2021 a cigánycsuk éve – Hazai állománya aggasztóan csökkent az ezredforduló óta

A civil szervezet közleményben jelezte, hogy január elsején a természet szerelmesei számára új „időszámítás” kezdődött, hiszen az erdei fülesbagoly évéből átléptünk a cigánycsuk esztendejébe. Az Év madara akció hagyományai szerint a kedvezményezett fajt mindig a lakosság választja ki, az utóbbi időkben már internetes szavazás keretében. Ennek során tavaly nyáron a kis őrgébics és a sordély is jelölt volt még, ám a legtöbb voksot a cigánycsuk kapta.

A cigánycsuk a mezei verébnél valamivel kisebb madár. A nászruhás hím feje, torka és háta fekete, begye és melle rozsdavörös, széles nyakfoltja, keskeny szárnycsíkja és farkcsíkja fehér. Apró rovarokból, pókokból, hernyókból álló táplálékát a növényzet csúcsáról lerepülve, többnyire a talajon fogja meg.

A sík, domb- és hegyvidékek nyílt, gazos-bokros területek jellegzetes madara. A zárt erdőkből és a monokultúrás agrártájból hiányzik. Száraz növényi szálakból álló fészkét a tojó a talajra, fűcsomó tövébe építi. Évente kétszer is költ. Fészekalja alkalmanként 4-7 tojásból áll.

Az évnek ebben a szakában kevésbé figyelhető meg hazánkban, ugyanis rövid távú vonulóról van szó, a telet az európai és észak-afrikai Mediterráneumban tölti. Az őszi vonulás nagy része szeptember–októberben zajlik, de a fiatalok kóborlása már augusztusban elkezdődik. Tavasszal az első példányok korán, február végén és márciusban megérkeznek. Egyes példányok ugyanakkor – kihasználva az egyre jellemzőbb, enyhe teleket – akár át is telelhetnek.

A faj magyar állománya az 1999 és 2019 között eltelt 21 évben 54 százalékkal csökkent, napjainkban 195-210 ezer párra tehető. A megfogyatkozása hátterében a nagyüzemi mezőgazdaság élőhely-átalakítása, a gazos-bokros élőhelyek megszűnése, beszántása, továbbá a növényvédő szerek okozta rovartáplálék-hiány áll. A talajon fészkelő, illetve innen táplálkozó fajként különösen hátrányosan érinti a füves területek, gazos árokpartok és domboldalak tavaszi és nyári égetése.

Annak érdekében, hogy ez a folyamat megállítható és megfordítható legyen, elsősorban a nagyüzemi mezőgazdaság keretein belül is alkalmazható olyan természetkímélő gazdálkodási módszereket kell szélesebb körben elterjeszteni, valamint az Európai Unió agrártámogatási rendszerén belül finanszírozni, mint a szegélyélőhelyek meghagyása és ezek területének növelése a mezőgazdasági táblák szegélyének kezeletlenül hagyásával, a gyepek és gazosok égetésének további tiltásával.

A cigánycsuk hazánkban védett, természetvédelmi értéke 25 ezer forint. Ám ez önmagában kevés, amit az is jelez, hogy ennek az évszázadok óta emberkövető, alkalmazkodóképes madárnak a hazai állománya aggasztóan lecsökkent.

„Osztódott”, de nem lett több

A közelmúltig egy fajnak tekintett cigánycsuknak hatalmas volt az elterjedési területe: egész Európára, valamint Ázsia és Afrika nagy részére is kiterjedt – olvasható az MME honlapján. A faj populációjának mintegy 20 százalékát tették ki az öreg kontinensen fészkelő párok.

Ám az ezredfordulót követően az IOC World Bird List a fajt több fajra választotta szét – ezeknek még nincs is magyar neve, illetve a nálunk fészkelő fajé egyelőre maradt cigánycsuk. Az Arab-félszigeten és Afrika Szaharától délre húzódó területein élő állomány az African Stonechat elnevezést kapta, míg az Európában és Észak-­Afrikában fészkelő az European, a Kis-, Közép- és Kelet-Ázsiában honos pedig a Siberian előnevet kapta. A világon ezenkívül 12 további fajt különítettek el a cigánycsukból, közülük a rozsdás csuk hazánkban is költ.