Kígyók és terroristák közt kutatta a Föld mélyét Kónya Albert

A férfi ugyanis eredendően geofizikus, s évtizedek óta részt vesz a magyar olajkutatásban. Kónya Albert, Ali (minden barátja csak így hívja) a főváros lakója, ám az elmúlt időszakot Nagykanizsán töltötte, éppen a térségben zajló kutatások okán. Így tudtunk beszélgetni vele.

- Gyerekkorom óta vonzódom a természethez és a természettudományokhoz – mesélt először pályaválasztása körülményeiről Kónya Albert, aki még 75 esztendősen is aktív életet él, nemcsak dolgozik, hanem családjával gyakran kirándul is. – Érettségi tájékán kaptam édesapámtól egy kis füzetet, ami arról szólt, hogy az ELTE természettudományi karán milyen szakok vannak. Egykedvűen lapoztam végig, szó volt benne a tanár, meg a vegyész szakokról, de ezek annyira nem dobtak fel. A füzet vége felé találtam rá a geofizikus szak ismertetőjére, egy fotóval, ami gyönyörű zöld mezőt ábrázolt, a közepén egy sátorral, a sátorban pedig egy ember állt, aki rádiózott és mért. Az valamiért megfogott, jól megnéztem a képet, aztán elolvastam a szöveget, újra a képet és megint a szöveget, majd mentem apámhoz, hogy megmondjam neki: geofizikus leszek. Nem bántam meg. A mi tudományunk azért izgalmas, mert a Föld felszínéről gyűjtünk adatokat arról, mit rejt a Föld mélye. Robbantunk, vagy egy óriási monstrummal, kerekeken gördülő vibrátorral rezgéshullámokat keltünk, s ezek alapján próbáljuk feltérképezni a Föld belső szerkezetét. Olyan ez, mint az emberek ultrahang-vizsgálata.

Kónya Albert élete során 75 országban járt, ezek közül 6, vagy 7 országban több, mint 100 napot tartózkodott, dolgozott.

- Nem csak a munkám révén jutottam el ennyi országba – tette hozzá. – Más örül, ha mikor otthon van, nyugodtan lehet, de én ha hazaérek, összepakolunk a feleségemmel és utazunk el. Nekünk ez az életünk, minél többet látni és megismerni a világból. A mostani nyáron háromszor voltam otthon szüneten: Erdélybe, Ausztriába és Görögországba mentünk kempingezni. A munka kapcsán egyébként elsőként Mongóliába jutottam el, ahova abban az időben (40-50 éve) sok geofizikus járt. „Baráti segítséget” nyújtottunk az országnak, víz, különféle ércek, majd olaj után kutatva. Az ember 1-2 évet kint töltött, s annyi idő alatt össze tudott szedni annyi pénzt, hogy lakást vehetett belőle. A szakma tehát szerette ezt az országot, de hozzánk különösen közel áll, mert a feleségem mongolista. Ezért még nászútra is oda mentünk…

Kónya Albert elárulta: visszatekintve úgy véli, a legjobb tapasztalatokat, benyomásokat Szíriában szerezte.

- Szíria nagyon jó ország volt abban az időben, virágzó gazdasággal – mesélte. – Igaz, hogy diktatúra uralkodott, de rend volt és nyugalom, nem kellett fegyveres őrség, szabadon, biztonságban járhattunk-kelhettünk. Zsidók, arabok, keresztények között csatangolhattam mindenfelé, soha, sehol nem volt semmi probléma. Ma már nyilván, nem vállalnék ott megbízást, az életét senki se szívesen teszi kockára. Az utolsó időszakban már Pakisztán sem volt veszélytelen hely: nagyszámú terrorista támadás esett, naponta kaptam az üzenetet a cégtől, az engem foglalkoztató magyar olajtársaságtól, hogy ne hagyjam el a tábort. De a „nyugodt” napokon is csak úgy mehettem ki a kutatási helyszínre, hogy előttünk és utánunk is haladt egy autó fegyveresekkel… Ez 2008-2010 között volt – 10 évvel korábban ott nyugalommal találkoztunk. A határvidéken, tehát eltérő nemzetiségek között, a hegyekben nyugodtan lehetett gyalogszerrel is közlekedni, a helyiek nemegyszer behívtak teázni. Egyébként a kisemberekkel sehol sincs gond, ők mindenütt barátságosak. A baj a vezetőkkel van. Ma már Jemenbe se mennék. Régen is történtek emberrablások, de akkor az elkövetőkkel meg lehetett egyezni. Gyakran pénzt akartak, nem is keveset, de egy olajtársaságnak igazából sose okozott gondot 1-2 millió dollár. Akit elraboltak, azt etették is, nem szenvedett hiányt semmiben, még olyan helyekre is elvitték, ahol turisták soha nem jártak. S ha megkapták a pénzt, vagy elengedte a kormány az emberüket, akit korábban börtönbe vetett esetleg valamilyen bűncselekményért, szabadon engedték a túszt. De amióta ott van az Al-Kaida, meg a többi hasonló szervezet, azóta nincs egyezség, akit sikerült elrabolniuk, azt meg is ölik. Mikor legutóbb kint jártam Pakisztánban, akkor rabolták el a lengyel csapat egy tagját, akiről aztán hallottuk a hírt, hogy meggyilkolták. A sofőrjét szintén lelőtték – őt ismertem személyesen, korábban nekünk is dolgozott, ezért megérintett lelkileg a hír.

Kónya Albert azt is elmondta, Kazahsztánban például sok mérges kígyóval, viperával találkoztak. Ezért mindig figyelniük kellett arra, hová lépnek, Pakisztánban pedig a csörgőkígyó jelentett veszélyt.

- Akkor még esténként szoktam futni, s egy ilyen alkalommal az utolsó pillanatban vettem észre, hogy a lábam előtt egy mérgeskígyó volt összekucorodva – mesélte Ali. – Kicsit megnyújtottam a léptemet és sikerült nem átlépnem fölötte – nem bántott, úgy látszik, megszokta már, hogy vadak is elfutnak néha mellette. Utána puszta kíváncsiságból egy követ dobtam a közelébe, s rögtön támadt…

Volt olyan hely, ahol az időjárási viszontagságokkal kellett megbirkóznia a csapatnak. Mint például Szibéria, ahol akkor éppen mínusz 45 Celsius fokot mutatott a hőmérő higanyszála.

- Szél nem fújt, sütött a nap, 11 körül már csak mínusz 35 fok volt, s a szakácsnő az udvaron rövid ujjú pólóban próbálgatta, hogyan is kell a motoros szánnal közlekedni – idézte fel nevetve. – Tapasztalatom szerint, ha nincs szél, akkor a hideg egyáltalán nem probléma. Nyilván, az ember azért igyekszik mindent megtenni azért, hogy ne fázzon: egy meleg hegymászó-alsó és a farmer mínusz 20 fokig tökéletes védelmet nyújtott. Ha hidegebb volt, ráhúztam még egy réteget, tehát vannak megoldások. Többet szenvedtem életemben a melegtől, mint a hidegtől, mert utóbbihoz hozzá lehet öltözni, de a meleg esetében van egy határ, amin túl már nem lehet levetni újabb ruhadarabokat. Amikor Pakisztánban este 11-kor a konténer előtt ültem és kint 41 Celsius fok volt, azzal nem tudtam mit kezdeni…