Zene, füst, sár és őrült hangulat - Tokajban rendezték meg a Spartan Race idei utolsó versenyét

A viadalt hazánkban második alkalommal szervezték közép-, vagyis super távon, ami azt jelenti, hogy a résztvevőknek minimum 13 kilométeres távot, valamint legalább 25 akadályt kellett leküzdeniük, nem beszélve a sok száz méteres szintkülönbségről.

A megmérettetésről ezúttal két „veterán" sportoló nyilatkozott lapunknak.

- 2015 március... minden ekkor kezdődött - kezdi történetét Kovács Gábor. - Vérnyomás-ingadozás miatt beutalót kaptam a kórházba. A kardiológus szerint a korábbinál még több gyógyszerre lett volna szükségem. Ekkor döntöttem el, hogy megpróbálok változtatni az életemen. Korábban szinte semmit sem sportoltam, de ekkor elkezdtem kerékpározni. Kezdetben 10-20 kilométeres távokat tettem meg, aztán ez a szám egyre csak nőtt. A táplálkozásomra is kezdtem odafigyelni. Őszre sikerült 6-7 kilót lefogynom. Gondoltam, valamit kell kezdeni magammal, mert ha a biciklizést elhagyom, visszajönnek a kilók.

- Hogy keltette fel az érdeklődését a Spartan Race?

- A versenysorozattal az interneten találkoztam, rögtön a bakancslistámba került. Tavaly ősz óta konditerembe járok, és hetente kétszer-háromszor esténként kocogok. Idén februárban csatlakoztam a zalaegerszegi Spartan Training Grup-hoz. Az első edzésre a mai napig emlékszem: szakadt az eső és hideg volt. Amikor elindultam otthonról, a nejem, akinek kijár a tisztelet, hogy elviseli a hóbortjaimat, megkérdezte hova megyek ilyen időben. Azt mondtam: a versenyt sem halasztják el, jó így! A rendezvényen avval szembesültem, hogy nem én vagyok az egyedüli őrült a megyében. Szép számmal voltunk, ettől kezdve jártam a csapat edzéseire. Volt minden, ami szem szájnak ingere, tó, mocsár, burbee, fekvőtámasz, plank, futás... Először a visegrádi sprint távon indultam. Megtetszett a sport, a folytatás nem volt kérdés, ami akadályfutó verseny volt a környéken, elindultunk rajta. Időközben barátokat is szereztem. Közösen versenyeztünk, közösen edzettünk. Hunfoglaló, PannonHajsza, Grótrapp, Reviste-i Beast és megannyi futóverseny.

Kovács Gábor és Németh Tamás, miután együtt befutottak a célba a tokaji viadalon

- Milyen élményekkel tért haza a mostani, tokaji megmérettetésről?

- Szinte mindenki lázban volt. Reggel fél 9-kor indult a mi futamunk. Természetesen szakadó esőben kezdtük a bemelegítést. Zene, füst, őrült hangulat, rajt... Közel 4000 induló, és sár-sár-sár mindenütt. A pályán 27 akadályt, 18 kilométert és 1000 méter szintemelkedést kellett teljesíteni. 4:01:59-es idővel fejeztem be a futamot Németh Tamás barátommal együtt, aki az utolsó előtti akadálynál azt mondta, hogy bevár, fussunk be közösen! „Együtt kezdtük el az évet, így is fejezzük be!" Sokan kérdezik, mi jó ebben a sportban. Talán a változatossága, hogy mindig más, nem tudod mi vár rád, csak a célban. Mint ami a szlogenje is „You'll know at the finish line." Ezzel a sporttal biztos megtapasztalod a határaidat, erőnléti állapotodat. Jó a társaság, jó pár ismerőssel találkozol, akik szintén „kattantak" a jó értelemben. Mindenki el tudja érni ezt a szintet, én vagyok az élő bizonyíték, csak akaraterő és kitartás kell hozzá. Egy versenyt befejezve jóleső érzés a barátok, ismerősök, rokonok, gratulációja, akik ismerték a 2015 előtti Kovács Gábort. Több ismerősöm is az én példám nyomán kezdte el a mozgást, váltott életstílust, kezdett el kacsingatnak a Spartan felé. Ez is jó érzés. Nem utolsó sorban az egészségügyi paramétereim is tökéletesek lettek.

Németh Tamás gyerekkora óta sportol, egy sérülés miatt azonban 3 éve abba kellett hagynia az edzéseket.

- Belenyugodtam, hogy én már ehhez öreg vagyok. Ennek eredményeként sajnos sokat híztam, nem volt jó a vérnyomásom, és nem éreztem jól magam sem testileg, sem lelkileg - meséli Németh Tamás. - Munkám során ismertem meg a zalaegerszegi Spartan egyesületet, ahova kezdetben boksz jellegű erőnléti edzésekre jártam. Úgy érzem, új erőre kaptam. Hétvégenként futok a csapattal, ami először nem volt könnyű, aztán szépen lassan érezhető volt a fejlődés.

- Milyen versenyeken indult eddig?

- Elsőként a visegrádi Spartan Sprint futamra neveztem a csapattal. Úgy éreztem kellően felkészültem. Mondanom sem kell, hogy szerelem volt első látásra. Azonnal tudtam, hogy ebből kell még nekem. Ezután indultam a szlovákiai Nitrán, majd több félmaratont lefutva 7 hónap felkészülés után a Revistén teljesítettem a Spartan Beast futamot, ami 22 kilométer volt. Tokajban 18 kilométeres Spartan Super-rel zártuk az évet. Nagyon tetszett, számomra ideális volt a sáros terep, mert küzdeni kellett. Én a gyors pályákat nem kedvelem, inkább a harcos nehéz terepeket. Felkészülten érkeztem, úgyhogy nem volt sem erőnléti, sem mentális gondom a teljesítés során. Úgy gondolom, hogy a szervezőknek igazi, szezonzáróhoz méltó színvonalat sikerült összehozniuk. Ez a sport olyan, mint maga az élet: kiszámíthatatlan, kemény, tele van akadályokkal, de ha felkészülten és alázattal vágsz neki, akkor örömöd leled benne minden egyes futamon.