Lehet rossz a tanácsadó - Csak szakképzett természetgyógyászhoz forduljunk segítségért!

2017. május 15., 11:30 szerző: Tremmer Tamás fotós: Tremmer Tamás
komment
PÁPA - A gyógyulni vágyók körében egyre népszerűbb a természetgyógyászat, amivel sokan vissza is élnek: a szükséges képzettség nélkül próbálnak segítő kezet nyújtani a hozzájuk fordulóknak. Minden esetben győződjünk meg arról, hogy szakemberrel van dolgunk!
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A természetgyógyászat nem más, mint az ősi népi, kínai, indiai, egyiptomi és görög eredetű orvoslás, amit a több évezredes tapasztalatok és az egyre nagyobb számú modern kutatások igazolnak. A természetes gyógymódok hatásmechanizmusa nem minden esetben ismert, maradéktalanul a modernkori tudományos módszerek sem képesek magyarázni, az általa kiváltott kedvező hatásokat viszont mérni lehet. Ezek a gyógymódok a szervezet öngyógyító erőit, a regenerációs képességeit serkentik.

Egyre gyakrabban hallunk, találkozunk természetgyógyászati módszerekkel, szakemberekkel. Sajnos, sok magát természetgyógyásznak valló egyén nem rendelkezik semmiféle erre feljogosító végzettséggel, engedéllyel, annak ellenére, hogy akár már húsz éve mindenki ismeri a környéken mint „természetgyógyászt”.

Nem árt tudni, természetgyógyász végzettség önmagában nem létezik, ez egy szakmacsoport, ami sok szakterületet foglal magába, mint például a reflexológia, akupresszúra, alternatívmozgás-, masszázsterápia, életmód tanácsadás, fülakupunktúrás addiktológia, fitoterápia, kineziológia, alternatív fizioterápia, szemtréning.

Az ezen kívüli tevékenységek vagy orvosi végzettséghez kötöttek, vagy nem szabályozottak. Ha a fenti megnevezéseket nem használja a szakember, feltehetőleg nem természetgyógyásznál járunk, tájékoztatott Szabó Richárd, aki a természetgyógyászat több ágában is otthonosan mozog: reflexológus, fülakupunktúrás addiktológus, kineziológus.

Felhívta a figyelmet arra, hogy egyesek gyakran megkerülik az előírásokat, például tanácsadóként feltüntetve magukat: ilyen esetben szintén nincs felhatalmazva terápiára. Mára lassan odáig fajul a helyzet, hogy kevesebb az engedélyekkel, végzettségekkel dolgozó szakember, mint a „tanácsadó”. Sűrűn találkozhatunk gyógynövény-, kineziológia-, táplálkozási tanácsadóval, vagy éppen csontkováccsal. Közös bennük, hogy bárminek is nevezik magukat, beteg emberrel nem foglalkozhatnak. Lehet, nagyobb problémát okoznak, mint amennyit esetleg segítenek.

A természetes gyógymódok tudásanyaga tapasztalatokon alapul, azonban mára egyre több tudományos kutatás születik alkalmazási lehetőségeiről. Ezek a módszerek járhatnak mellékhatásokkal, de leginkább csak a hozzá nem értő, szakszerűtlen kezekben. A módszerek szabályainak betartása esetén biztonságosan használhatóak, ezért érdemes hivatalos természetgyógyászt felkeresni.

A természetgyógyászati szakok államilag elismert egészségügyi végzettségnek minősülnek, jelenleg egy állami hivatalnál lehet belőlük vizsgázni. Először anatómiából, élettanból, kórélettanból, klinikumból, elsősegélynyújtási ismeretekből, majd általános természetgyógyászati modulból kell vizsgázni és csak ezután kell a szakterületek valamelyikéből vagy többól választani. Természetesen a vizsga megléte ugyan nem garancia a minőségi szolgáltatásra, de legalább egy információ arról, hogy az adott szak(ok)on végzett természetgyógyász a szakmai rátermettségéről egy államilag kinevezett szakértőkből álló vizsgabizottság előtt tanúbizonyságot tett.

A természetgyógyász szakember az állami vizsgára, mint alapokra építi fel saját karrierjét. A szakmai munkásságba beépíti a tapasztalatait, és jó esetben folyamatosan képzi magát. Szabó Richárd most éppen fitoterapeuta-, valamint dietetikus hallgató. Van aki megelégszik az állami vizsga nyújtotta szinttel, így elég nagy a szórás a szakemberek felkészültségét illetően. Ha gyanú merül fel a „szakemberrel” kapcsolatban, ne röstelljük elkérni a végzettségét, ami egy állami szerv által, törzskönyvi számmal ellátott bizonyítvány, és ÁNTSZ-engedélyét.

Oklevél, tanúsítvány semmire nem jogosít! Állandó telephely esetén rendelőhöz kötött a tevékenység: váróhelyiség szükséges, ahol a betegjogi képviselő elérhetőségét ki kell függeszteni; a betegeknek külön mosdó, négyszemközti beszélgetésre alkalmas kezelő egyaránt előírás. Az első alkalommal a személyi adatok rögzítése, orvosi dokumentáció átnézése és az adott módszer ismertetése történik. Ezek hiányában kérdéses a szakmai irányelvek betartása.

Tremmer Tamás

2017. május 15., 11:30 szerző: Tremmer Tamás fotós: Tremmer Tamás

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...