Hogyan lett egy zalatárnoki fiúból pesti jogtudós?

Az ugyan bizonyosan kijelenthető, hogy Kelemen Imre Zalából indult, születésére vonatkozó korabeli adattal azonban nem rendelkezünk. Szinnyei József alapvető irodalomtörténeti munkája szerint Kelemen Imre (Szent)Kozmadombján jött világra és Novajon (Nován) keresztelték meg. A különböző források szerint 1744-ben, 1745-ben vagy 1746-ban született Kelemen Imre keresztelési bejegyzése az 1754-ben alapított zalatárnoki plébánia 1755-ös évvel kezdődő keresztelési anyakönyvében értelemszerűen nem szerepelhet. A novai plébánia már 1716-tól fennmaradt matrikuláiban sem található azonban a keresztelésével kapcsolatos feljegyzés, holott ebben a korszakban Tárnok és Szentkozmadombja lakosai is itt tartották keresztvíz alá gyermekeiket.

Takács J. Ince zalatárnoki születésű ferences szerzetes, egyháztörténész azt valószínűsítette, hogy Kelemen Imre Alsólendván születhetett, s szüleivel, Kelemen Istvánnal és Tóth Katalinnal onnan kerülhetett Szentkozmadombjára, majd birtokszerzés révén Zalatárnokra.

Ha nem is Zalatárnokon jött világra, a települést meghatározónak tekinthetjük Kelemen Imre életében, hiszen itt töltötte korai éveit. Egy, a család nemességi ügye kapcsán 1791-ben lefolytatott vizsgálat során több zalatárnoki lakos tanú is úgy nyilatkozott, hogy együtt gyermekeskedtek Kelemennel, s ezért jól ismerik az ekkor jogakadémiai tanárként tevékenykedő férfit („magyar hazánk törvényének tanítóját”).

Kelemen Imre 1766-ban belépett a jezsuita rendbe, szerzetesként elindult életpályáját azonban a rend feloszlatása jelentősen módosította. Nagyszombaton folytatott jogi tanulmányait követően 1776-tól Győrött, 1785-től Pécsett tevékenykedett jogakadémiai tanárként. Munkássága a pesti egyetemen teljesedett ki, melynek 1793-tól volt oktatója.

Kelemen Imre kiemelkedő tudományos tevékenységet a polgári jog területén fejtett ki. Nagy jelentőségű volt a hazai magánjog rendszerének feldolgozását megkísérlő, először 1814-ben latin nyelven kiadott műve, amely magyarul 1822-ben Pesten jelent meg

„Magyar hazai polgári magános törvényről írt tanítások” címen Czövek István királyi táblai prókátor fordításában. A fontos tudományos munka magyar nyelven való hozzáférhetőségét szívügyének tekintő ügyvéd már a könyv első oldalain hangsúlyozta, hogy a kiadás „néhai Kelemen Imre császári és apostoli királyi felség tanácsosának, és közönségesen negyvennégy esztendőkig törvénytanító professornak, minden dicséreteket felülhaladó halhatatlan munkája szerint” készült. Kelemen Imre a polgári jog és annak jogintézményei magyarországi története feldolgozásában is úttörő szerepet játszott „Historia juris hungarici privati” című, magyar nyelven „A magyar törvény históriája” címmel megjelent munkájával. Előadói és tudományos tevékenysége mellett szerepet vállalt a jogi fakultás, illetve az egyetem vezetésében is: három alkalommal a jogi kar dékáni, két ízben az egyetem rektori tisztét viselte. Munkássága elismeréseként királyi tanácsosi rangot nyert. Szülőföldjén is megbecsülték, hiszen Zala vármegye táblabírájává választotta (Baranya és Zágráb vármegyékben is megtisztelték ezzel a címmel).

Magánélete tragikusan alakult: egyetlen gyermekét korán elveszítette, felesége, Knapp Erzsébet pedig gyógyíthatatlan elmebetegségben szenvedett. Kelemen Imre 1816 novemberében nyugdíjazását kérvényezte, s ekkor végrendelkezett is; 1817 áprilisában történt nyugalomba vonulását követően még két évet élt.

Az élete munkájával polgári jómódot elért Kelemen Imre végrendelete önálló tanulmányt érdemelhetne. A testamentumban a temetésével kapcsolatos rendelkezések mellett gondoskodott bécsi intézetben kezelt nejéről, népes zalai oldalági rokonságáról és pesti háztartási alkalmazottairól, pénzt juttatott (többek között) a zalatárnoki templom, a tárnoki, szentkozmadombjai és novai adózók, szegény és betegeskedő jogászok részére, létrehozott egy alapítványt, melynek célja két becsületes és szorgalmas ifjú tanításának támogatása (a követelményeknek megfelelő személyek közül rokonai, hiányukban tárnoki, szentkozmadombjai és novai földijei elsőbbséget élveztek, más esetben Zala vármegye döntése alapján volt elnyerhető a stipendium).

Zalatárnok az iskoláját – tisztelegve a professzor emléke előtt – 1994-ben Kelemen Imréről nevezte el (az intézmény már nem működik). Megyénkben Zalatárnokon felállított mellszobra (Béres János alkotása) mellett Zalaegerszeg belvárosában az Arany János utcát és a Mártírok útját összekötő kis utca őrzi a Zalából indult jogtudós emlékét.