Hagyományos zalai lakodalmas sütemény a cukorperec

Hajdan lakodalmas sütemény volt a cukorperec, melyet Zalában, valamint Vas és Somogy megyénkkel határos részein sütöttek. Csiszár Tiborné mézeskalács-készítő és perecsütő tapasztalatai szerint ma már más családi ünnepekre is az asztalokra kerül, sőt ajándékba is adják sokan.

– Régen nagy hagyománya volt, aztán egy időben majdnem eltűnt, most újra népszerű. Megpróbáljuk ezt a hagyományt életben tartani – szólt a Nyitott műhelynap céljairól a kézműves, aki azt vallja: a cukorperec készítése rituálé.

Csiszár Tibornétól leshették el a fortélyokat a résztvevők, köztük Andor Ivánné és Kovács Gáborné
Fotó: Keszey Ágnes

– Kell hozzá tojás, legalább 52 fokos pálinka, kevesebb alkoholtartalmúval el se kezdjük. Liszt, szacharin vagy más édesítőszer kell bele, mert a tésztájában nincsen cukor, szalalkáli, sütőpor és étolaj kerül még bele. Először felverjük a tojásokat, hozzáadjuk a többi alapanyagot és végül apránként a lisztet. Ezt összedagasztjuk: olyan tésztát kell kapnunk, ami nyújtható, de nem szakad. Érezni kell a dagasztáskor a tészta lágyságát. Cipót formázunk, és annyi szeletre vágjuk, ahányat a sütőlapra szeretnénk tenni. A kezünkkel téglalap alakúra simítjuk, kettőbe hajtjuk, bevagdaljuk a szélét, meglisztezzük, visszahajtjuk és egymásba fordítjuk mint a koszorút. Megsütjük: az valami csodálatos, amikor a pár centis tésztából 13-14 magas sütemény lesz. Ezt megkenjük cukros, gőz felett felvert tojáshabbal – mesélte Csiszár Tiborné.

A kézműves hozzátette: a tészta fehér selymessége, koszorú formája, az egymásba fonódó részek mind-mind kapcsolódnak a menyegzőhöz, szinte olyan, mint egy fejkoszorú. Megtudtuk azt is: ha meg nem eszik, akár három hónapig is eláll, de legjobb három-négy hetesen.