Ne házasodjon meg az az ember, aki boldog akar lenni... csak az, aki a másikat akarja boldoggá tenni

Mi is a szerelem? Egyértelmű tudományos meghatározása nincsen, hiszen ezt az érzést sokan, sokféleképpen élik át. Hogy mégis megpróbáljuk megérteni, abban Fa Ágnes pszichológus volt segítségünkre. Úgy összegezte: egy olyan jelenség, ha két ember szívben, lélekben, testben egyesül és eggyé válik, egybeolvad.

– Ez az egybeolvadás, ez az eggyé levés olyan különleges érzés, ami nem leírható, nem megfogalmazható, csak megélhető. A nő a férjnek a fele-sége, tehát a létnek a fele. Így alkot a két ember egyet. Ez a keleti kultúrákban a yin és yang: a kettő együtt alkot egy egészet. Amikor két ember testiségében találkozik, egyesül lélekben is. Amikor vége van a testi érintkezésnek, akkor visszarendeződnek a lélekben a határok és újra megéli az ember az énségét, tehát hogy én egyedi vagyok és külön vagyok a másiktól – foglalta össze a pszichológus.

Együtt lenni, de megőrizni az egyéniséget – Fa Ágnes szerint ez a párkapcsolat alapja

Járunk – mondják a fiatalok, tehát együtt vannak. Ez persze nem csak az ifjakra igaz. Mindenki szeretne minél több időt azzal tölteni, akit szeret.

– Ez a lényege a párkapcsolatnak: egymással lenni, egymással megosztani pozitív élményeket. Ez erősíti a kapcsolatot: együtt megyünk kirándulni, együtt dolgozunk a kertben, együtt főzünk a konyhában, együtt nemzünk gyermeket, együtt neveljük fel. Ezek az együttes élmények erősítik a kapcsolatot. De az egyéniségünket nem kell elveszteni. Mindenki a saját egyéniségével él, azzal működik a társadalomban. Ami nagyon fontos: mindennek az alapja a bizalom. Ha ez nincs, akkor csak erőfitogtatás van, ez pedig játszmákba torkollik – elemezte Fa Ágnes.

A párkapcsolatért is tenni kell, hogy ne szakadjon szét, inkább erősödjön. Hogy mégis mit és hogyan, az nem is olyan egyszerű.

– Általában a férfiak kevésbé értik meg, hogy a nők szeretnék, ha mindig együtt lennének, és aggódnak, ha nem így van. Ilyenkor jönnek a telefonhívások: merre vagy, mit csinálsz, miért nem vetted fel a telefont azonnal? A nő dolga ugyanis az, hogy megtartson, hogy befogadjon, hogy ápoljon. A férfinak meg az a dolga, hogy gondoskodjon. Ezek a kérdések bizonyos szinten jól esnek a másik félnek, hiszen azt látja, hogy szeretik és aggódnak érte. Viszont teher is, mert egy idő után kellemetlen, akár nevetség tárgyává is válhat a férfi, hogyha állandóan keresi a párja, hogy merre tartózkodik. Érezni kell, mikor kell az aggódást kifejezni és mikor kell féken tartani. Az is fontos, hogy a férjére mennyire figyel a felesége és viszont. Ez az életnek az egyik legnagyobb kihívása, hogy tudjam azt, hogy itt most még kell lépni, vagy már nem szabad, mert megmételyezi a kapcsolatot – emelte ki a szakember.

Február 14-én (majdnem) minden a szerelemről szól, persze sokan már most is készülnek a Valentin-napra. Képünk Zalaegerszegen készült, ahol „szerelmes körtefán” helyezhetett el párjának szóló üzenetet, aki akart, ezt tette Kozári Csenge és Udvari Viktória is Fotó: Katona Tibor

Az természetes, hogy minden kapcsolatban vannak konfliktusok – ám ezek megoldási módjai lehetnek sorsdöntőek. Néha már maga a kommunikáció, a problémák megbeszélése sem egyszerű. S utána jön a következő lépés, hogy ki mit tesz azért, amit a másik vár tőle, hogy tovább működjön a kapcsolat.

– Az első időszakban mindenki a jobbik arcát mutatja. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy az embereknek van egy nem jobbik oldala is: amikor morcos, amikor félrevonul, amikor nem akar együtt lenni a párjával. Szeretné megélni az egyéniségét, önmagát. A férfi szeretne a barátaival lenni, a nő a barátnőivel csevegni. Ezeket hagyni kellene, mert jó, ha vannak saját programok. De újra a mértékre hívnám fel a figyelmet: ha valaki túl sokat lép ki, akkor kérdéses, hogy mit vár ettől a kapcsolattól. Ám azt, hogy mindig együtt legyenek, mindent együtt csináljanak, azt ne várja senki, mert az nem is normális. Az embernek a függetlenségét is meg kell élnie a kapcsolatban. És legyen az a boldogság, hogy ha hazamegyek, otthon vár a párom, aki segítő és támasz – emelte ki Fa Ágnes.

Amikor az ember szerelmes lesz, azt hiszi, ez az érzés örök. Amikor két ember összeköti az életét, s kimondja a boldogító igent, úgy érzi, „holtomiglan – holtodiglan” fog tartani. Ám a házasságok több mint fele válással végződik. Talán első pillanatra furcsának tűnhet, hogyan függ össze szerelem, jól működő párkapcsolat és válás, de ha belegondolunk, a „más kárán tanul az okos” mondás ebben az esetben is érvényes lehet.

– Az a tapasztalatom, hogy egyre kevésbé viselkedünk felnőtt módjára, amikor az életünkben problémák merülnek fel, vagy válsághelyzetbe kerülünk – fogalmazta meg Dr. Koller Csilla, aki több mint egy évtizede családjogi bíró, így látja, milyen hibák vezetnek a házasságok megromlásához.

Önismeret is kell ahhoz, hogy működjön a házasság - hangsúlyozta dr. Koller Csilla Fotó: Keszey Ágnes

– Amire leggyakrabban hivatkoznak a felek, hogy elhidegült a kapcsolatuk. Nehezen veszik tudomásul, hogy kezükben van a lehetőség arra, hogy megjavítsák a házasságukat, sok esetben inkább lemondanak róla. Nem gondolnak bele, hogy tenni kell azért, hogy egy kapcsolat működjön. A házasság is egy élő rendszer, amelynek szüksége van újra és újra bevitt energiákra, anélkül "lecseng"- hangsúlyozta dr. Koller Csilla.

A házasságok megromlásának szintén gyakori oka, hogy a szülők beleszólnak a kapcsolatba.

– Azok, akik nem elég erős személyiségek, vagy túl szülőfüggőek, nem tudják eldönteni, kinek a szavára hallgassanak. Holott nem más szavára kéne odafigyelni, hanem kialakítani a saját egyéniséget. Az önismeret hiánya is sokszor oka bontópereknek: aki magát sem ismeri, hogyan tudná megismerni a párját. Fontos az is hogy mennyire tudjuk megélni a saját nőiségünket, s mennyire tudják megélni mellettünk a férfiak a saját férfiúi voltukat – emelte ki a bírónő. Tapasztalatai szerint az is közrejátszik a kapcsolatok megromlásában, hogy a legtöbb ember nem igazán tudja kezelni az indulatait és nem tudja úgy alakítani a nehéz helyzeteket, hogy abból ne újabb konfliktus keletkezzen.

– Gyakori, hogy a felek kivetítik a problémáikat, a másikat hibáztatják azért, mert tönkrement a házasság. Ha valaki beszáll ebbe a mókuskerékbe, akkor nyilván a másikra mutogat. Aki elismeri, hogy hibázott, és tudja is miben, és a felbomlóban lévő házassága jó oldalait is látja, az a felnőtt ember. Talán a következő párkapcsolatában már nem hibázik, vagy a korábbi hibát nem követi el- vélekedett dr. Koller Csilla.

A bírónő kihangsúlyozta: a bontópereknél számára az a cél, hogy ne mélyítse a felek közötti már amúgy is meglévő szakadékot, hiszen ha nem tudnak a jövőben együttműködni, azt a közös gyermek sínyli meg.

– A bíró számára feladat – a perrendtartás előírja – hogy békítse a feleket, próbáljon odahatni, hogy az életközösség helyre álljon, de erre nem mindig van reális esély. Ilyen például az a helyzet, amikor valamelyik fél már újabb kapcsolatot létesített. Ez már számára biztonságot nyújt, tervezi a jövőjét, míg a másik megcsaltnak, kiszolgáltatottnak érzi magát és csak erre tud koncentrálni- emelte ki a bíró, aki kompromisszumkészséget is fontosnak tartja. – Amíg benne vagyunk a haragszomrádban, amíg sértettség és fájdalom van, addig nehezen lehet megállapodásokat kötni, nehezen mozdulnak el a saját álláspontunkról a felek. Ha kicsit már eltávolodtak a problémától, akkor könnyebben mennek a döntések – szólt egy fontos problémakezelési módról ki dr. Koller Csilla, aki nem csak bíróként, hanem családanyaként, feleségként is látja a házasságot.

– Minden házasságban vannak problémák – ezt tudomásul kell venni. Nem rózsaszín ködben kell élni. Az is rossz, hogy megpróbálunk külső elvárásoknak megfelelni a párkapcsolatban. Megmondják nekünk milyen a jó anya, apa, milyen a jó feleség, férj – mindezt kívülről, nem ránk szabva. S ha nem tudunk ezeknek az elvárásoknak megfelelni, örök elégedetlenek leszünk vagy magunkkal, vagy a párunkkal. Hosszútávon mindkettő váláshoz vezethet. Probléma, hogy ami jó, azt kevésbé látjuk meg a kapcsolatban, mint ami rossz. Ha többet dicsérjük a másik felet – főleg mi, nők, mert mi vagyunk a férfiak számára a tükör – akkor ők is pozitívabban fognak hozzáállni a dolgokhoz. Nem lehet megspórolni a házasságban sem a munkát: tenni kell érte, hogy jó legyen. Attól nem lesz jó a házasságunk, ha a szeretetünknek van egy vagy több közös tárgya a gyerekeink személyében. Férjnek és feleségnek figyelnie kell egymásra Meg kell találni azokat a lehetőségeket, ami kettőnket tart össze, hiszen mi vagyunk a család alapja. Ne várjuk, hogy a másik változzon: mindig magunkon kell dolgozni: s ha mi változunk akkor van esélye annak, hogy a másik ezt észreveszi és ő is változzon.

„Férfi és nő sohasem érthetik meg egymást, mert mindegyik mást akar. A nő a férfit, a férfi a nőt.”- kezdte a beszélgetést az idézettel Honthegyi Zsolt evangélikus lelkész. Ám nem zárta le ennyivel.

A másik fontosabb, mint az, hogy kinek van igaza – vallja Honthegyi Zsolt

– Talán ez nem annyira divatos ma. Európa-szerte élnek egyre többen élnek egyedül, mint párkapcsolatban. Ám férfi és nő teremtettségében azért van, hogy ketten legyenek egyek. Nyilvánvalóan mindenki lehet önálló személyiség, kiteljesedhet, de társas lények vagyunk – emelte ki a lelkész, aki elmesélte, hogy a hallott a rádióban egy katolikus felkészítő programról, s ebben nagyon megragadta egy gondolat, mely így hangzott: ha boldog akarsz lenni, akkor hagyd a házasságot, mert ha boldoggá akarod tenni a másikat, akkor házasodj.

– Elfelejtjük, hogy boldog akkor lesz az ember, ha boldogságot tud adni. Nem lehet csak kivenni egy kapcsolatból. Amikor azt mondjuk, hogy válságban a házasság, az többnyire ebből az attitűdből táplálkozik, hogy „de én annyit akartam tőle, és nem kaptam”. Nem az a kérdés, hogy mennyit kapok. Mindig az a kérdés, hogy mennyit adok bele- emelte ki Honthegyi Zsolt, aki szerint bár a szerelem szép, de a házasság nem erről szól, sokkal inkább az együttlétről, annak minden nehézségével, problémájával, csalódásával együtt. A lelkész elgondolkodtató kérdéseket is sorolt, melyeket mindenki feltehet magának. El tudom-e úgy fogadni a másikat, úgy, hogy ő is elfogad engem? Mit tudok beletenni ebbe a kapcsolatba, mit tudok tenni érte? Mindenki megtalálja magában a választ, ám Honthegyi Zsolt úgy tapasztalja, sokakban nem merülnek fel e kérdések.

– Egyre több az együttélés, vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat. Nagyjából úgy néz ki, mint a házasság, de könnyű belőle kilépni. Az ember azt gondolja: biztos, ami biztos. De hogy lehet belemenni egy kapcsolatba, egy együttlétbe, hogy ha nem megy, akkor majd kilépünk belőle? Én egyébként azt gondolom, hogy sosem lehet könnyen kilépni. Nincs olyan kapcsolat, amit be lehet úgy fejezni, hogy ne sérüljön az ember. Olyan nincs, hogy veszem a kalapom és elmegyek és ebből nekem semmi bajom nem lesz, kit érdekel a másik – osztotta meg gondolatait Honthegyi Zsolt. A lelkész szerint nehéz megmondani, mi a jó házasság titka, hiszen erre nincsenek receptek. Alapkérdés van: tudunk-e a másikért élni?

– Vannak apróságok. Azt mondja egy statisztika, hogy napi négy ölelés a túléléshez elég. Vagy legyen egy nap, amikor csak jót mondunk a másikról. Egy válságban azon kell gondolkozni, mi is hozott össze bennünket, fel tudjuk-e idézni, ami jó volt a másikban? Döbbenetes ráébredni, hogy akkor azt szerettem benne. De ő nem változott és én sem változtam annyit. Lehet, hogy voltak csalódásaim, mert azt gondoltam, ő majd olyanná fog lenni, amilyennek szeretném – sorolta a lelkész, mi minden juthat az ember eszébe. Honthegyi Zsolt úgy véli, ne gondoljuk, hogy megváltoztatjuk a másikat, hiszen az emberek többsége maga sem akar változni. A házasságban ezek mellett a hétköznapok konfliktusai, a veszekedések is természetesek és elkerülhetetlenek.

– Az ember felcsattan, de tud -e tudatos lenni annyira, hogy után ki tudja mondani, hogy bocsáss meg? Akkor is, ha neki volt igaza Sőt, leginkább akkor, ha neki volt igaza. Az igazság kérdése, azt gondolom, egy nagy buborék. Az ember ragaszkodik hozzá, nagyon fontos dolog. De pont a házasságban lehet leginkább megtapasztalni, hogy mennyire nem számít az igazság. Egy – egy nagy veszekedés után derül ki: hát most nem mindegy? Nem mindegy, hogy kinek volt igaza? Megérte, hogy bebizonyítsam, a másik földbe döngölésével, hogy nekem volt igazam? Sosem éri meg. Nem tesz büszkévé, nem lesz jó érzés, hogy látom: most bebizonyítottam. Nem jó győzni, mert a házasság nem a győzelemről szól. Sokkal inkább arról, hogy meg tudom-e győzni magamat, arról, hogy a másik fontosabb, mint az igazság – gondolkoztat el a lelkész.

S milyen apró dolgokból születnek sok esetben nagy viták: megint nem hajtottad le a WC tetejét! Igen, de te meg középen nyomod ki a fogkrémet – hangzik el sok otthonban.

– Az ember azt gondolná, hogy ez nem számít. Az első évben. Aztán ezek lesznek a kardinális kérdések, hogy soha és direkt... De végig tudom-e gondolni, miért is olyan fontos nekem az a fogkrém vagy ez a wc-deszka? Nem fontosabb-e a másik? S kiderül, hogy a másik fontosabb. Mert mindent elveszíthetek. Nem jó egyedül. Kell az embernek, hogy valaki megérintse. Kell, hogy valaki megsimogassa és azt mondja, hogy szeretlek. Persze nem könnyű jól csinálni. De itt kell hozzátennem, hitem és meggyőződésem szerint, hogy itt lép be az Isten. Mert mi elrontjuk. Mi képtelenek vagyunk elég jók lenni. Belép az Isten, ha hívjuk, ha, akarjuk és ő képes megváltoztatni, képes jóvá tenni, képes helyrehozni. Hiszem, hogy az Istenben való bizalom erősíti a kapcsolatot, Ahogy a Prédikátor könyve is mondja: a hármas fonás nem szakad el. Igen, egy kapcsolathoz kell Isten, aki megőrzi, megerősíti és hordozza őket, együtt, egységként.