Gellénháza akár üdülőfalu is lehetne – az izgalmas útkeresés időszakát élik

„Miként adták nevüket /falumnak Gellyének. / Akkoriban rendelte el / nagykirályunk Mátyás: / „Felfegyverzett embereknek/ tilos a kocsmázás!/ Kis-Budát a török horda/ földdel szintbe tette; / összefog a magyar ember / s épít mást helyette. / Új utcában, új házakkal,/ új név: Gellyénáza, / Együtt Kis-Budával / új jövőjét várja / Gellyén ősök nevét hordják, / azok a Gellének, akik köztünk kis falumban / avagy távol élnek E sorok Gellyén Előd szomorú történetéből valók, amit balladában dolgozott fel Szabó Balázs, a falu első kötetes költője, az itt élők őrizte monda alapján. Akkoriban két település volt itt, s a szomorú történet szerint, a török felégette Kisbudát. Az elmenekültek közül Gellyén Előd felesége az újszülött kisfia fejére nyomta a takarót, hogy a kisded sírása ne árulja el a hollétüket. Nagy árat fizettek a megmenekülésért, mert a csecsemő, Gellyén Istvánka megfulladt! Hogy így történt-e? Kitudja! Balázs is ezt írja az utóhangban: Hogy született Gellénháza, / a jó Isten tudja, / ha valaki mást mesél majd/ megírom újra.

Szabó Balázs éppen egy, a faluról szóló régészeti tanulmányt olvas, amikor Vugrinecz József polgármesterrel felkeressük, hogy kikérjük meglátásait turisztikai sorozatunk következő állomása, Gellénháza lehetőségeiről. A fő kérdés azonban nem a régmúlt kutatása most, hanem az, milyen lesz, milyen lehet az élet az olajipar után, amelyben mindenképpen helyet követel magának a turizmus. Ennek taglalásáig azonban kanyarodjunk vissza egy kicsit a mégis a múlthoz, történetesen a templomhoz, mert annak létesítése önmagában is beszédes.

A község meglehetősen kései írásos említése, az 1490-es okirati bejegyzés is azt üzeni, ez a terület világtól elzárt, szegény vidék volt. 1828-ban mindössze 174 lakó élt a faluban, nem csoda, hogy templom építésére egyetlen évszázadban sem futotta. A Szent Istvánnak szentelt templomot több évi gyűjtés után 1938. december 20-án szentelték fel. Az 1933-ban elkezdett gyűjtés eredménye az lett, hogy sikerült egy ezer fő befogadására képes templomot építeni, ami a göcseji népi építészet és a román stílus jegyeit is magán hordozza. Igaz, a templom eredetileg torony nélkül készült, ennek felhúzására csak 2006-ban került sor.

- Most kifestettük és felújítottuk a világítást. Aki akarja bármikor megnézheti a templomot, többünknek is van hozzá kulcsa – mondja Kovács Ferencné sekrestyés. Gellénházának ezen kívül nincs sok régmúlt béli látnivalója, hiszen egy viszonylag új építésű településen vagyunk. Olyan épület például, ami tájháznak, helytörténeti gyűjteménynek helyt adhatna, meglehetősen lepusztult állapotban is csak egy van,.

- Ötvenegyben volt a szomszédos Nagylengyelben az első sikeres olajfurás, aztán ide települt az országos jelentőségű olajipar. Lakótelep nőtt a mezőben, s a lakosságszám elérte az 1800-at. Itt nem épültek a lakótelepi társasházak alá pincék, mert városi szintű volt az ellátás. Aztán, elfogyott az olaj, s a fő foglalkoztatásnak 2013-ban vége lett. Vagy hétszáz ember került az utcára. Most a kisebb, harminc negyven főt alkalmazó vállalkozásokra próbálunk építeni és keressük a további kitörési lehetőségeket – mondja Vugrinecz József. Megtudom, hogy sok társasházi lakás és családi ház is eladó a faluban. Zalaegerszeg közelsége okán vesznek is ezekből, főleg, hogy azoknak, akik öt éves helyben maradást aláírnak, százezer forint támogatást is ad az önkormányzat.

- Az sem kedvező, hogy Gellénházának nincs nagy területe. Itt nagyobb mezőgazdasági tevékenységbe nem nagyon lehet már belefogni. Ennek is köszönhető, hogy a zártkerteket sem hagyták el nálunk, a budai hegyen szinte minden telek szépen művelt.

Gellénházát gyönyörű erdők veszik körül, ilyen tájon autózunk a budai hegyre is. Vagy tíz évvel ezelőtt jártam erre legutóbb, akkor egy gazda éppen egy boltíves mélypincét épített. Azt tervezte, hogy szőlőtelepítésbe fog és bekapcsolódik a borturizmusba. Most egy szép épület és minta telepítésű szőlő fogad.

- Csak saját fogyasztásra gazdálkodok. Próbáltam bekapcsolódni a borturizmusba, de nem sikerült. Az embereknek errefelé nincs pénze ilyesmire – mondja Dénes Pál, aki, azon túl, hogy öröm volt újra találkozni, sok jóról nem tud mesélni. Talán, ha kiépülne egy kerékpárút, ami felfűzné a környék szép helyeit, szőlőhegyeit is, megmozdulna valami e tájon

Vugrinecz József is nagyon jónak látná kerékpárút létesítését, s reméli, sikerül a falvak közös összefogásával lépni e téren valamit, mert az idő sürget. Az idén, 46 települést érintve alakult meg a Göcsej-Zalamente Lieder Egyesület, most a helyi fejlesztési stratégia kidolgozásán a sor, amiben a turizmusnak fontos szerepet szánnak. Mindemellett Gellénháza is lépett egy nagyot, befogadták az önkormányzat 85 millió forintos pályázatát, amelyben a falu központjában egy helyi termelői piac létesítését célozták meg. Azt tervezik, hogy legalább tíz helyi kistermelő számára biztosítnak árusítási lehetőséget péntekenként.

- Az is tervünk, hogy elektronikus feltöltési lehetőséget is létesítünk. A környéken sehol sem lehet feltölteni az elektromos autókat, bicikliket, rollereket, a mobil telefonokat sem – mondja József miután megnézzük a strandot, mert Gellénházának régóta van strandja is.

- Érdekes, hogy a helyieken kívül a legtöbb vendégünk Zalaegerszegről jön. Van egy réteg, akinek nem kell a nagy zsibongás, a forgatag, mert csendesen szeretne pihenni. Ők nálunk megtalálják ezt – mondja Simán Róbert a fürdő üzemeltetője.

- Akár üdülőfalu is lehetne Gellénháza – mondja Szabó Balázs, akinél folytatjuk a cikkünk elején megkezdett beszélgetést. – Én is Nagylengyelben laktam, de visszavágytam ide. És sokakat ismerek, akik miután egyszer jártak itt, vallják jó újra visszalátogatni. Csak az a baj, hogy nincs szálláslehetőség – teszi hozzá.

Csatlakozik hozzánk Kulcsárné Csejtei Marianna alpolgármester, aki egyben az országosan is ismert Vajda József Népdalkör művészeti vezetője. A megyében is mindenfelé hívják őket, de megyén kívülre is gyakran viszik jó hírét Gellénházának.

- Huszonhét éves a csoportunk és jelenleg 24-en vagyunk. Az eltelt évek során harmincegyen mentek el tőlünk örökre. A helyi népszokásokat teljességében dolgozzuk fel, két-három órás műsort bármikor ki tudunk állítani. Sajnos most már nincs kitől tanulni, nincs kitől gyűjteni, mert mind elmentek azok az emberek, akik megélték a történeteiket, dalaikat. Gellénházán az a jó, hogy sokan akarnak tenni valami értékeset. Nem csak mi vagyunk, hanem működik itt nők egyesülete, nyugdíjas klub, de van terepjárós egyesület és jól szervezett a polgárőr egyesület is – mondja Mariann.

Felpezsdül a beszélgetés, egymást érik a jobbnál jobb ötletek. Mit lehetne tenni még a művelődési házzal, ami igen patinás épület, s legalább ezerháromszáz négyzetméternyi a hasznosítható területe. Lenne hova vendégszobákat is építeni, ha sikerülne pályázni, de a lebontott olajtartályok területén is elhelyezhetnének olyan olajbányászati eszközöket, amelyek csak szabadban tárolhatók, ebben támogatná is őket az olajipari múzeum.

- Meg kell találnunk az egyedi vonzást, azt, ami csak Gellénházáé! A térség falvaival azon gondolkozunk, hogy közösen milyen nagyobb dolgokra lennénk képesek. Most ez történik – búcsúzik Vugrinecz József.