Obsitos almafa: Biokertészet hókuszpókusz nélkül

2009. december 15., 04:27 szerző: Fincza Zsuzsa, Benedek Bálint
Bár azt hiszi, már minden kinti munkával végzett, mégis mindig talál valami szöszmötölnivalót birodalmában az amatőr kertésztanonc.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']:
G->reklam_mentes: 0
Ahogy a meteorológia ígérgetni kezdte a havat, eloroztam férjem szerszámtárolójából a döngölőfát, kivittem az öreg almafa alá és módszeresen szétnyomogattam vele a földön poshadozó hullott almát. Szándékosan hagytam a fűben a letottyant termést, kiagyaltam ugyanis, hogy valamiféleképpen beledolgozom a földbe, táplálni a vén fát. Amúgy szörnyen néz ki szegény, két éve egyik ismerősöm elkezdte rajta a fiatalító metszést, de félbehagyta. Tavasszal valamilyen módon sort kerítek rá, főleg, hogy levél nélküli állapotában látom, a koronájában tanyát vert a fagyöngy. Lehet, hogy nem sokáig húzza, de egyelőre szépen terem, s ameddig bírja, addig ápolom. Batul, ősrégi fajta, későn érő, az egyik legfinomabb téli alma. A felső kertben van a testvére, az sem mai gyerek, de jobb egészségnek örvend. Ezeket a fákat úgy örököltem , de nagy becsben tartom őket. Az alapvető kertépítési szabály különben is az, hogy ne vágd ki addig az öreg fákat, amíg az újak nem teremnek! Saját ültetésű gyümölcsösöm első példányai most fordulnak majd igazán termőre, de nálam jut hely a nyugdíjas almafáknak is. Tegnap reggel, a téli álomban szendergő fáimat nézegetve elhatároztam, tavasszal ültetek majd Batul-csemetét is, ha baj érné valamelyik öreget, ne vesszen ki a fajtája.

 A földredöngölt poshadt gyümölcsre vékonyka hóplédet terített az éjszaka, jótékonyan eltakarva a közben odaszokott kárrogó népség elől, akik ugyan hagytak népi faeledelt maguk után, de közben alaposan megdézsmálták az almakészletet. Nem sajnálom tőlük a betevő falatot, de a fának nagyobb szüksége van a táplálékra. A módszert amúgy nem szabadalmaztatnám, a tanult kertészek valószínűleg fel is szisszentek helytelenítésül, hiszen a fa alatt hagyott beteg termés a jövő évre is átviheti a fertőzést. A Batul szerencsére régi, betegségeknek ellenálló fajta, most is, ahogyan érett, csak a felesleget potyogtatta le. Még kukac sincs benne, hála a télen nálam kosztoló és egész évben visszajáró madárseregletnek. Az almafa amúgy sekélyen gyökerező fajta, hajszálgyökereinek túlnyomó része a talaj legfelső rétegében található, ezért gondoltam, hogy gyorsan hozzájut a tápanyaghoz. A fakorongot -a fa koronája alatti terület - nem szabad felásni, a komposztot könnyen hasznosítja, híres biokertészek még azt is javasolják, vessünk a fa alá sarkantyúkát, amely a vértetvek távoltartásában segít. Alkalmazom a módszert, de csak fiatal fáknál.

Az ilyen obsitos fákon, mint az én kedves Batulom, egyéb motoszkálnivaló is akad. Drótkefével átdörgöltem a törzsét, így lehet eltávolítani a meglazult kéreg alatt telelő kártevőket. A kertészsegéd minőségben figyelő puliúr féltékeny ugatással kísérte a műveletet: türhetetlen állapot, gondolta, hogy nem az ő hátát vakargatom. Érdemes átnézni a fakorongokat is, hogy időben észrevegyük a pocokjáratot. Ha találunk, igyekezzünk elűzni a kártevőket, állítólag bevált módszer, ha a járatot betemetjük és a lyukba hajat rakunk. Én kutyaszőrrel próbálkozom és zajkeltéssel: beledugok egy kapanyelet a pocoklyukba és egy másik kapával ütöm a szerszám fém részét. Ezzel ugyan csak azt érem el, hogy odébb üldözöm a rágcsáló famíliát, de ha végképp nem bírok velük, kiparancsolom a kertbe Millit, a kis fekete cicánkat, ő aztán fejben tartja valamennyi pocoklakosztályt és az utolsó porontyig mindennapos látogatójuk marad.

Az almáról a pincében se feledkezzünk el, a beteg, rothadt példányokat dobjuk ki, így elkerülhetjük a nagyobb károkat. A gyümölcsöt ne tároljuk a burgonya közelében, mert az almából áradó etiléngáz idő előtt csírázásnak indítja a burgonyagumókat.

Fincza Zsuzsa, Benedek Bálint

2009. december 15., 04:27 szerző: Fincza Zsuzsa, Benedek Bálint

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...