Fagykár - A málna jól tűrte, az alma nem

Mindez már az április végi fagy idején is látszott, akkor azonban még csak megjósolni lehetett a kárt, most viszont - amikor egyes gyümölcsök be is értek - már egyértelműen meg lehet vonni a mérleget. A tapasztalatok nem túl biztatóak.

A tízhektáros ültetvényen alig akad egy-két csenevész termés - mutatja az alsószenterzsébeti almásban Molnár Ferenc
Fotó: Gyuricza Ferenc

Molnár Ferenc alsószenterzsébeti tízhektáros almaültetvényét járjuk végig a termelővel, abban a reményben, hogy legalább egy termést találunk. Jó ötperces séta után sikerült a csenevész kis gyümölcskezdeményt fellelni a fiatal ágak között.

– Ezek a fák átlagosan 4-5 évesek, ebben az esztendőben már el kellene érniük az optimális termésmennyiségüket – magyarázza Molnár Ferenc. – Ehhez képest az a valós helyzet, amit látunk. Az április végén bekövetkezett fagy ezen a helyen mindent elvitt.

A gazda azt mondja, hiába próbáltak mindent, füstöléssel egy-másfél fokot tudtak menteni, s öntözéssel is körülbelül ennyit, ez azonban kevés volt a mínusz hatfokos hőmérséklethez képest. Miután a virágzás már előtte lezajlott, a teljes termés odalett. –

Nemcsak én jártam így, Zalában szinte minden almás hasonló helyzetbe került – sorolta tovább Molnár Ferenc. – Többen azt állítják, hogy harminc éve nem volt ilyen rossz a helyzet.

A gazda azt is hozzáteszi, a fagykár ellenére folyamatosan dolgoznia kell az ültetvényen, hiszen a jövő évi termés miatt nem hanyagolhatja el a munkát. Ráfordítás tehát lesz bőven, bevétel viszont ezúttal nem várható. Ezért kénytelen lesz – például növényvédelmi szerek beszerzése érdekében – hitelt felvenni.

A zalalövői Cserkuti József málnaültetvényében mintegy ötvenszázalékos terméskiesés mutatkozik a tavaszi fagy miatt

Zalalövőn Cserkuti József szintén komoly károkról számol be. Ő főleg bogyós gyümölcsökkel – málnával, ribizlivel, szederrel – foglalkozik, s bár ezeket is megtizedelte a fagy, olyan kára azonban nem keletkezett, mint amivel az almaültetvények gazdáinak kellett szembesülniük.

– Közvetlenül a fagy után a málnában 80 százalékos termésveszteséget jósoltam, szerencsére most mintegy ötven százalékosnak látom a kárt – magyarázza. – Persze tenni is kellett annak érdekében, hogy a nagyobb bajt elkerüljem, a lombtrágya volt a gyógyír, az mentette meg a málnát, de sokat segített a csapadékgazdag időjárás, s persze az is, hogy eddig nem volt túlzottan nagy meleg. A málna fejlődése kánikulában ugyanis megáll.

Cserkuti József azt is hozzáteszi, a fagy a legrosszabbkor érte az ültetvényt, az első hajtások mind tönkre is mentek, a másodvirágzás azonban szépen beérett, tehát a hónaljrügyekből lett a termés. Az is jól látszik a bokrokon, hogy a talajhoz közelebbi hajtásokról is elvitte a fagy a termést, 60 centiméteres magasságig egyetlen szem gyümölcsöt nem hozott a növény. A zalalövői termelő úgy fogalmaz: nem tudtak megújulni az alsó rügyek, pedig a kiemelkedő termésátlaghoz azok elengedhetetlenek lennének. Hatvan centiméteres magasság felett azonban igencsak jó terméshozam mutatkozik.

– A szedernél is hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a korai fajta teljesen elfagyott, a késői pedig egy hónapig gondolkodott, majd azt követően szépen megindult – folytatta Cserkuti József. – A korai érésűből két-három nap múlva már szedhető lesz, ami megmaradt.

Cserkuti József birtokán a ribizlit érte a legnagyobb kár. A termelő szerint azért, mert a fürtökön már borsnyi nagyságúak voltak a bogyók, amikor a fagy megcsípte. Körülbelül a nyolcvan százaléka le is hullott a szemeknek. A kisvárosban más termelők is panaszkodnak, az alma, a szilva és a dió teljesen elment, cseresznyét és meggyet azonban hoztak a fák, de sokkal kisebb mennyiségben, mint a megelőző években. Bárhol érdeklődtünk a megyében, mindenhol hasonló tapasztalatokról kaptunk jelzést.

– A dió teljesen, az alma és a körte 90-95 százalékban fagyott el, de a meggy és a cseresznye is megsínylette a fagyot – vont a mérleget Vida Józsefné . – Nekünk főként a hegyen, a szőlő mellett vannak gyümölcsfáink, a családi ház udvarán csak néhány szilva akad. Ebben az esztendőben arról sem fogunk sokat szedni.

Más a barackra panaszkodik. Németh István azt mondja, a kajszit minden évben befőzték lekvárnak, idén kénytelenek lesznek vásárolni, hiszen saját termés most nincs. Az őszibarack egy kicsit jobban viselte a tavaszt, ám hogy abból a kevésből, ami a fákon van, lesz-e szüret, az a hátralévő heteken is múlik, ugyanis a jég még elverheti.

– A község belterületén valamennyi gyümölcs elfagyott, a szőlőhegyen viszont vannak olyan területek is, ahol szinte minimális a kár – válaszolta kérdésünkre a lispeszentadorjáni Czupi József , aki a helyi Kulturális és Sport Egyesület, illetve a szomszédos Kiscsehi Borbarát Klubjának elnöke. – A falut övező hegyhátak 25-30 százalékán, a magasabban fekvő területeken még a dió is megmaradt. A meggy és cseresznye is rendben van ezeken a területeken, akárcsak a ringlószilva, abban 25-30 százalékos lehet a veszteség, de még így is értékelhető mennyiség maradt belőle. A kajszit szintén megcsípte egy kicsit, ám a kár abban is elenyésző. A mélyebben fekvő területeken viszont rosszabb a helyzet, ott nagyjából megegyezik a kár a megye más pontján tapasztaltakkal.

A gyengébb termésátlag a kereskedelemben egyelőre nem mutatja hatását, ugyan némi emelkedés tapasztalható a hazai gyümölcsök árában, de nem kirívó a drágulás. A termelők szerint az alma árának elszabadulásától sem kell félni, mivel a kereskedők a lengyel importból pótolni fogják a hazai veszteséget.