Piaci történetek II. - Sült kolbász, hurka és a "sáska" asszony

Az első részben egy zalaegerszegi „piaci ikon”, Károly, ismertebb nevén Csárli mesélt nekünk a piacon eltöltött három évtizedéről. Következő állomásunk a nagykanizsai vásárcsarnokba vezetett.  Kíváncsiak voltunk, mik a legnagyobb különbségek a régi szabadtéri és a mostani csarnoki piac között. Hiszen évekkel ezelőtt a kanizsai piac a Dél-Zalai Áruház melletti területen volt, sokak számára a 70-es, 80-as években felejthetetlen élményt jelentett az itt elfogyasztott sült kolbász, hurka, vagy éppen  „sáska” asszonytól vásárolt termék (a »sáska« azon rendkívül szorgalmas kiskanizsai asszonyok ragadványneve volt, akik gyalogosan, gyakran fejükön vékában hordták be portékáikat a piacra) és a vele folytatott beszélgetés.

Szombaton, mondhatni csúcsidőben érkeztünk a vásárcsarnokba. A nagy forgalom miatt nem volt könnyű riportalanyt találni, elég gyakran kaptuk a „kérdezzük inkább a szomszédot” választ. Végül követtük az érzékszerveinket, s az egyik leginkább étvágygerjesztő látvány és legínycsiklandóbb illatok kiindulópontjához értünk, ahol kolbász és hal sütés közben Orvos Tamásné osztotta meg velünk véleményét, hogy mi a különbség a régi kanizsai piac és a mostani között.

Fotó: Szakony Attila

_ Lényegesen kulturáltabb így a környezet, nem esik ránk az eső, nem kell szélben dolgozni, nem vagyunk kiszolgáltatva az időjárásnak. Ez biztos, hogy a piac előnyére vált. Viszont a régi piacnál sokat számított az átmenő forgalom. Voltak gyárak, üzemek a közelben, tehát a munkásnak útba esett a piac. Ez nagyon sokat jelentett, hiszen valaki megérezte az illatot és beugrott, evett egy hurkát vagy kolbászt. Ma már ez teljesen megszűnt, ide csak célzottan jönnek az emberek. De a legfontosabb különbség, hogy nincs már meg a régi hangulat. A régi piacon a sáska nénikék sokkal többen voltak, hagyományos mérleggel. Majd kötelezték őket a digitális mérlegre, amihez ők nem tudtak hozzászokni, de nyilván ez a vevők érdekében volt, hiszen gondolt egyet az eladó, azt mondta, hogy fél kiló aztán közben negyed, ha volt (nevet). Ez az igazi piacos generáció már nagyon megöregedett, mondhatni kihalt.

Tovább haladva a húsboltban találtunk újabb beszélgetőpartnert, az ott dolgozó Judit személyében. Véleménye sokban megegyezett Orvos Tamásné gondolataival.

- A csarnok alapvetően jó dolog, csak nincs meg az a feeling, mint a régi piacon. Mióta a multik tömegesen bejöttek az országba, mindenhol lehet kapni bármit, nem csak nálunk. Azokból az árukból, amiből régen a kofák meg tudtak élni, mára csak a virág maradt, és közben a „sáskák” ki is haltak. Persze van pár fiatal, aki szívesen csinálná azt, amit a szüleitől, nagyszüleitől látott és tanult, de vagy nem tudják, mert nincs már meg nekik a megfelelő háttér, vagy egyszerűen nem éri meg, de az is elég gyakori, hogy mindkét indok fennáll. Persze az árujuk most is csudaszép, egyetlen multiban se lehet olyat kapni, de sajnos már nagyon kevesen foglalkoznak ezzel!

- Lehetséges-e, hogy a piac teljesen elveszti vonzerejét a fiatalok körében?

- Fiataloknak már nem szól a piac. Ez mindig délelőtti elfoglaltság volt, a multik pedig éjjel nappal nyitva vannak, ezzel nem lehet versenyezni. De haladni kell a korral, ezt a mostani helyzetet nem szabad problémaként felfogni, hanem tényként kell kezelni! Teljesen talán nem fog kiveszni a piac, javarészt a média pozitív hatásának köszönhetően is, hiszen az emberek igyekeznek egyre egészségesebben étkezni, az utóbbi időben sokkal több gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak, mint azelőtt!