Régen nem a fogyókúra miatt böjtöltek - miként működhet az újévi fogadalom?

Az újévi fogadalomtétel tehát a jóléti társadalom, a modern kor gyümölcse, amikor is az idők szele az állandóság helyett a változást, a közösség helyett pedig az egyént fújta a középpontba.

- Régen egészen más célok mozgatták az embereket, s azok az ismeretek sem álltak rendelkezésre, amelyek a mai újévi fogadalmakat motiválják - halljuk Marx Máriától, a zalaegerszegi Göcseji Múzeum etnográfusától. - A bőség és a termékenység volt a vágyott cél, a dohányzás ártalmassága, vagy a szénhidrátok egészségtelen volta senkit sem aggasztott. Ha egy nő például böjti fogadalmat tett, azt a gyermekáldás reménye, a szerelem vagy a bosszú inspirálta, nem a fogyókúra. A személyiség, az életvezetés irányítása sem kapott akkora teret mint ma, az emberek nem arra törekedtek, hogy kiteljesítsék önmagukat, hanem arra, hogy megfeleljenek a környezetüknek.

Most már elégedett lehet a tükörben látott képpel Horváth Viktória. Balról edzője és mentora, Fekete Ildikó Fotó: Pezzetta Umberto

Nagy Réka klinikai szakpszichológus úgy látja, az újévi fogadalomtevés egyszerre pozitív és negatív aktus. Pozitív azért, mert a számvetés minden esetben fontos mozzanata az életünknek, hiszen aki fogadalmat tesz, az felismeri, hogy a múltban milyen hiányosságokkal, káros tevékenységekkel élt együtt.

- Nagyon pozitív, ha valaki szembe tud nézni a hibáival, s felismeri, hogy a változást csak ő maga idézheti elő, az nem másokon, hanem rajta múlik. Ez a fajta szembesülés az első lépés minden előremutató életmódváltásban - részletezi a szakember. - Ugyanakkor hajlamosak vagyunk ezt egy jelentős dátumhoz kötni, mint az újév, vagy akár a születésnap. Ennek oka, hogy mindkét dátum szimbolikusan új kezdetet is jelent. A fogadalom dátumhoz kötése azonban (még ha közeli is az időpont) halogatásra utal, s az így születő ígéretek 90 százaléka eleve kudarcra van ítélve. Gondoljunk bele, ha vágyunk valami jóra, azt rendszerint azonnal akarjuk. Az újévi fogadalmak azonban legtöbbször olyasmiről szólnak, amit nem szívesen csinálunk, vagy tartunk be. Megkönnyebbülünk a fogadalomtételtől, hiszen úgy tűnik, hogy már tettünk valami előremutatót, a halogatás azonban az elhatározás gyengeségéről üzen.

Ráadásul a fogadalmak gyakran irreálisak, túl nehezen betarthatók, ami aztán egyben mentségként is szolgálhat. Aki valóban elszánt, az apró lépésenként halad a célja felé, nem vár el irreális dolgokat magától és nem újévkor, hanem azonnal kezdi a megvalósítást.

Marx Mária etnográfus, főmuzeológus

- A kudarcok másik fő forrása az, hogy a fogadalmakban nem a saját vágyaink tükröződnek, hanem mások elvárásai miatt bonyolódunk ígéretekbe - folytatja Nagy Réka. - Az a hölgy, aki valójában jól elvan a némi súlyfeleslegével, nehezen fogja betartani az elhatározott diétát, mert nem a saját vágya hajtja, hanem a külvilágnak akar megfelelni. Ha pedig a motiváció nem belülről jön, a cél is nehezen tartható.

Egyes vizsgálatok azt erősítik, hogy leginkább egy új eszme, új identitás felvállalása garantálhatja a fogadalmak sikerét. A kísérletben a dohányzásról leszokni vágyókkal eljátszatták a pulmonológus szerepét, aki a rendelőjében éppen egyik páciensét próbálja meggyőzni arról, hogy a dohányzás tüdőrákot okoz. Még röntgenfelvételt is kaptak az érveléshez. A vizsgálatot követően a dohányos „orvosok" többsége jelentősen csökkentette a napi adagját, mert a szerepjáték révén óhatatlanul azonosult a tüdőgyógyász identitásával.

Valami ilyesmi történhetett a 23 éves Horváth Viktóriával is, aki sikerrel valósított meg egy klasszikus fogadalmat: 27 kilótól szabadult meg. Igaz, nem újévkor vágott bele...

- A magam számára is rejtély, hogyan lettem anno 94 kiló - meséli derűsen a csonkahegyháti lány, aki a zalaegerszegi postán dolgozik. Viki 175 centiméter magas, s jelenleg 67 kiló. - A génjeim eleve hajlamosítottak a hízásra, én pedig nem figyeltem magamra, csak éltem a világba. Sokat nassoltam, s az édességet sem vetettem meg. Középiskolába kerülve kezdett el zavarni a tükörben látott kép, s akkor a lehető legrosszabb módját választottam a fogyásnak: minimális adagokat ettem, s nem mozogtam. Az ismereteim is hiányosak voltak, megesett, hogy 1-2 pogácsával próbáltam kihúzni a napot, ma már tudom, hogy ez a gyors vércukorszint emelkedés miatt is nagy tévedés volt. Sikerült ugyan lefogynom 13 kilót, de amint lankadt a figyelmem, szép lassan visszakúszott a duplája.

Nagy Réka klinikai szakpszichológus

A Csány szakközépben tanult, elvégezte a 2 éves jogi asszisztensi szakot is.

- Ezt követően találtam rá a kangoo edzésre, aminek egyből megfogott az atmoszférája. Korábban az iskolai tornaórákon kívül egyáltalán nem sportoltam, így az elején, megfelelő fizikum hiányában akadtak nehézségeim, de ez a mozgásforma annyira felvidítja, feltölti az embert, hogy a lekesedés átsegített.

Az átütő eredmény azonban váratott magára, így eldöntötte, további segítséget kér edzőjétől, Fekete Ildikótól. Átbeszélték az étrendjét, a táplálkozási szokásait, s szisztematikusan végigvették, milyen alternatívák vethetők be a szénhidrátban és cukorban dús étkek kiváltására.

- Elhatároztam, hogy ezúttal nem a fogyás lesz a cél, hiszen a saját hibámból már tudtam, csak az életmódváltás hozhat hosszú távú eredményt - folytatja. - A környezetem kicsit furcsállja, hogy „lemondok" a klasszikus vidéki fogásokról, de bennem már nincs kétség, mert érzem, tudom, hogy nekem ez jó. Ráadásul nem sanyargatom magam, megtaláltam a nekem tetsző ízeket, s a kedvenc édességemet nem is tagadom meg magamtól. Sokan faggatnak, milyen csodabogyónak köszönhetem a fogyást, s nem örülnek a válaszomnak, miszerint „csak" egészséges étrend és mozgás kell a cél eléréséhez és megtartásához.

Mint elmondja, átalakulás közben hatalmas lelki kapaszkodót jelentett számára az edzések légköre, a csapat, a velük való azonosulás.

- Motivál, tuningol, beleszerettem, szinte kimeríthetetlen erőforrás lett számomra. Nekem ez kell... Emellett avval is tisztában vagyok, milyen fontos pillanat volt az életemben, amikor szembesültem a ténnyel, változásra van szükségem. A napok rohannak, sodornak, de kell egy pont, amikor megállok, és felteszem magamnak a kérdést: akarom én, hogy ez legyen belőlem? Akarom, hogy rossz legyen tükörbe nézni? Akarom, hogy mindig csalódás érjen a próbafülkében? Egy percig se állítom, hogy könnyű lett volna, hogy ne kívánt volna sok energiát a váltás, a rendszeres edzés. De az erőfeszítések után mindig elégedettség járt át: megcsináltam, és jólesett.