkóstolni, mi sül ki belőle. Amúgy mindketten szinte alapító tagjai az egyesületnek, lévén a szőlészkedés apai örökségük. Simon Bélának a hosszúfalui völgyben van 1500 tőkés szőlőskertje, ebből 230 sárga muskotály, a többi minőségi vegyes, Ivanics úr viszont zömmel olaszrizlinget nevel a csentei hegyén.

A zalai Norsics Ferenc érdeklődik Simon Bélától (balra) és Ivanics Sztankótól: vajh mi rotyog a kondérban?

Kaszás Misi Völgyifaluban szintén a jeles társasághoz tartozik, fiatal korára tekintettel a tagsága azonban még kevésbé patinás. Ő egy öko-biodinamikus parasztgazdaságot igyekszik működtetni. Amúgy megilleti a dr. Kaszás Mihály titulus is, hiszen vegyészdoktor, aki idén márciustól már teljes főállásban vezeti édesapjával és édesanyjával a gazdaságot. Nyolc hektár földet művelnek.

A ház körül mezőgazdasági gépek, újak és megbecsült öregek sorakoznak, száradó vöröshagymák, nagy halom repcemag, az udvaron kapirgáló majorság, s hátul a zöldségeskert. A fekete fólia alatt modern öntözőberendezés, a gyomoknak esélyük sincs, a kövér porcsin is csak az ágyások között próbálkozik. Mint a gazda elismeri, nem minden kultúrnövénynél válik be a módszer, a zellermag termesztésénél például kudarcot vallottak, de a káposztafélék, a saláták és az édeskömény imádják, és a paprika óriásira nőtt. Keresik, hogy a földjük, s az azt körülvevő természet adottságaihoz igazodva miben a legjobbak, és azt szeretnék fejleszteni. A veteményesen és a szántón kívül van 1000 tőke szőlőjük is a Bán- hegyen - erre alapozva szeretnének bekapcsolódni a falusi turizmusba - már tervezik az éjszakai elemlámpás kirándulást a Vinárium kilátótoronytól a Bán-hegyi pincékig. A kertvizitet követően csak a különleges, kenyérre való kencék és krémek, a vegetáriánus vágottzsír , a medvehagymapempő és a paprikakrém, valamint a narancsos citromfűszörp kóstolója után bocsáttatunk utunkra - néhányan pár ajándék leveleskel palántát is magunkkal viszünk.

Marton János nehezen hiszi, hogy ekkora paprikák teremhetnek szabadföldön a muravidéki gazdaságban

Visszatérve Csentére nem kis feladat vár az Egerszegiekre, végig kellett kóstolniuk szőlőtermelő barátaik aranyérmes borait. A felsőlakosi Nagy Laci (ragaszkodik a becézett keresztnévhez) méltán büszke a borára, gyerekként, apja mellett kezdte a szőlőművelést, idestova 20 éve egyedül - pontosabb a családjával - birkózik a feladattal. Méghozzá kézzel fogható sikerrel, hiszen olasz- és rajnai rizlingjét is aranyéremmel jutalmazták, sőt az utóbbi fajtagyőztesnek is bizonyult. Fordan Tiborra sauvignon, olasz- és rajnai rizling bora révén hullott aranyeső, ő a csentei Magyardiák hegyen 20 ár területen gazdálkodik, neki az olaszrizlingje bizonyult nemében a legfinomabbnak. Kedvenc bora mégis a munkásbor , ami nem azonos a mi kaszásborunkkal , mert ezt a gazda issza a pincéjében és mindig az a legjobb. Pausic Ivannak, az egyesület alelnökének és alapító tagjának Csente hegyen 18 áron nevelt furmintja és fehér vegyese kapott arany minősítést - ő Brüsszelbe is szállít a boraiból. Kósa Ernőnek nemcsak Magyardiákon van a szőlőhegye, hanem ő maga is ott nevelkedett. Zöldszilváni és olaszrizling bora csak hajszállal maradt le az aranyéremről. A 1500 tőke szőlő művelése nagy örömet jelent a számára, borait magyarországi versenyekre is elviszi, hogy minél többet tanulhasson a bírálatokból.

Borozgatás közben kiderül: a csenteiek is élen járnak a hagyományápolásban. Náluk augusztus 15. az ünnepnap, akkor jön el a kelepelő felállításának ideje - a gazdák maguk is hasonlóval riogatják a seregélyeket, de közösen meg is ünneplik egyik társuk birtokán - az idén Szabó Lajoson a sor. Az eszem-iszom mellett kötelező a játék, a vetélkedés, a vidám műsor. A Szent György napját is megtisztelik - az Orbán-szobornál gyülekeznek és díszmenetben vonulnak végig a falun. Immár 20. éve kőszegi mintára a szőlőnek jövését is berajzolják a könyvükbe.

Ahogy esteledik, egyre népesebb a csentei faluotthon, a szőlészek családostól jönnek barátkozni a zalaegerszegi kertészkedőkkel. A vacsora előtt egy meglepetés is vár rájuk: a felsőlakosi amatőr csoport több jelenetből összeállított bohózattal teszi próbára a publikum nevetőizmait. A szakácsokat is dicséret illeti a produktumukért - mifelénk pincepörköltnek nevezik a hasonlóan gazdag, fűszeres bográcsételt. Csúsznak is rá a történelmi borvidék nedűi! A találkozó természetesen bállal zárul, s a kiváló hangulat - a dalárdát alapító kertbarátoknak köszönhetően - hazáig kitart.