Elhízni kár, fogyózni veszélyes

Minderről dr. Simon Attila surdi háziorvos-obezitológussal, azaz az elhízással foglalkozó belgyógyász szakorvossal beszélgettünk. A szakember számos, a laikusok előtt ismeretlen, sőt, megdöbbentő összefüggésre világított rá.

– A genetikánk nem a naphosszat tartó, folyamatos táplálékbevitelre van programozva, aminek az az oka, hogy sokáig, egészen a középkorig ritkán, nem feltétlen minden nap jutottak élelemhez az emberek – bocsátotta előre dr. Simon Attila. – Az ősember akkor evett, ha sikerült a vadászat, a középkorban pedig a szegények ritkábban étkeztek, mint a gazdagok. Amikor viszont élelemhez jutottak, a szervezetük rögtön megkezdte a bevitt táplálék egy részét elraktározni. Ez máig így van: szervezetünk az évezredek alatt kialakult mechanizmusnak megfelelően az elfogyasztott étel nagyobb részét, ahelyett, hogy felhasználná a működéséhez, inkább elraktározza. Az elhízás persze nem mai probléma, a gazdagok többsége – mivel náluk minden nap bőven került az asztalra élelmiszer –, már az ókorban, a középkorban is jelentős túlsúllyal küzdött. Ezért vált abban az időben a kövérség a jólét szimbólumává. A modern kor és a civilizációs fejlődése, a viszonylagos jólét miatt vált általánossá, hogy az átlagos bevitt táplálék a napi szükségletnek a másfélszerese. A genetikánk viszont alig változott, tehát ahogy mondtam, továbbra is teljes gőzzel raktároz – és a raktározás természetesen zsírszövet formájában történik.

A hason különösen gyorsan alakul ki zsírszövet, mutatja a sematikus ábrán Simon doktor

Dr. Simon Attila hangsúlyozta: nem a testsúlynövekedés jelent elhízást, hanem a zsírszövet felszaporodása. Ennek pontos mértékét, ahogy mondani szokták, a testzsír százalékot azonban csak műszeres mérésekkel lehet pontosan meghatározni. Ez pedig azért fontos, mert ehhez igazítva lehet és szabad megszabni a fogyókúra irányát, módját.

– A testsúly növekedését ugyanis természetesen okozhatja az izomgyarapodás is – tette hozzá. – Megjegyzem, ez sajnos az emberek többségénél nem túl gyakran fordul elő, ugyanis csak a testépítők foglalkoznak az izomtömeg növelésével. De visszakanyarodva az elhízás problémaköréhez: az elmúlt 30 évben tehát a bevitt táplálék mennyisége a másfélszeresére, az energiabevitel pedig a duplájára nőtt. Ez azt jelenti, hogy míg a XX. század elején egy átlagember 1500-2000 kalóriát fogyasztott naponta, addig ma egy átlagos férfi 2500-2800, egy nő pedig 2200-2300 kalóriát visz be a szervezetébe. Miközben az anyagcsere jó működéséhez a hölgyeknek 2000-nél kevesebb, az uraknak pedig maximálisan 2500 kalóriára van szükségük, mi több, ez utóbbi is leginkább fizikai munkavégzés esetén igaz. Az ebből eredő pluszkalória a raktárakba megy, emiatt növekszik a zsírszövet. A fogyókúra akkor lesz hatékony, ha a kalóriabevitel az optimális szintnél is kevesebb – ez azonban sarkított megállapítás, a diéta meghatározásakor más tényezőket is figyelembe kell venni, főleg, ha a páciensnek van valamilyen krónikus betegsége is, például cukorbetegség, pajzsmirigy-megbetegedés, vagy valamilyen szív-érrendszeri probléma. Ezek esetében ugyanis arra is kell ügyelnünk, hogy ne súlyosbodjanak – egy rosszul megállapított diéta például akár végzetes kimenetelű is lehet egy diabéteszes esetében. Nyilván, egy-két kiló súlyfölösleg esetén még nem kell klinikákra rohanni, de 15-20 kilónál már ajánlatos hozzáértő szakembert felkeresni, aki a vizsgálatok alapján személyre szabott tanácsot tud adni.

Dr. Simon Attila kérdésünkre azt is elmondta: a havonta felbukkanó új diétákról rossz a véleménye, csakúgy, mint az interneten beszerezhető csoda-fogyasztószerekről. A rosszul kivitelezett fogyás miatt ugyanis nem egyszer kellett már neki is kórházba küldenie beteget.

– Ezek az ismeretlen összetételű, „zsírégető” készítmények lényegében hazugságra épülnek – jelentette ki. – Ugyanis a szervezet víztereit támadják meg, kvázi vízhajtóként működnek, illetve a vastagbéltartalmat ürítik ki. Mindezt nem gyorsan, hirtelen teszik, hanem lassan és fokozatosan, azt is mondhatnám, sunyi módon, aminek következtében a beteg súlya az eltávolított víz és széklet miatt csökken, ő pedig azt hiszi, hogy fogyott. Pedig dehogy A vízhajtó hatás miatt azonban a fogyókúrázó akár még ki is száradhat, annyira, hogy az elveszített folyadékot már csak kórházban tudják visszapótolni. Azt pedig tudni kell, ha a folyadékot megvonjuk a szervezettől, amikor az energiát akar termelni (erre az izmoknak és a belső szerveinknek van szüksége), először a fehérjéhez, az azokat legnagyobb mennyiségben tartalmazó izmokhoz nyúl, nem a zsírhoz. A zsír az utolsó, amit eléget (ez is a raktározó, vésztartalék-képző funkció miatt van). Tehát egy rosszul kivitelezett fogyókúrával lebonthatjuk az izomzatunkat. Ilyenkor 10 kiló fogyásból csupán 1-2 kilogrammnyi a zsír, 3-4 kiló a víz és ugyanennyi az izom. Ettől gyengék, fáradtak, dehidratáltak és rossz hangulatúak leszünk. Ha emiatt visszatérünk korábbi táplálkozási szokásainkhoz, akkor visszajön a zsír, de már 7-8 kiló, 1-2 liter folyadék – izom pedig nem jön vissza semmi... Ez a jojó-effektus.

Hogy mégis, hogyan kellene táplálkoznunk, hogy ne hízzunk el? A szakember azt mondta, a vegán táplálkozás a közhiedelemmel ellentétben nem zárja ki a meghízást, hiszen a növényi élelmiszererekben is van bőven szénhidrát és zsír, ilyenek például az olajtartalmú magvak, vagy a hüvelyesek magjai. Ráadásul kizárólag növényi táplálékkal nem tudjuk biztosítani szervezetünknek azokat a fontos nyomelemeket és aminosavakat, melyekre amúgy szükségünk van. A legfrissebb ajánlások szerint táplálékunk 50 százalékának szénhidrátnak (gabonafélék, teljes kiőrlésű péksütemények), 25-25 százalékának pedig fehérjének (hús), illetve zsírnak kellene lennie. És persze, ne felejtsünk el tartózkodni a túlzott kalóriabeviteltől...