Egy kis tavasz a télben Hahóton

Már ez is figyelemre méltó, az meg pláne, hogy különleges, úgynevezett hidrokultúrás módszerrel folyik a termelés. És ha ez még mindig nem lenne elég: az egyáltalán nem egyszerű, viszont annál nagyszerűbb rendszert a családfő, Molnár Gyula dolgozta ki és állította össze. De ne szaladjunk ennyire előre.

– Az egész úgy kezdődött, hogy három éve munkanélküli lettem – idézte fel az amúgy postaforgalmi végzettséggel rendelkező Molnár Gyuláné. – A férjem, aki gépész, felvetette: érdeklődjek a munkaügyi központban, hogy  nincs-e valamilyen önfoglalkoztató pályázat. Nos, éppen volt. Másrészt a neten látott hasonló hidrokultúrás megoldásokat, csak éppen külföldön, és arra gondolt, miért ne lehetne a kettőt összekötni? A férjem leült az íróasztalhoz és megtervezte a négy termesztőházat, illetve az egész rendszert. Sőt, meg is csinálta, pontosabban csináltuk, hiszen én és a fiunk is részt vett a munkában... Körülbelül fél év alatt elkészült az egész és amint látja, működik.

Molnár Gyuláné egy lollo típusú szép salátanövényt mutat, ahogy éppen kiemeli a termesztőcsőből, melyben meleg víz csordogál. Fotó: Szakony Attila

Azt is elmondta, hogy a folyamat nyilván itt is a palántaneveléssel indul, de nem egyszerű palántaföldbe, hanem kőzetgyapot kockákba vetik a drazsírozott magot. Miután kikelt, az alig pár napos növényke lyukas aljú műanyag pohárba kerül, ebben nevelik tovább. A lyukon keresztül ki tudja engedni gyökereit a növény, ami akkor különösen fontos, ha eléri azt a méretet, amikor már ki lehet helyezni az úgynevezett termesztőcsőbe. Valóban egy 15-20 centiméter átmérőjű csőhálózatról beszélünk, s a csövek felső részén megfelelő távolságra lyukakat vágott Molnár Gyula, ezekbe kerülnek a salátapalánták a poharukkal együtt. A belőlük kilógó gyökerek beleérnek a csövekben csordogáló meleg vízbe. Persze, nem pusztán tiszta vízről beszélünk, ugyanis azt a saláta biológiai igényeit maximálisan kielégítő mennyiségű tápanyaggal dúsítják.

– Maga a víz az épületből indul el a hálózatba – magyarázta Molnár Gyuláné. – Még hozzá összegyűjtött esővízről beszélünk, amibe belekeverjük a tápanyagot és egy fűtőszállal a kívánt hőmérsékletűre melegítjük fel, hiszen a növények fejlődéséhez hő is kell. A melegítéshez szükséges elektromos áramot részben a szintén a párom által készített napelem segítségével állítjuk elő, illetve valamennyi hálózati villamos energiát is használunk. Az így előkészített vizet egy szivattyú juttatja el a hálózatba és vissza.

Molnárné azt is elmondta: lollo salátát, endíviát és batáviát termelnek, melyeket a zalakarosi termelői piacon, illetve a fürdőváros hoteljeinek éttermei részére értékesítenek.

– Utóbbiak különösen kedvelik, mert teljesen mentes a homoktól, hiszen a termesztőközeg nem föld – magyarázta. – Másrészt a gyökér a betakarítás után bennmarad a kőzetgyapotban, így nem kell sietni a felhasználással, hűvös helyen sokáig eláll bármelyik saláta minőségromlás nélkül. Egy-egy turnus 65-70 napig tart és hetente 360 darabot tudunk betakarítani.