Ültess pettyegetett tüdőfüvet a kertbe!

2017. március 20., 16:42 szerző: Fincza Zsuzsa
komment
Ha „természetszerű” kertet akarunk építeni, ne hagyjuk ki a pettyegetett tüdőfüvet, keressünk számára árnyékos zugolyt, amit majd kedvére belakhat.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Ilyentájt kezd nyílni, így korán a kertünkbe csalogatja a hasznos rovarokat. Kedvenc vadvirágunk ráadásul fontos gyógynövény, a neve Pulmonaria officinalis, azaz orvosi tüdőfű. A szintén gyógyerejű fehérfoltos rokonától lényegében csak a levelében különbözik, a „pettyéknél” a foltok nagyobbak, bennük a középkori orvosok a beteg tüdő képét látták – innét a növény elnevezése. A több száz évvel ezelőtt hivatalosan elismert „szignatúratan” útmutatása szerint a tüdőfüvet a tüdő és a légutak nyavalyáinak kezelésére használták – tüdővész gyógyításában szerény sikerrel, hurutos köhögés esetében eredménnyel. Bár a „szignatúratan” tanításai – a valamihez való alaki hasonlóság vagy szín jelöli ki az orvosi rendeltetést – már régen túlhaladottak, megköpködni mégse kéne, hiszen ezek a hiedelmek vezettek végül a gyógynövények intenzív tanulmányozásához, s a valódi hatásainak a felfedezéséhez.

Pettyegetett levél, színváltó virág: orvosi tüdőfű
Fotó: A szerző

A tüdőfű egész Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos, beborítja Szibériát, hazánkban a lomblevelű erdők aljnövényzetében virul. Bájos virágának különlegessége, hogy a nefelejcshez és több érdes levelű rokonsághoz hasonlóan színváltósak a szirmai. Sejtjei ugyanis a lakmuszhoz hasonlóan instabil festékanyagot tartalmaznak, ami a sejtnedvek pH-értékétől függően hol rózsaszín hol pedig kék színre vált. Persze a változás nem pánikszerűen söpör végig a pártán, az alsó részén és az erezet mentén egy darabig rózsaszínű marad, így a virág különleges mintázatúnak tűnik. Ez amúgy a méheket, darazsakat, dongókat egyáltalán nem zavarja, nem véletlenül nevezik dongófűnek is, hiszen mindig döngicsél körülötte pár rovar. A tüdőfűnek amúgy erősen igyekeznie kell a virágzással, lombfakadásra elnyílik, s utána már csak a leveleit látjuk. Ami nem baj, hiszen ezekben rejlik a gyógyereje. A növény kifejlett, ép, egészséges tőleveleit júniustól augusztusig gyűjtsük, majd szárítsuk meg. Teáját a népgyógyászat légzőszervi megbetegedések kezelésére ajánlja. A Modern Herbal Botanical receptje szerint légúti gyulladás esetén egy teáskanál szárított tüdőfűlevelet egy csészényi forrásban lévő vízzel kell leönteni, s azt naponta többször iszogatni. A tüdőfű legfontosabb hatóanyaga az allantoin. A növény levelei és virágos hajtásai igen gazdagok nyálkaanyagban és C-vitaminban, s ásványi anyagokban sem szűkölködik. A népgyógyászat használja vérzéscsillapításra, hasmenés és aranyér kezelésére. Ajánlják gyomor és veseproblémákra, égési sérülések kezelésére, ekcémára. Zsenge levelei jóízűek, tavaszi salátaként is fogyaszthatók, az öregebbjét spenótként megfőzhetjük - állítólag vitamindús főzelék. Néhány országban levesek és vermutok ízesítésére használják, a belőle készített különlegességek előkelő éttermek étlapján szerepelnek.

Fincza Zsuzsa

2017. március 20., 16:42 szerző: Fincza Zsuzsa

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...