Ötödik randi már nincs is - Tari Annamária az online generációkról

A fenti párhuzamot Tari Annamária pszichoterapeuta, pszichoanalitikus vetette fel a napokban az egyik zalaegerszegi kávézó Pszicho estjén, Nagy Réka klinikai szakpszichológus vendégeként. A téma az online tér életünkre, és gyerekeink sorsára gyakorolt hatása.

A mai 40-es, 50-es korosztály, még ha nyitott is a számítógépes világra, csak digitális bevándorló, örökös felhasználó lehet, hiszen nem ebbe született bele. Az átmenetet a 80-as években világra jött Y generáció adja, amelynek tagjai még a könyvespolcok alatt cseperedtek, míg a 95 utáni Z generációt, valamint a 2005 utáni alfákat már élettérként öleli körül az online világ.

- Az a szülő, aki a számítógépbe bújó gyerekét látva kijelenti, hogy az internet egy nagy hülyeség, vagy büntetésként elkobozza tőle az okostelefont, hibát követ el - hallunk egy fontos intelmet. - Egy világot ugyanis nem lehet elvenni azoktól, akik beleszülettek. Akkor járunk el helyesen, ha a családban hetente 2-3 alkalommal szóba kerül az internet, sőt, a világhálót használjuk fel arra, hogy fontos témákat napirenden tartsunk.

Tari Annamária: - Az a szülő, akin át lehet gázolni, ijesztő, hiszen gyenge. Ez pedig szorongást kelt a gyerekben

A szemellenzős tagadás helyett fogadjuk el, hogy az internet fontos, szeressük meg. Ellenkező esetben semmit nem fogunk megtudni arról, hogy a gyerek mit művel a virtuális térben. Nem fogja elmondani a szüleinek, mert úgy érzi, fényévnyi távolság tátong közöttük.

- Pedig bizonyos életkorban nagy szükség van a kontrollra, hiszen az online tér olyan, mint a korai vadnyugat, hiányoznak a kerítések, a közös értékrend által kialakított kritikai szűrők - folytatja Tari Annamária. - Ezt a kompetenciát a szülőknek kell gyakorolniuk. Nem fordulhat elő, hogy nem tudjuk, milyen üzeneteket kap a 10 éves gyerekünk. Ráadásul igénylik is ezt a védelmet, még ha nem is vallják be. Az a szülő ugyanis, akin át lehet gázolni, ijesztő, hiszen gyenge. Ez pedig szorongást kelt a gyerekben.

El kell ismerni, nehéz konkurálni az online tér könnyen és gyorsan hozzáférhető ingeráradatával. Az okostelefon felér egy luxus gyerekszobával, lakója akár nyolc dolgot is csinálhat egyszerre, szabadon lebegő figyelemmel. Hatására a tanulás hihetetlenül felgyorsul, az agy alkalmazkodik, új idegpályák létesülnek. Ugyanakkor a pszichés, érzelmi érés sebességét nem lehet felgyorsítani, az ember személyisége ugyanis múlt századi módon van bekötve. Ez a két, egymásnak feszülő folyamat alapozza meg azokat az ellentmondásos, s nem egyszer riasztó hatásokat, amiket a virtuális világban való elmerülés okoz az online generációk életében - taglalja a szakember.

Ebben a kavalkádban nincs lassítás, pillanatonként érkeznek az új impulzusok, az online mindig ébren és jelen van. Régen az agynak volt leállási ideje, amikor csak úgy bambult az ember, kószáltak a gondolatok amerre akartak, megágyazva az igazi kreativitásnak. Volt tere és ideje a belső monológoknak, az önreflexiónak, ami elengedhetetlen a személyiségfejlődéshez. A mai online generációk azonban (némi túlzással) állandó vibrálásban élnek, félnek kikapcsolni a gépet, hátha lemaradnak valamiről. A tizenévesek leginkább úgy szeretnek leülni a vasárnapi ebédhez, hogy a kanál és a villa mellett ott legyen az okostelefon. Pedig nem NASA alkalmazott a gyerek és nem is készenléti orvos, mégis úgy érzi, fenn kell tartania az azonnali reagálás lehetőségét. Gyakori, hogy a megélt élmények helyett virtuális élvezeteknek hódolnak, a "like" tölti be az önértékelést megtámasztó (vagy leromboló) érzelmi infúzió szerepét, s a valódi örömök helyébe a megosztás keltette eufória lép.

- Nem meglepő, hogy ha egy 16-17 éves lány elmegy futni, s közben lemerül a telefonja, szinte összeomlik, mert nem tudja azonnal kiposztolni - hoz újabb példát a pszichológus. - Úgy érzi, ha nem kerül fel az online színtérre, olyan, mintha meg sem történt volna... Az érzelmi inkontinencia, vagyis, hogy valaki nem képes magában tartani az éppen átélteket, az idősebbekből sem hiányzik. Az X generáció is az online személyiségével szerepel a neten, hízelgő képeket, bölcs Coelho idézeteket oszt meg, kiposztolja, hogy milyen finom lett a süti, milyen édes a kutya. A saját, idealisztikus képünket mutatjuk, s ez az igyekvés a mindennapi élet drogjává válhat.

A fiatal kori párkapcsolatok ugyancsak könnyen félresiklanak a virtuális térben. A triviális veszélyeken túl a normális ismerkedést is megmérgezi, hogy a másik túl gyorsan válik átláthatóvá. Nem maradnak izgalmas, felfedezendő titkok, a hajnalig tartó csetelések során kiömlik minden. Ezt még meg kell írni, ja, még ezt is... Éppen a kapcsolat legszebb, bizsergető szakaszát emészti fel a mesterségesen felpörgetett, sokszor hamis érzelmi spirál. Mintha nem volna idő egymás megismerésére, előreszaladó fantáziától űzve, szorongva hajtanak a biztos pozícióra. Aztán jön a gyors telítődés, s ötödik randi már nincs is. Érdekes ellentmondás, hogy amíg az online térben hihetetlen gyors az érzelmi kitárulkozás, addig a valós találkozásnál inkább rejtve maradnak e gesztusok.

- Az informatika térhódítása a tudásfölény új harcát is magával hozta - vesz fel újabb szálat Tari Annamária. - Régen az idősebb generáció volt tekintélypozícióban, mára ezen a területen átbillent a libikóka, a fiatal generáció a tudás letéteményese. A korosabbaknak ez persze nem tetszik, de a fejlődés olyan gyors, hogy már az Y és a Z generációt is applikáció hegyek választják el egymástól. Az internetnek rengeteg forradalmi változást, értéket köszönhetünk, ám akad ezek között délibáb is. Azt hisszük, hogy időt nyerünk általa, nem kell például csekkekkel sorba állni a postán. Igen, de az így megnyert időt is a gép mellett töltjük, aktivitásként élve meg a legnagyobb passzivitást. Ami a fejlődő szervezetre nézve különösen aggasztó. Mi remélhetőleg még nem jutottunk el oda, mint az angolok, ahol egy felmérés tanúsága szerint a gyerekek kevesebb időt töltenek a szabadban, mint a rabok. Utóbbiakat legalább naponta kiviszik sétálni...