Medicinák zsenge fenyőlevélből

Kár lenne kihagyni, hiszen nem véletlen, hogy számos országban gyógyszeripari alapanyagként külön fenyőrengeteget ültetnek. Tavasszal aztán leszüretelik a megfelelő méretű, de még zsenge hajtásokat, s esetleg, mint például Skóciában, a későbbi felhasználás érdekében meg is szárítják. A hivatásos orvoslásban a kifejlett tűlevelekből, a tobozokból, a magvakból, sőt, a fa kérgéből is készítenek gyógyszert. A népi gyógyászatban a fenyő fiatal, puha tűleveleiből állítanak elő megfázás, köhögés, torokfájás és egyéb légúti nyavalya elleni szert. Summa summarum, vegyük a kis kosárkánkat és irány a közutaktól távoli fenyves - de véletlenül se a parkok, közterek díszfáit kopasszuk meg!

Ha a saját fenyőinkről is jut pár marék hajtás, ne a csúcsrügyeket szakítsuk le, mert ezzel aszimmetrikussá tesszük a fánkat, hanem az oldalágak oldalrügyeiből válogassunk, itt is ügyelve a szimmetriára. Az erdei fenyőn kívül a luc-, a vörös-, az ezüst-, a jegenyefenyőről is gyűjthetünk, de arra ügyeljünk, hogy a hasonló tűlevelű, ám erősen mérgező tiszafát ne keverjük össze a fenyővel. A rügyek akkor ideálisak, ha már kipattantak, ha lehullottak róluk a védő buroklevelek, de még nem fásodtak meg.A fenyőrügy szirup inkább medicina, mint szörp, bár elképzelhető, hogy a karcosabb ízeket kedvelők üdítőitalt is készítenek belőle.

Készülhet nyírfa-, barna-, vagy egyszerű kristálycukorral, amely kivonja a nedvességet a növényből, hatására a cukor olvadni kezd, sziruposodik s magába zárja a fenyőrügy értékes, gyógyhatású anyagait. Ha hidegen készül, nem bomlanak le az értékes anyagai. A recept egyszerű: a dunsztosüvegbe először szórunk egy kis cukrot, majd rétegezzük: fenyőrügy, cukor, fenyőrügy cukor..., amíg megtelik az edény, aztán zárjuk le az üveget és szobahőmérsékleten érleljük. Ha nem olvad megfelelően a cukor, kevés vizet önthetünk rá. Amikor a fenyőrügyek megfakultak, a cukor elolvadt, szűrjük le, töltsük üvegekbe. Hűtőszekrényben pár hónapig eláll.