Néma járvány: a csontritkulás

A Dr. Hetés Ferenc Szakorvosi Rendelőintézet Egészségfejlesztési Irodája folyamatosan végez lakossági szűréseket. Az október a csontritkulás leküzdésének, illetve időbeni kiszűrésének jegyében zajlik.

A csontritkulás kezelésében fontos szerepet játszik a gyógytorna – erősítette meg Bacsa Józsefné (képen) gyógytornász

- Az elmúlt években vastagbél, nőgyógyászati, bőrgyógyászati, szájüregi, tüdő, szemészeti szűrést bonyolítottunk le. A részvételi arány meghaladta a 2500 főt a járásban – tájékoztatott Kánya Szilvia, az egészségfejlesztési iroda vezetője. - Idén márciustól júliusig további 5 körzetben szülész-nőgyógyász és bőrgyógyász szakorvos közreműködésével végeztünk szűrést több településen. Októberben a csontritkulás kiszűrésé került sorra. A vizsgálatokon a részvételi arány nagyon magas és ez köszönhető a háziorvosi körzetekben dolgozó kollégák szervező munkájának is. Az eddigi szűrések alapján elmondható, hogy minden körzetben felbukkan 1-2 pozitív eset, de előfordult már olyan is, hogy a megjelentek 20 százalékánál volt mérhető csontritkulás.

Hogy miért van erre szükség és mit is kell tudni a csontritkulásról és annak veszélyeiről, arról  Hamadeh Fuad reumatológus szakorvos beszélt.

- Világszerte milliókat, hazánkban mintegy 8-900 ezer embert érint a csontritkulás, vagyis a teljes lakosság majdnem 10 százalékát – mondta a szakember. - A további veszélyeztetettek köre másfél millióra tehető. A betegek nagy része azonban nem ismeri betegségét, vagy csak keveset tud róla, így megfelelő kezelésben sem részesül. A diagnosztizált esetek száma a következő 50 évben várhatóan megduplázódik köszönhetően például az egyre magasabb átlagéletkornak.

A reumatológus kiemelte: a legnagyobb veszélyt a csonttörés jelenti.

- A betegség a csonttömeg fogyásával, a csontszerkezet károsodásával, a csontok törékennyé válásával jár és csonttöréssel jár - folytatta. - A diagnosztizálatlan esetek nagy számának egyik oka az, hogy a betegség általában tünetmentes, és sokszor csak az első komolyabb törések után derül fény meglétére. A leggyakoribb csontritkulásos törések a csigolya-, alkar-, csípő- és a deréktáji törések. Hazánkban ezek közül évente közel 16 ezer a combnyak -, 27 ezer a csukló - és 30 ezer a csigolyatörés. E törések minden harmadik, 50 év feletti nőbetegnél előfordulnak, a kor előrehaladtával pedig egyre gyakoribbá válnak: a 80 évesek 70 százalékánál létrejöhetnek.

A csontritkulásos törések komoly, többnyire visszafordíthatatlan változásokat okoznak az életminőségben: csökken vagy megszűnik a munkaképesség, a beteg elvesztheti az önellátásra való képességét, vagyis élete végéig mindennapos segítségre szorul, illetve a következmények között a halál is szerepelhet. A Nemzeti Osteoporosis Alapítvány adatai szerint a csípőtáji törések után fél évvel minden hatodik beteg meghal. A következmények súlyosságát tekintve az sem elhanyagolható – mutatott rá a szakorvos -, hogy az önállóság elvesztése, a másokra szorultság és az elesettség érzése pszichésen is igen megterhelő a beteg számára.

- A leggyakrabban előforduló, csontritkulásból eredő törés a csigolyatörés – tette hozzá  Hamadeh Fuad - ami akár úgy is bekövetkezhet, hogy az érintett nem észleli, sokszor csak a hát egyre nagyobb fokú görbülete, vagy a testmagasság csökkenése hívja fel a figyelmet a bajra. A legnagyobb veszélyt az újbóli törések jelentik, melyek láncreakcióvá sokasodva tartós mozgáskorlátozottságot okozhatnak. Hazánkban a mozgássérültek mintegy 30 százaléka csontritkulás miatt válik tartósan mozgáskorlátozottá.

A megoldás a megelőzés lehet.

- A csontritkulás teljesen nem gyógyítható. Különféle kalcium, illetve D-vitamin tartalmú készítmények és gyógyszeres kezelés mellett a rendszeres testmozgás, táplálkozás segít, de alkalmazható fizioterápia is. Az egyik legdrágább krónikus betegség, hiszen nemcsak a törések kezelése jelent kórházi költséget, de a munkaképesség és az önálló életvezetésre való képesség elvesztése hosszabb távú szociális kiadásokat jelent. A legolcsóbb, és a betegek szempontjából is legkedvezőbb megoldás a megelőzés. Nőknél a szűrővizsgálatok látogatásának megkezdése a változó kor elején javasolt, a 40-50-es évek ugyanis még a prevenció időszaka lehet.

A szakorvos a mozgás jelentőségére hívta a figyelmet, ami jótékony hatással lehet ebből a szempontból is a szervezetre.

- A megelőzés alapkövei már gyermekkortól lefektethetők – mondta. - Az egészséges életmód, táplálkozás és a rendszeres testmozgás jelentősége nemcsak a csontritkulás, de egyéb betegségek szempontjából is rendkívül nagy. A megfelelő, rendszeres testmozgás nemcsak növeli a csonttömeget, így kisebb az esély a törésre, de a sportolás által fenntartott egyensúlyérzék, a megfelelő mozgáskoordináció segít kivédeni a törésveszélyes szituációkat. Leginkább azok a mozgásfajták alkalmasak a csonttömeg növelésére, amelyek a nehézségi erő ellen hatnak, vagyis a futás, gyaloglás, torna. Az úszás nem tekinthető ideális sportformának itt, de kiegészítő mozgásnak igenis hasznos, hiszen karbantartja az izmokat, és a hát szempontjából is jótékony, ami a csigolyatörések elkerülésében segíthet. Napi minimum egy óra mozgás javasolt ahhoz, hogy valóban tegyünk a csontritkulás ellen. A kezelés persze csakis akkor lehet sikeres, ha az érintett a megfelelő ideig, hosszú távon részesül benne, azonban sokszor maga a beteg a legnagyobb akadályozó tényező. A gyógyszerszedés és a mozgás rendszerességének fenntartása sokak számára nehézséget jelent, egy felmérése szerint az orvosok 85 százaléka számol be arról, hogy a csontritkulásos betegek túl korán abbahagyják a kezelést, még azelőtt, hogy a terápia tényleges hatását ki tudná fejteni.

A csontritkulás kezelésében fontos szerepet játszik a gyógytorna – erősítette meg Bacsa Józsefné gyógytornász. - A mozgás izom-összehúzódást hoz létre, ez egy inger a csontokra, amitől javul a vérkeringés, hiszen a vér a csontok építéséhez szükséges anyagokat szállítja és biztosítja a beépülésüket. A fizikai terhelés a csonttömeg növekedését és a csontszerkezet erősödését indukálja. A gyógytorna gyakorlatsorát mindig a csontritkulás fokozatának megfelelően kell felállítani, egyénre szabottan. Figyelembe kell venni a beteg életkorát, alkatát, a szövődményként kialakult töréseket, szervi problémákat, fájdalmakat, pszichés állapotot. A fokozatosság elvét betartva, eszközzel (bot, labda, szalag, súlyzó), vagy eszköz nélkül végeztetett gyakorlatsor a napi rutin részét kell, hogy képezze.