A franciák szerint jól dolgozunk

A nagykövet a múlt héten Nagykanizsára látogatott, akkor kereste fel szerkesztőségünket is.

Roland Galharague 1961-ben született. Egyetemi oktató, illetve korábban mint első titkár dolgozott Washingtonban, a sajtóosztály vezetőjeként Londonban és a pretoriai képviselet második embere is volt. Majdnem három éve Franciaország budapesti nagykövete.

Roland Galharague szerint Franciaországban egyre kevesebben kérdőjelezik meg a reformintézkedések indokoltságát. Fotó: Szakony Attila

– Zala megyében több francia érdekeltségű vállalat működik, kettő közülük, a Ventacid és a Ruget éppen Nagykanizsán – válaszolta kérdésünkre. – A francia foglalkoztatók elégedettek az itteni munkaerővel, képzettségével, professzionalitásával, tehát ez a régió rendkívül gyümölcsöző lehetőségeket kínál. Azt gondolom, ha kilábalunk a válságból, illetve ha az ország gazdasági helyzete javul, ezek a vállalkozások bővítenek, fejlesztenek majd.

– Milyen lehetséges együttműködési területek vannak hazánk és Franciaország között?

– Nagyon erős a kapcsolat a két ország között már most is, azt gondolom, ez normális két uniós tagállam esetében. Évente körülbelül 6 milliárd euró értékű kereskedelmet bonyolítunk le egymással, és 10 milliárd euróra rúg a francia befektetések összege. Több, mint 350 vállalatról beszélünk. Természetesen a két ország közti kapcsolatokat tovább szeretnénk bővíteni, legyen szó kereskedelmi, vagy kulturális együttműködésről. Az együttműködés 3. tengelye a politikára vonatkozik. Számos olyan téma van, melyek kapcsán Franciaország és Magyarország álláspontja azonos, vagy nagyon közel áll egymáshoz, ilyen például az atomenergia felhasználása, a közös agrárpolitika, a kereskedelmi tárgyalások Amerikával, a közös kül- és védelmi politika.

– Hogyan vélekednek a szélesedő magyar belpolitikai válságról?

– Érdekes volt látni, hogy tüntetések bontakoztak ki az internetadó tervezett bevezetésének hírére, és hogy a demonstrációkon a legszélesebb társadalmi rétegek képviseltették magukat. Bátorító jel, hogy a közszellem ennyire érdeklődik a társadalom közös dolgai iránt, ez azt mutatja, hogy működik a demokrácia. Természetesen, nem nekem kell kommentálnom a magyar kormány adókkal kapcsolatos döntéseit, de azt gondolom, fontos, hogy az illetékesek az összes véleményt vegyék figyelembe egy-egy döntés meghozatalakor.

– Ha már az előbb szóba jött a közben visszavont internetadó: Önöknél hogyan épül fel az adórendszer?

– A franciaországi személyi jövedelemadó-rendszer progresszív, tehát a magasabb jövedelműek több adót fizetnek, a kisebb jövedelemmel rendelkezők pedig kevesebbet. Több adókulcsról beszélünk, a legmagasabb 45 százalék. A francia emberek ehhez a sávos adózáshoz nagyon ragaszkodnak, hiszen ez az egyenlő közteherviselés megtestesítője. Vannak helyi adók is, ilyenek nem mindenhol léteznek Magyarországon. Franciaországban van például ingatlanadó, lakhatási adó, továbbá a mi forgalmi adónk összességében sokkal alacsonyabb, mint a magyar, a kulturális termékek, könyvek esetében mindössze 5 százalékos. A legmagasabb áfakulcs nálunk 20 százalék.

– Úgy tudom, hogy az Európai Bizottság megszorításokat írt elő Franciaország jövő évi költségvetésével kapcsolatban. Hogyan viselik ezt az emberek?

– A kormány igen komolyan veszi a költségvetési konszolidáció feladatát. Az elképzelések szerint 21 milliárd eurót takarítunk meg a tervezett intézkedésekkel, ami hatalmas erőfeszítés a francia társadalom egésze számára. A kormány álláspontja, hogy a költségvetési konszolidáció elengedhetetlen, ám együtt kell járnia olyan lépésekkel is, melyek képesek a növekedés fellendítésére. Ezek hiányában ugyanis a megszorító intézkedésekkel agyoncsapnánk a gazdaságot. Természetesen, ha a megszorítások a lakosság egy szegmensét érintik csak, akkor ők nálunk is hallatják a hangjukat. Viszont ami az elmúlt években változott, az az, hogy a társadalom egyre kisebb rétege kérdőjelezi meg a reformok szükségességét, azt, hogy ha fejleszteni szeretnénk a gazdaságunkat, illetve továbbra is fontos szerepet akarunk játszani az Unióban, a világban, akkor kellenek a reformok. Ez utóbbiak között említhetjük például a francia régiók számának csökkentését, ami konkrétan felezést jelent. A foglalkoztatók is rugalmasabb munkafeltételeket kívánnak bevezetni, erről már tárgyalások kezdődtek a cégek menedzsmentjei és a szakszervezetek között. Az alapelv az, hogy a munkaadók megtartják a munkahelyeket, cserébe viszont a dolgozók elfogadják, hogy a bérek változhatnak. A tárgyalás a szociális partnerek között zajlik, ám a kormány javaslatára. Ha az egyeztetések lezárulnak, a parlament azok eredménye alapján megalkotja a szükséges törvényt. Így biztosak lehetünk benne, hogy a jogszabály a szociális partnerek közötti egyezséget tükrözi és nem kelt feszültségeket.

– Hogyan látja az Európai Unió jövőjét?

– Véleményem szerint az EU fejlesztési forgatókönyvei nyitottak. Az egyik szerint az Unió felbomlik, lesznek olyan tagállamok, melyek kilépnek. A másik szerint erősödik a tagállamok közti együttműködés, az európai kormányzás, a közös gazdaságpolitika és a politikai integráció is. Azt gondolom, napjaink globális világában az Európai Unió tagállamai nem tudnak az EU nélkül élni. És minden jel arra mutat, hogy ha lassan is, de az Európai Unió kilábal a válságból. Az euró nem tűnik el, a nehézségekkel küzdő országok jobban teljesítenek és már nem szorulnak rá az EU és az IMF közös programjára, elindult a növekedés Görög-, Spanyolországban és Portugáliában is. Én tehát meg vagyok győződve róla, hogy az Európai Unió nem a válság oka, hanem a megoldás.